Aki segít a betegein, pórul jár

Hallgatom reggel a Lánchíd Rádiót. A téma érdekes. Valahol egy dunántúli városban az önkéntes tűzoltók a hivatásosoknak segítve mentették a menthetőt. Amikor autójukhoz visszatértek, szabálytalan parkolás miatt bírságolási felszólítást találtak rajta. Máskor egy közlekedési balesetnél segítséget nyújtó autóst bírságoltak meg hasonló okból.
Nem hiszem el, hogy ilyen lehet. Alig néhány nappal később feleségem szabálytalan parkolás miatti bírság kiszabásáról hozott egy piros zacskót.
Feleségem háziorvos. Autójának első ablakán jól látható helyen kint van egy tábla, nagy vörös kereszttel, ami jelzi hivatását. Jelenleg szabad orvosválasztás van, ami azt is jelenti, hogy nemcsak a körzetében, hanem a város más részén is vannak betegei. A parkolást megkönnyítő engedélye csak arra a kerületre szól, ahol a körzete van. Ha máshová kell mennie, ugyanolyan gépkocsi-tulajdonosnak minősül, mint bárki.
Történt, hogy reggel elindult a betegeihez, amikor a hóesés miatt amúgy is kevés volt a parkolóhely. Fél órai körözés után kénytelen volt egy mozgáskorlátozottak számára néhány napja felfestett parkolóhelyre beállni. A díjat befizette, de a szigorú parkolóőr észlelte a „kihágást” és azonnal feljelentette. A pótdíj az egyórai parkolási díj háromszázszorosa (nem tévedés!), ebben az esetben az összeg 112 500 Ft-ot tett ki. A bírságot megfellebbeztük a fővárosi önkormányzattal szerződéses viszonyban lévő Centrum Parkoló Rendszer Kft.-nél, abban a reményben, hogy egy munkáját végző orvost csak nem bírságolnak meg. Főként nem ilyen mértékben.
Tévedtem. A fellebbezésben hivatkoztunk arra, hogy a doktornő közfeladatot lát el, arra is, hogy a téli időszak, a H1N1- és a szezonális influenzajárvány megsokszorozza a feladatokat. Kevesebb idő jut a betegekre is. Arra is hivatkoztunk, hogy a doktornő nyugdíjas, negyvenévi szolgálat után 101 000 Ft (!) nyugdíjat kap. A parkoló kft. ügyfélszolgálati igazgatója, Mészáros Zsuzsa a 24/2009. (V. 11.) sz. rendeletre hivatkozva, azt minden emberi érzéstől és társadalmi érdektől függetlenül betartva, a következő határozatot hozta. „A … rendszámú gépkocsira kiadott fizetési felszólításra tett panaszát kivizsgáltam és megállapítottam, hogy felvetése az alább hivatkozott jogszabályok értelmében nem állja meg a helyét, ezért panaszát nem áll módomban elfogadni.” Így. Egyes szám első személyben.
Elképzeltem Mészáros Zsuzsa úrnőt, amint a H1N1-vírustól áthatva, 40 fokos lázzal fekszik otthon, kapkodva a levegőt, a tüdőgyulladása egyre terjed. Kihívja a háziorvosát, aki lakása előtt köröz, nem találva parkolóhelyet. Nem hagyja ott a kocsiját, ahol nincs útban ugyan, de neki tilos azt a helyet használni. Fél, mert Mészáros Zsuzsa ügyfélszolgálati igazgató, betartva a Fővárosi Közgyűlés (főpolgármester Demszky Gábor) 24/2009. (V. 11.) sz. rendeletét,
112 000 Ft bírságot szab ki rá. Mészáros Zsuzsa úrnő tüdejében a vírusok egyre nagyobb pusztítást végeznek, így a kórházban már csak a lélegeztetőgép segít, vagy az sem. Elképzeltem a rendelet egyik atyját, a főpolgármester urat, amint mellkasát valami szorongatja. A szorítás egyre erősebb lesz. Felhívja orvosát. Segítsen. Jön is az orvos, de nincs parkolóhely. Köröz. Helyet keres, közben Mészáros Zsuzsára gondol. 112 000 Ft, nagy a kockázat, hátha nem is a szíve rendetlenkedik a főpolgármester úrnak…
Végre talál egy helyet. Leparkol. Felér a beteghez. Késő. Már más intézkedett. Az, aki egyszer mindannyiunk felett is intézkedni fog. Azután elgondolkoztam néhány tényen. Egy háziorvos negyvenévi szolgálat után nem kap annyit nyugdíjként, amenynyi közlekedési bírságot kiszab a főváros egy szabálytalan parkolásért. Negyvenévi szolgálat után is ugyanaz a hivatástudat mozgatja, mint korábban. Azt nézi, hogy a beteg embernek szüksége van rá, és nem néz fel a parkolóhelyen a táblára.
Azt azért a jövőben figyelembe veszi, hogy ilyen ne forduljon elő, hiszen ha a nyugdíjintézet egyenesen a parkolótársaságnak utalná a nyugellátást, az sem volna elég.
Dr. Mády Ferenc
egyetemi docens, orvos