Egy apró aranypénz a föld alatt, s egy óriási lépés a történelem újraértelmezésében. A Taskent közelében talált 6. századi érme – a „türk” név legrégebbi ismert írásos említése – új fényt vet a Nyugati Göktürk Kaganátus gazdaságára, társadalmára és identitására. A kutatást Gajbulla Babajarov üzbég régész vezette.
A nyugati göktürkök árnyékában
A felfedezés hátterében a 6. századi Nyugati Göktürk Kaganátus áll, amely a keletivel együtt a Közép-Ázsiában formálódó első török államalakulatok egyike volt. Fénykorában a mai Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán és Kína nyugati területein terjeszkedett, stratégiai jelentőséggel bírva a Selyemút mentén.
A birodalom központi figurája Isztemi kagán volt, akinek leszármazottai uralhatták a most feltárt Fergana térséget – egy termékeny és sűrűn lakott, három ország (Üzbegisztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán) határvidékén elterülő régiót. A frissen előkerült pénzérme erre az időszakra, 580 és 610 közé datálható.
Egy érme, amely megelőzi az orhoni feliratokat
A lelet jelentőségét az adja, hogy az érmén a „twrk x’γ’n” szöveg olvasható, szogd írással, amelyet „türk kagánként” értelmeznek. Ez a felirat legalább másfél évszázaddal korábbi, mint a korábban legősibbnek tartott, mongóliai Orhon-völgyből származó 8. századi sztélék.
Gajbulla Babajarov szerint ezzel az érme a „türk” név dokumentált történetét 150 évvel tolja vissza. Az éremverés technikája, súlya, ikonográfiája és fémösszetétele is mind a Nyugati Göktürk Kaganátus idejére jellemző jegyeket hordozza.
Egy fejlett társadalom pénzügyi rendszere
Az érme nem magányos lelet: több mint húsz darabból álló leletegyüttes része, melyek mind török uralkodói címeket – „Jabgu”, „Kagan”, „Cabgu-Kagan” – viselnek. Ez arra utal, hogy a göktürkök nem kizárólag nomád nép voltak, hanem pénzügyi rendszert működtető, részben letelepedett társadalmat alkottak. „Ezek az érmék egy szervezett, városiasodott életmód jelei. A rendszeres érmeverés kereskedelmi kapcsolatokat, politikai központosítást és gazdasági stabilitást feltételez” – hangsúlyozza Babajarov. A leletek összessége megingatja a hagyományos nézetet, miszerint a göktürkök csupán nomád harcosok voltak.
A név mint identitás
A „Turk-Kagan” felirat valószínűleg nem egy konkrét uralkodót, hanem egy kollektív identitást, a türk politikai közösséghez tartozást fejezte ki. Babajarov párhuzamot von a későbbi Turgesh Kaganátus érméivel, melyek hasonló szerepet töltöttek be: megerősítették az etnikai és politikai hovatartozást.
A göktürk érmék azonban egyedi jellegükben különböznek: míg a Turgesh érmék sztenderd feliratokat viselnek, a göktürk pénzek egyéni, uralkodókhoz köthető címeket. Ez arra utal, hogy a birodalomban a hatalomra kerülő vezetők saját neveikkel és címeikkel jelölték meg pénzeiket.
Fergana és Taskent: az államiság bölcsője?
A lelet fényében a mai Üzbegisztán keleti része, különösen a Taskent környéki és Fergana-völgyi régió a török államiság egyik legkorábbi központjaként értelmezhető. A felfedezés nemcsak a török név és identitás történetét írja újra, hanem arra is rávilágít, hogy a közép-ázsiai régiók szerepe a korai török civilizáció kialakulásában eddig alulértékelt volt. A pénzek és feliratok egy bonyolult, de szervezett politikai és gazdasági struktúrát sejtetnek, amely nemcsak túlélte a nomád létformát, hanem megalapozta az első türk birodalmak emlékezetét.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
