Ember embernek lett a farkasa

Petrasovits Anna tizenhét év kihagyás után tavaly, az európai parlamenti választások idején a Szociáldemokrata Párt listavezetőjeként tért vissza a politikába. A közelmúltban a Kossuth Klubban a Szociáldemokrata Alternatíva Egyesület elnökeként nyitott meg egy konferenciát A rendszerváltástól a szélsőségek térnyeréséig címmel. Petrasovits Anna ismét teljes erőbedobással dolgozik azért, hogy végre megjelenjen a politikai palettán a Mónus Illés, Peyer Károly, Kéthly Anna szellemi örökségét az elmúlt húsz évben is hűségesen ápoló és megőrző történelmi Szociáldemokrata Párt. A politikus asszonnyal egy belvárosi kávéházban beszélgettünk.

Petrasovits Anna
1978-ban végzett a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen a politikai gazdaságtan tervezés szakán. 1983-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem szakon újabb diplomát szerzett.
1979-től 1989-ig tartott egyetemi oktatói és tudományos pályája, a világgazdaságtan volt a szakterülete.
1989. november 3-án választották meg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökévé.
Politikusi tevékenységet 1992-ig folytatott, a rendszerváltás szociáldemokrata alternatívájának meghatározó alakjaként tartották számon. Elméleti munkássága és szervezőkészsége miatt a reformkommunisták és neoliberálisok összehangolt össztüzet zúdítottak rá.
2000-ben ismét beült az iskolapadba, az ELTE Szociológiai Intézetében 2002-ben médiaszociológia szakon végzett.
1992 óta magánvállalkozó, a környezetgazdálkodás, ingatlanértékesítés, agrárium területén tevékenykedik.
Az elmúlt években több civil szervezet – köztük az Ács Városért Társaság, az Erdőgazdálkodó Munkaadók Szövetsége – megalapításában vett részt.
2009-ben a Hűség a hazához Érdemkereszttel tüntették ki.

Visszatekintve a rendszerváltozás éveire, az első szabad választás előtti hónapokra, miként értékeli azt, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, aminek abban az időben ön az elnöke volt, annak idején beküldött ügynökök segítségével a legprofesszionálisabb módszereket bevetve verték szét, lehetetlenítették el? Kiknek állt ez az érdekében?
– Márai Sándor szerint „A kommunistától még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt”. És ez igaz ma is. Ám egyáltalán nem igaz az MSZP szavazóira, hiszen ők is vesztesei ennek a folyamatnak. A volt nómenklatúra olyannyira csak a zsákmányra koncentrál, hogy közben elfeledkezett az emberekről, a baloldali eszmékről, sőt az egész országról. A rendszerváltáskor félrevezették a magyar lakosságot. Modellváltásról, szociális piacgazdaságról, „hiteles” baloldaliságról beszéltek, miközben előkészítették a spontán privatizációt, és egész ágazatok külföldi kézbe adását és leépítését. A rendszerváltást követő gazdaságstratégiáról, leltárról, adósságszolgálatról egyetlen szó sem hangzott el. Eközben a színfalak mögött egy lumpenkapitalizáció előkészítése folyt, a neoliberális politikának egy félperifériás, igen szélsőséges változatát alapozták meg. Az ország mai erkölcsi állapota ebben gyökerezik. A Szociáldemokrata Párt minden eszközzel igyekezett felhívni a figyelmet, hogy Magyarországot „kiszervezik” alólunk, mielőtt még feleszmélnénk. Ezért történt meg a mi kiiktatásunk a folyamatból. Nyilvánvaló volt számunkra, hogy ha egy gyenge gazdasági szerkezetű országra sokkszerűen rázúdul a globális kapitalizáció szélsőséges változata, akkor annak a magyar nemzetgazdaság felszámolása és társadalmunk szétzilálása lesz a vége. Mellékhatásként pedig a totális erkölcsi relativizálódás. Hát megtörtént!
– Emlékszem rá, önt a nyolcvanas évek végén nemzetközi szinten is nagyon hamar megismerték és elfogadták a nyugati szociáldemokrata körök. Szívesen hívták önt Japánba, Nyugat-Európába, hiszen kiválóan beszél angolul, szakmai kvalitása mellett ráadásul nem lehetett önre azt sem ráfogni, hogy a pártállami nómenklatúrához bármi köze lett volna. Normális körülmények között az ön pártjának kellett volna a demokratikus baloldal legerősebb politikai erejévé válni. Talán ettől rettentek meg, és telepítették be a szocdempártba a volt MSZMP-seket, titkos ügynököket, indították be önök ellen a sajtógépezetüket, magánéletét sem kímélve indították el a lejárató kampányt, hogy azután egy belső puccs eredményeként Kapolyi László kezére juttassák a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot. Ha jól tudom, 1989 januárjában alakultak újjá, önt a november eleji egyesítő kongreszszus választotta meg elnöknek. Ugyanakkor egy hónap múlva, decemberben Takács Imre bejegyeztette a Szociáldemokrata Pártot.
