Merész és érdekes vállalkozásba fogott az 1989-es romániai forradalom évfordulója közeledtével néhány bukaresti napilap. Miközben keleti szomszédunk lakosságát többnyire a gazdasági válság hatásainak enyhítése, az október óta csonka hatáskörökkel rendelkező kormánnyal működő ország gondjai, a decemberi államfőválasztás várható végkimenetele foglalkoztatta, több tekintélyes román újság szándékosan elfordult a napi politikától, és inkább a múltba tekintésre fókuszálta központi híreit. A tekintélyes lapok között a legnagyobb, napi 160 ezres példányszámmal rendelkező Adevarul hetek óta napra pontos részletességgel, a korabeli sajtó hírei, valamint azóta nyilvánosságra került dokumentumok, titkosszolgálati jelentések alapján dolgozta fel Nicolae Ceausescu diktatúrájának végnapjait. Többek között olyan, eddig feltáratlan kulisszatitkok kerültek nyilvánosságra, mint például, hol rejtegették, miként etették juhsajttal és szalámival kivégzésük előtt a rettegett diktátorpárt, illetve hogyan emlékeznek vissza a Ceausescuék életét kioltó sortűzre a rögtönítélő bíróság tűzparancsát végrehajtó akkori sorkatonák. Ennél is tovább ment a történelem kerekének visszaforgatásában a Jurnalul National, amely az év elején nekilátott a román kommunista párt központi bizottságának lapja, a Scinteia újrakiadásának. Az egykori pártlap korabeli külalakját megőrző, ám újraszerkesztett hasábjain mai kontextusba helyezve nyerhet betekintést az olvasó a kommunista Románia mindennapjaiba. A számtalan visszaemlékezés között helyet kapott többek között a budapesti román nagykövetség egykori diplomatájának vallomása is. George Albut követségi tanácsos például kifejezetten a Ceausescuval 1988-ban megejtett aradi találkozóval magyarázza Grósz Károly miniszterelnök eltávolítását, szerinte ugyanis a magyar szocialisták úgy látták: az MSZMP főtitkára kapitulált a népnyúzó, soviniszta néptribun előtt. A volt diplomata egyébként úgy látja, a hazánkban a nyolcvanas évek végén rendezett, a Ceausescu-rezsim falurombolási terve, az erdélyi magyarok elnyomása ellen tiltakozó tüntetések, megnyilvánulások erőteljes románellenes köntöst is öltöttek, amelyet szerinte a budapesti sajtó „románellenes propagandája” szított.
A román nyelvű krónikákban egyáltalán, de még a magyar híradásokban is csak elvétve találunk visszatekintést arról, miként teltek a túlélés évei a kommunizmusban az erdélyi magyarok számára. Ceausescu elnyomó rezsimje köztudottan hatványozott figyelmet fordított a nemzeti kisebbségek, elsősorban a magyarság megfélemlítésére, a közösség soraiban kibontakozó ellenállási mozgalmak felszámolására. Emiatt a nyolcvanas években tömeges kivándorlás vette kezdetét Erdélyből hazánkba, mindazok pedig, akik nem kaptak engedélyt a hatóságoktól a kitelepedésre, egy-egy magyarországi látogatást kihasználva maradtak az anyaországban – vagy egyszerűen átszöktek a zöldhatáron. A ’89-es váltást megelőző, a vörös terror tombolása jellemezte időszakban a magyarok rendszerint azzal kezdték munkahelyükön a napot, hogy számba vették a hiányzókat, és szurkoltak, hogy illegális határátkeléssel próbálkozó ismerősüket el ne fogják a román határőrök, mert annak kíméletlen verés és életre szóló megbélyegzés jutott osztályrészül. Mivel a „sokoldalúan fejlett” román szocializmusban mindent jegyre adtak, az erdélyi magyarok Magyarországra jártak élelmiszert, ruházati cikkeket vásárolni, elsősorban persze a magyar–román határ menti partiumi megyék kishatárátlépésre jogosító útlevéllel rendelkező lakosai. Többségük olcsó romániai árucikkekkel látták el a kelet-magyarországi piacokat, és az így összekuporgatott pénzből futotta az otthon hiánycikknek számító alapélelmiszerre, édességre, sőt a karácsonyi szaloncukorra is. Kevesen emlékeznek már arra is, hogy ezek a „magyarba” átruccanó határon túliak nemcsak a román vámosok packázásának váltak céltáblájává, hanem sokszor voltak kénytelenek elszenvedni a magyar vámügyi szervek cinikus, megalázó viselkedését, a motozást, a kilós kávé elkobzását. Húsz év távlatából viszont ezek az emlékek is más színben sejlenek fel, és nem tompítják ama első, igazán szabad ’89-es karácsony hangulatát.
origo.hu
Betörőktől rettegnek az egyik budapesti kerület lakói
