Folytatódik a káosz?

Az ország nem vesz 180 fokos fordulatot, a két jelölt közti különbség nem antagonisztikus, nem mindegy azonban, hogy a jövő melyik útjára voksolnak az ukránok, állítják a lapunk által megkérdezett elemzők, akik inkább a narancsos csetepatékból kimaradó, a válsággal közvetlenül nem érintett Viktor Janukovics győzelmét valószínűsítik. Ez azonban nem jelenti egyben a kaotikus állapotok végét, hiszen már a végeredmény elismerése is nehéz lesz.

Önirónia. Az ukránok kiábrándultságuk ellenére sem veszítették el humorérzéküket, s a kampány minden egyes mozzanatát anekdoták kísérik. Viccek sora született Janukovics hiányos műveltségét tükröző kijelentéseiről. Így az, hogy Lvivben beszéde után a tömeg a faggyal sem törődve azon tűnődött, a genocid vagy a genofond lesz az érvényes február 7. után. Timosenkót sem kímélik, aki a vicc szerint a második körben demokratikus erők egységesen támogatott diktátora. S hogy ki győz? Hát, akit nem támogat majd Juscsenko! – kacag mindkét tábor a búcsúzó elnökön. A demokrácia állapotát tükrözi az az anekdota, amelyben a fiú az apját kérdezi: Kik azok a választási csalók? Hát azok a csúnya emberek, kisfiam, akik nem a mi jelöltünkre szavaznak! S hogy az önbizalom se csorbuljon, ütnek egyet a nagy keleti testvéren is. Mit csinálnak ezek az ukránok? – vetődik fel az orosz választási bizottságban. Két nap múlva választások, s még mindig nem lehet tudni, ki lesz a győztes! (S. G.)

Akét jelöltről élő sztereotípiákban gondolkodókat meglepheti, hogy míg szakértők szerint Viktor Janukovics a nagytőke jelöltje, s a kibontakozás egyfajta kapitalista útját kínálja, addig Julija Timosenko az állami tulajdon túlsúlya mellett tör lándzsát és a szociális egyenlőség híve. Ahogy Dmitro Vidrin politológus fogalmaz, míg az első vulgárkapitalista, addig a másik vulgármarxista. Mint hozzáteszi, a két jelöltnek a külpolitikai elképzelései is eltérők. Janukovics gondolkodása bizánci, s ennek megfelelően enyhe keleti akcentussal kiegyensúlyozott viszonyra törekszik Oroszországgal és az EU-val is, addig Timosenko geopolitikai stratégiájában az unióba törekvő Ukrajna a közvetítő a Nyugat és Moszkva között, amely szerepből a legtöbbet akkor hozhatja ki, ha e két oldal kapcsolatai feszültek.
Andrij Jermolajev, a Szofija Központ igazgatója a jelöltek külpolitikai irányvonalai között nem lát nagy ellentmondást, míg a gazdaságot tekintve azt emeli ki, hogy a Janukovics által ajánlott út kiegyensúlyozottabb, szélesebb bázison alapul. A politikai rendszert nézve a politológus kiemeli Timosenko központosító hajlamait, míg Janukovics a parlamenti-elnöki berendezkedés híve.