– Igen. Valamennyien, a Peyer–Kéthly-hagyományt ápolók, az MSZDP-be egyesítettük erőnket, ám Takács Imre, félve a közénk épülő bomlasztóktól, biztonságból bejegyeztetett egy még zártabb, „ortodoxabb” szociáldemokrata pártot. Lám, milyen jól tette, hiszen az MSZDP-t 1992-ben külső és belső erők megpucscsolták. A nem egyesülő szocdemek átáramlottak a Takács Imre-féle történelmi szociáldemokrata pártba és nagy megtiszteltetés, hogy engem is ők hívtak most vissza.
– Elnökké választása után már három héttel sikerült visszavinnie az MSZDP-t a Szocialista Internacionáléba. Az MSZP felvételét viszont 1992-re tolták el. Nem lehetett véletlen az a durva lejáratás és a párt belügyeibe való beavatkozás. Vagyis 1992-re az MSZDP-t ki kellett szorítani ebből a pozícióból.
– Valóban. A térségből elsőként kerültünk be a Szocialista Internacionáléba, aminek akkor komoly külpolitikai visszhangja volt. Itthon szinte teljes hírzárlat volt e tekintetben. Attól félt az MSZP, hogy ’92-ben élni fogunk vétójogunkkal a felvételi ügyükben. Természetesen mindenki magából indul ki. Minden eszközt felhasználtak arra, hogy a párt minimális életfeltételeit is elvonják tőlünk, mi vagyunk az egyetlen olyan párt, amely nem kapta meg az állami költségvetésből járó párttámogatás teljes összegét. Ehhez képest már csak hab a tortán mindaz, amit a korabeli sajtó és igazságszolgáltatás produkált.
– Ha önöket mesterségesen nem iktatják ki a magyar belpolitikából, talán sok minden másként alakult volna…
– A történelemben ugyan nincs „mi lett volna, ha”, de a magyar rendszerváltásban szinte helyrehozhatatlan hibák történtek. Ahogy egy sikeres januári konferencián fogalmaztam, „egy bűnben fogant rendszerváltás” történt. Ostoba módon törték derékba a magyar belpolitikai fejlődést. A magyar állam teljes szétzüllesztése, a politikai információk teljes elzárása, illetve manipulálása a lakosság elől csak ide vezethetett, ahol ma vagyunk. Az ország gazdasági érdekeit is figyelembe vevő világgazdasági beilleszkedés, egy szociáldemokrata alternatíva sok társadalmi konfliktust megelőzhetett volna. A belső piac fejlesztése, az integrált vidékfejlesztés, a humánerőforrások előtérbe állítása, például oktatás, egészségügy, kultúra, egy más jellegű kapitalizálódást hozott volna Magyarországnak. Egészen máshogy kezeltük volna nemzeti kincseink sorsát, vagy a közös nemzeti ügyeinket.
– Érdekes, hogy éppen most tért vissza a politikába. Húsz évvel ezelőtti első színre lépésekor is eladósított, nagyon rossz helyzetben volt Magyarország, mint ahogy ma is nagy a baj. És lényegében ugyanaz a politikai erő küldte padlóra hazánkat 1990-re, mint most 2010-re. Húsz éve a szociáldemokraták az ön vezetésével a háromszázalékos hitelek egyoldalú felmondása miatt polgári engedetlenségre biztatták az embereket. Most, amikor az egyoldalú szerződésmódosításokkal a devizahitelben eladósodottak törlesztőrészleteit emelik csillagászatira, amikor kilakoltatással fenyegetik a bedőlt hiteleseket, milyen harcmodort tud ajánlani?
– Ma sokkal mélyebben, sokkal roszszabb helyzetben vagyunk, mint annak idején a háromszázalékos hitelszerződések megváltoztatásakor. Ráadásul sokkal nagyobb erők állnak a kiszolgáltatott helyzetű állampolgárokkal szemben. Világgazdasági integrációnk rettenetesen rosszul sikerült, a magyar nemzet, és annak polgára, az egyes ember nagyon megalázó, méltatlan módon kiszolgáltatott helyzetbe került. Olyan aszimmetria van már a külföldi bankok magyarországi leányvállalata és mondjuk egy egyszerű hitelfelvevő között, hogy szinte reménytelen kimenetelű az ő egyéni harca. Ebben a helyzetben az államnak van lehetősége védelmet biztosítani állampolgárainak. Láthatjuk, világviszonylatban is, hogy hatékonyan képesek szabályozni a virtuális pénzügyi rendszert. Sok országban igyekeznek az állampolgárokat megvédeni a pénzügyi körök mohóságaitól. Ezt nemcsak a baloldali kormányok teszik meg, hanem a néppártok is. Éppen azért igyekeznek megvédeni polgáraikat, hogy elkerüljék annak a válságfolyamatnak a mélyülését, aminek a veszélye mindenhol, nemcsak nálunk vagy a görögöknél, de a franciáknál, a németeknél is fennáll, és ami ha beindul, már Európa stabilitását is alááshatja. Az állami cselekvés mellett társadalmi tudatosságra lenne szükség, a civil szféra megerősítésére. Olyan erős civil társadalomra, amely nem engedné, nem tűrné el, hogy önhibájukon kívül az utcára kerüljenek emberek, akár azért, mert kijátszották a fejük fölül a hajlékukat a lakásmaffiák, vagy mert nem bírták az uzsorakamatot, vagy bírói végzéssel lakoltatták ki őket, banki tartozásuk vagy akár válásuk miatt. A családok csődvédelme Angliában régóta működő jogintézmény, a csődtörvényünk lemásolása után talán ezt is érdemes lett volna átültetni a hazai gyakorlatba.
