Idén április 30-án lesz 35 éve, hogy végleg kudarccal zárult az Egyesült Államok délkelet-ázsiai térnyerési kísérlete, közismert nevén a vietnami háború, amely azonban Laoszra és Kambodzsára is kiterjedt. Az amerikai erők úgymond hivatalosan 1964, az ellentmondásos Tonkini-öbölbeli incidens és 1973, a párizsi békeszerződés között vettek részt a konfliktusban, de „tanácsadókkal”, azaz fedett titkosszolgálati módszerekkel, speciális hadműveleti csapatokkal és „segélyprogramokkal” jelen voltak már a francia háború óta. Aktivitásuk így több mint két évtizedet fedett le itt.
Az amerikai haditengerészet első vietnami származású kapitányának története ebből a konfliktusból nőtt ki. Hung Ba Le első nyílt tengeri útja 1975-ben volt egy túlterhelt halászhajó fedélzetén. Az ötéves kisfiú családjával egyike volt annak a négyszáz dél-vietnami menekültnek, akik ezen az alkalmatosságon hagyták el hazájukat, amikor az észak-vietnami hadsereg bevonult a déli fővárosba, Saigonba. Más vízi járműveken sok ezren indultak neki a Dél-kínai-tengernek, bízva abban, hogy majd csak felveszi őket valaki, elsősorban a 7. amerikai flotta, amelynek hajóegységei feladatul kapták a kiürítés levezénylését. Bár elsősorban az amerikai és más külföldi állampolgárok mentésére vezényelték őket a partok közelébe, végül helyi menekültek ezreit kellett fedélzetükre venniük. A saigoni amerikai követség tetejéről elstartoló utolsó amerikai helikopter mellett a konfliktus másik könnyen észbe vésődő képe az a pillanat, amikor amerikai tengerészek az egyik hajóról vízbe löknek egy dél-vietnami forgószárnyast. A vízi menekülés mellett ugyanis több dél-vietnami tiszt helikopterrel szállt le az amerikai hajókra, amelyeken a tömeges beérkezés miatt végül ilyen radikális módszerekkel csináltak helyett a következő leszállóknak.
Le apja, Thong a dél-vietnami haditengerészet parancsnoki rangú tisztje volt, és segített a menekülőkkel teli halászhajó kormányzásában, mígnem két nap után vészesen megfogyatkozott az üzemanyaguk és az ivóvizük. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen ekkor találkoztak a USS Barbour County partra szállító hajóval, amely fedélzetére vette őket. A család – hasonló sorsú ezrekkel együtt – letelepedési engedélyt kapott egykori szövetségesüktől. Az ABC News riportja szerint a Ba család Virginiában kötött ki, ahol a hazájában magasan kvalifikált apa kezdetben először zöldségesládák pakolásából tartotta el családját, köztük összesen nyolc gyermekét.
Le jó tanuló és jó sportoló volt, így könnyen felvették az amerikai haditengerészeti akadémiára, a Chesapeake-öböl menti Annapolisba, ahol 1992-ben avatták tiszté. A sors furcsa fintora, hogy karrierje egyik állomásán azon a hajón, a USS Hue Cityn szolgált, amelyet szülővárosáról, Huéról neveztek el. Tavaly áprilisban nevezték ki a USS Lassen romboló kapitányának, és ezzel ő lett az első amerikai vietnami, aki amerikai hadihajó parancsnoka lett. Az év végén pedig – aligha véletlenül – diplomáciai missziót is rábíztak, amikor hajójával baráti látogatást tett Vietnamban abban a Da Nang-i kikötőben, amelyet négy évtizede az amerikaiak építettek ki. A vietnamiak ünnepélyesen fogadták elszármazott honfitársukat, aki ma abban a haderőben szolgál, amely a múltban annyi sebet ejtett ezen az országon, majd egymillió lakosát megölve. Hiába, az idők változnak, s a rivalizáló ázsiai kistigrisek egyikeként, Kína árnyékában Vietnamnak ismét szüksége lehet a távoli nagyhatalom fokozódó jóindulatára.
origo.hu
Óriási változás jön a gyógyszertárakban
