Néhány éve még keserű kényszer, ma már marketingfogás. Egy évtized alatt hatalmas utat tett meg a magyar jégkorong. 2000-ben C csoportos világbajnokságon szerepelt a válogatott, idén már az A osztály légkörébe is belekóstolhatott. S noha a fejlődés motorja már nem a fővárosban zakatol, hanem Fejér megyében, Dunaújvárosban és Székesfehérvárott is elismerik, akkor lenne igazán színvonalas a magyar hoki, ha a pesti csapatok felvennék a versenyt a vidékiekkel. A lila-fehérek már évek óta jó úton járnak, s idén a zöld-fehérek is beleszólhatnak az érmek sorsába.
A bajnokságot a Dunaújváros vezeti toronymagasan, mögötte a Vasas, az Újpest, a Csíkszereda és a Ferencváros alkotja a szoros üldözőbolyt, az FTC–UTE találkozónak tehát újra van sportértéke. S ha így van, miért ne lehetne kicsit feldobni, nem csupán üzleti, hanem figyelemfelkeltő célzattal is. Az ötlet nem teljesen eredeti. A tengerentúli profiligában, az NHL-ben 2008. január 1-jén volt az első „winter classic”. A New York-i Ralph Wilson Stadionban 71 ezer néző látta a Pittsburgh Penguins–Buffalo Sabres összecsapást. A sikeren felbuzdulva azóta minden év első napján szabadtéri meccset rendeznek, jövőre, azaz bő egy hét múlva Bostonban a helyi Bruins és a Philadelphia Flyers csap össze. A hőskorból táplálkozó divat szele Európába is átcsapott. Ausztriában a januári Klagenfurt–Villach „téli klasszikusra” pillanatok alatt eladták a 27 ezer jegyet, jövőre az A csoportos vb-n a Németország–Egyesült Államok nyitómérkőzést a gelsenkircheni AufSchalke arénában játszszák, ha lehet, szabad ég alatt.
Magyarországon még csak futballstadionba se kell menni a szabadtéri móka kedvéért. A sportág szentélye, a Kisstadion maga a – nem a haladó, hanem inkább a megkövesedett – hagyomány. S ha már retró, a két csapat a húsz évvel ezelőtti mintára készült mezeket ölt. Budai Krisztián, Ennaffati Omar, Hoffmann Attila, Jánosi Csaba az egyik, Borbás Gergely, Hüffner Adrián, Ladislav Sikorcin, Vladimir Dubek a másik, tehát válogatott, illetve a Mol-ligában meghatározó hokisok mindkét oldalon. Az egykori törzsközönség nem is az ő, hanem az öregfiúk kedvéért ruccanna ki a „szentélybe”. Az első Fradi– Újpest meccset (akkori nevén Kinizsi–Dózsát) 1955-ben játszották a Kisstadionban, 13 600 néző előtt. A Vörös Meteorral kiegészülve felváltva nyerték a bajnokságot a csapatok, majd két-két nagy Újpest-, illetve Fradi-korszak jött. A lila-fehérek 1965 és 1970 között ötször ünnepelhettek aranyérmet, majd a zöld-fehérek zsinórban tízszer. Az 1982 és 1988 közötti nyolc évben hétszer ismét az Újpest volt a bajnok, a kilencvenes évek elején pedig a Fradi volt egyeduralkodó.
Senki sem várhatja el, hogy az első nagy generáció képviselői korcsolyát húzzanak, a hetvenes évek meghatározó alakjai közül azonban, különösen a zöldeknél, többen is hiányoznak. Mészöly „Kandúr” azért jelezte, hogy csatasorba áll, mint ahogyan a másik oldalon nem hiányzik Ancsin János sem. „Évek óta nem játszom. Eleinte nem is volt kedvem az egészhez, de amikor már a fradisták is győzködni kezdtek, nem lehetett nemet mondani. Lehetetlen egyetlen meccset kiemelni a Kisstadionban játszott rangadók közül. Szép gólokkal, bunyókkal, olykor a közönség hógolyózápora közepette” – mondta a nyolcvanas, kilencvenes évek hazai legjobbja. Aki újra emberére akadhat Hudák Gáborban és Dobos Tamásban, s ott lesz a Fradi-öregfiúkban Horváth Csaba, Paraizs Ernő, Kiss Tibor és Szajlai László is. Noha a két csapat hetek óta együtt készül a Megyeri úti pályán, s a mérkőzést a szenior szabályoknak megfelelően játsszák – tehát korlátozott a test test elleni harc –, azért nem lesz pardon, állítják mindkét oldalon.
Éles küzdelmet mégis inkább a jelen csapataitól várunk. Szigorúan csak a jégen.

Gyárfás Tamás: Ez nem egy játékfilm, nem egy regény, ez az életem. Ennyi volt