– Azt is nyilatkozta a közelmúltban, hogy az MSZP-t nem is tekinti baloldali pártnak.
– Nem csak én nem tekintem őket annak, hanem már ők, saját magukat sem tekintik annak. Nem az a baj velük, hogy vannak köztük milliomosok, az sem baj, ha milliárdosok vannak köztük. A probléma ott van, hogy ma már pontosan tudjuk, hogy a magyarországi privatizáció miként zajlott. Az igazi baj az, hogy valójában kiknek az érdekében politizálnak. Ha megnézzük a magyar gazdaságpolitikát, a pénzügypolitikát, akkor azt látjuk, hogy a külföldi transznacionális vállatoknak, a külföldi tulajdonú bankoknak kedvez, a manipulatív pénzügyi mozgásoknak kedvez, és a legkevésbé sem kedvez a kis- és középvállalkozásoknak, a hazai vállalkozóknak. A munkavállalók meg mintha nem is léteznének a számukra. Azaz megtévesztették a választóikat. Baloldali retorikát használtak, később már ezt sem, és szélsőségesen neoliberális politikát folytattak. Egy baloldali pártnak a bérből és fizetésből élő polgárságnak a védelme lenne a feladata.
– A mai választási rendszer szinte lehetetlenné teszi, hogy a kisebb pártok megerősödjenek.
– Nagyon sajnálom, hogy a politikai osztály képtelen megérteni, hogy a szavazatmaximálási láz, a hatalmi mámor az egy dolog, az államvezetés, egy nemzet sorsáért érzett felelősség pedig stratégiai gondolkodást igényel. Ma Magyarországon még a baloldali szavazók is egyetértenek azzal, hogy a dolgok tovább így nem mehetnek, fordulatra van szükség. Ám a balliberális hatalomgyakorlók szűk köre által elkövetett bűnök nem hullhatnak a teljes magyar baloldalra vissza, nem hullhatnak vissza az MSZP egykori szavazóira, és különösen nem ránk, szociáldemokratákra. Óriási politikai vakság a baloldali érzelmű emberek tömegeit az MSZP túszaiként hagyni. A háromosztagú politikai struktúra, Fidesz–Jobbik–MSZP újabb súlyos problémákat fog szülni. Ezt már előre látni, ezért nagyon sajnálom, hogy ugyanúgy nem jutunk sajtófelülethez, anyagi forrásokhoz, mint húsz évvel ezelőtt.
– Melyek a programjuk főbb pontjai?
– A szükséges büntetőjogi és politikai lépéseket meg kell tenni azon személyek irányában, akik a miénkből loptak, a mi közös javainkat dézsmálták, akik minket elárultak, akik minket megaláztak, akik minket gallyra tettek. Ennek törvényesen és rövid idő alatt kell megtörténnie, boszorkányüldözések nélkül. Ezután gyorsan le kell zárni ezt a korszakot. A legfontosabb a munkahelyteremtés. Ahhoz, hogy munkahelyeket tudjunk teremteni, az államot vissza kell állítani gazdaságszervező és stimuláló helyzetébe. Nem egy paternalista államról beszélek! Szolgáltató államról, amely segíti a hazai vállalkozókat, komparatív előnyök alapján ágazati ajánlásokat tud tenni, beindítja a szétzilált ágazati kapcsolatokat, vagyis reorganizálja a magyar ipart és mezőgazdaságot. Ehhez képes piacot teremteni itthon és külföldön egyaránt. Az új politikai elittől elvárjuk az erkölcsi példaadást is. Csak Bolond Istók képes arra, hogy jó földjei, vizei vannak, magas a napsütéses órák száma, geotermikus energiamező tetején ül, és közben az emberei fáznak és éheznek, nem tudnak dolgozni, megszűnik az ipar, a mezőgazdaság, bezárják az iskolákat, óvodákat, kórházakat. A korrupció mindent beborít. Ezek ép ésszel felfoghatatlan dolgok. És ami mindent meg kell hogy előzzön: az a közerkölcs forradalma. Én már ’89-ben is azt mondtam, hogy elmaradt az etikai forradalom. Most annál sokkal rosszabb a helyzet. Apátiában van a társadalom. Miközben a korrupció nőtt, ember embernek lett farkasa. Már azok a kis közösségek sem működnek, amik akkor még működtek. Frusztrált, önmagukban sem bízó, megfáradt emberekkel nehéz lesz megújítani Magyarországot. Mégis erre vállalkozunk, ezt a hazát szerető és tisztelő bal- és jobboldaliak egyaránt. Toprongyos lelkű emberekkel nem lehet gazdasági csodát tenni.