Egyoldalú valláspolitika különalkuval

Van érzéke a kormánynak az esélyegyenlőség leplébe vont provokációkhoz. Egyetlen példa: nemrég etnikai alapon kétszáz roma diplomás köztisztviselővé avatásáról rendelkeztek, holott az utóbbi években köztisztviselők ezrei veszítették el állásukat felső utasításra. Mégsem szabad Bajnai Gordonék tavaly év végi valláspolitikai döntését feltétlenül ilyennek ítélni. Persze karácsonyi ajándékként sem lehet értelmezni azt, hogy decemberben egyedül a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) kapott örökjáradék-kiegészítést egy kormányhatározat értelmében. Hiszen pont ez az egy tradicionális felekezet a négy közül, amely nem ünnepli a karácsonyt.
Az nem vitatható: a több pénz megpezsdíti a Mazsihisz által összefogott vallási közösségeket, lendíthet netán a neológ zsinagógák látogatottsági mutatóin. De Magyarországon, ahol Európa harmadik legnagyobb zsidó diaszpórája él, illenék tudni, hogy azon belül nem csak neológ rítusú közösségek vannak. A sokszínűség szivárványtollaival páváskodó kormányzati döntnökök mégsem akarják megérteni, hogy a vallásos zsidók bő egynegyede ortodox vagy úgynevezett reform irányzatú. Az ortodox típusú, önálló Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) például egymaga összeszedi a negyven zsinagógával rendelkező Mazsihisznak felajánlott adó egy százalékok ötödét. Úgy tűnik, az EMIH rabbija okkal tiltakozik az ellen, hogy a zsidó felekezetnek szóló 200 millió forintos járadékkiegészítést egyöntetűleg a Mazsihisz számlájára utalják.
Ennyit a zsidóságon belüli feszültségről; váltsunk látószöget. Hiszen a három többi, hagyományosnak számító felekezet, amely mind nagyobb népességű az előzőnél, nem kapott semmit. De mi is az örökjáradék? Szélsőliberálisoknak vérforraló fogalom – de csak ha a keresztény felekezetek valamelyikével kapcsolatban vetődik fel. Főleg erre a támogatási formára mutogatnak haraggal, amikor azt állítják, hogy „még mindig nem a hívek tartják el az egyházat”. Szerintük a hitéleti támogatás „a trón és az oltár” ősi összeesküvésének csimborasszója. Azt már nem szokták a szakavatatlanok szájába rágni, hogy az örökjáradék: jogos kiegyenlítés. Annak beszámítása, hogy az állam- bácsi valaha elorozta a hagyományos vallási közösségek ingatlanjait. Ezek közül a jövedelmet termelőket (földeket, üzemeket, bérlakásokat) a rendszerváltozás után sem adta vissza, csak a „funkcionálisok” egy részét. Vagyis kizárólag olyan ingatlanok kerültek régi kézbe, amelyekben közfeladatot teljesítettek. Az egyházak voltak olyan bölcsek, hogy ne tartsanak igényt minden hajdan elkobzott iskolára, kórházra, szeretetotthonra, ha már a működésük és karbantartásuk fedezetére szolgáló haszonnyújtó vagyont kihagyták a kárpótlásból. Nos, a vissza nem igényelt egyházi „funkcionális” ingatlanokért cserébe jár az úgynevezett örökjáradék. Legyünk őszinték: 2001-ben, az Orbán-kormány idején a reformátusok és az evangélikusok kaptak egyfajta járadékkiegészítést, avagy -emelést a méltányosság jegyében. Ekkortájt felvetődött, hogy a legnagyobb hazai egyháznak, a katolikusnak is jogosan járna a korrekció. Ezzel azonban nemcsak a polgári kormány, hanem a Medgyessy–Gyurcsány– Bajnai-kormányok is adósok maradtak.
Most Bajnai Gordon miniszterelnök és Kiss Péter társadalompolitikai miniszter úgy látta jónak, hogy a Mazsihisz részesüljön ilyen többletben. Punktum. A katolikusokról úgy elfeledkeztek, amint Gyurcsány Ferenc feledte el egyik nyilatkozatában, hogy hányszor is bérmálkozhatott annak idején, ha egyáltalán. Ezúttal módszeres kormányalku, különalku történt a baloldali hatalom mellett rendre felsorakozó Mazsihisz-vezetéssel, miközben általában az egyházi közintézmények finanszírozásáról ugyanez a kormány el szokta hanyagolni az egyeztetést. Így aztán az egyházi kiegészítő közoktatási normatíva már csak 190 ezer forint lesz a tavalyi 245 ezerrel szemben, fejenként. Ráadásul 2008 után négy és fél milliárd, korábbról csaknem hárommilliárd forint kiegészítő támogatással maradt adós a balliberálisok irányította állam. A fő vesztes a legnagyobb egyház, a katolikus. Újabb különalku sehol a láthatáron. Pedig a katolikusok kétharmados arányt képviselnek a négy történelmi felekezet közintézmény-hálózatában. Örökjáradékuk ugyanilyen nézetben csak negyven százalékot tesz ki.
Fontos, akinek fontos: a magyar lakosság jelentős többsége római katolikus vallású, és a protestánsokkal együtt az ország háromnegyede keresztény. A zsidó-keresztények által vallott Tízparancsolat értékeinek kisugárzása tehát főleg az Újszövetség híveinek lehetősége és felelőssége ebben az országban. Ha itt az egyházak erősebbek lettek volna az elmúlt két évtizedben, talán minden másként alakult volna. Sajnos nem csak a pénz hiányzott ehhez. De azért az is.