Ahhoz, hogy reprodukálódjon a népesség, az úgynevezett teljes termékenységi arányszámnak 2,1-nek kellene lennie, vagyis átlagosan ennyi gyermeket kellene vállalnia egy nőnek. Jelenleg ez 1,3 körül van, a népességfogyás megállítása elérhetetlen messzeségben van. A csok, a babaváró hitel és az adókedvezmények egy-egy évre látszólag javítottak a statisztikákon, de mára kiderült, a párok legfeljebb előrébb hozták az egyébként is tervezett gyerekek megszületését. És a családok többségében már régen nem az a dilemma, hogy vállaljanak-e harmadik vagy negyedik gyereket, a másodikat is alaposan meggondolják még akkor is, ha egyébként vágynak rá. Ez nem véletlen. A kormányt addig érdeklik a gyerekek, amíg megszületnek, és be lehet húzni a strigulát utánuk – legyen elég dolgos kéz, legyen elég szavazó. De valójában a gyerekeket és szüleiket már a nulladik kilométerkőnél, a szülészeti ellátásnál cserben hagyják. Nem kevesen vannak azok a nők, akik traumatikus szülésélményük miatt nem vágnak még egyszer bele a gyerekvállalásba. De küzdelmekkel és stresszel szegélyezett az út később a bölcsődében, óvodában, iskolában is, és ez semmit nem javult az elmúlt másfél évtizedben, rontani viszont sikerült, szinte minden területen.
Pedig a küldetés nem lehetetlen, az elmúlt évtizedekben rengeteg kutatás mutatta meg, melyik nyugati társadalmakban születik sok gyerek: ahol kiszámítható a munkaerőpiaci, a szociális és az oktatási intézményrendszer, az anyák könnyen találnak munkát, amiért méltányos bért kapnak, és ahol az apák is kiveszik a részüket az otthoni feladatokból.
Ha majd jó lesz embernek lenni Magyarországon, talán a vágyott gyerekek is megszületnek szépen lassan. Ettől most nagyon messze vagyunk.”
Nehéz ennyi lidérces aljasság és velőtrázó ostobaság olvastán eldönteni, hol is kezdje az ember a tények felgombolyítását – de talán kezdjük ennél:
„[…] az elmúlt évtizedekben rengeteg kutatás mutatta meg, melyik nyugati társadalmakban születik sok gyerek: ahol kiszámítható a munkaerőpiaci, a szociális és az oktatási intézményrendszer, az anyák könnyen találnak munkát, amiért méltányos bért kapnak, és ahol az apák is kiveszik a részüket az otthoni feladatokból.”
Jó lenne megtudni, vajon melyik nyugati társadalomra gondolt a szerző. Addig is, ameddig majd elmeséli nekünk, lássuk a tényeket azokról a nyugati társadalmakról!
„Időzített bombán ülnek a britek: erre rámegy a gazdaságuk. A fiatalokat már nem vonzza a családalapítás. Rekordalacsony a születési arány, ez súlyos gazdasági következményekkel jár.
A folyamat pedig egyelőre megállíthatatlannak tűnik: az angol és walesi nők átlagosan 1,44 gyermeket hoznak a világra, ami a legalacsonyabb szám 1938 óta, amikor a statisztikai hivatal (ONS) gyűjteni és publikálni kezdte ezt az adatot. A népességszám fenntartásához bevándorlás nélkül 2,1-es termékenységi ráta szükséges. A termékenységi ráta romlását a Sky News hírtelevízió tudósítása szerint két tendencia okozza: egyre több fiatal nem akar gyereket, a gazdaság pedig bünteti azokat, akik vállalják a családalapítást.
1964-ben a termékenységi ráta még 2,93 volt Angliában és Walesben, és Matthias Doepke, a London School of Economics közgazdászprofesszora szerint ez most mutatja meg a hatásait. Csökken a dolgozó és adófizető britek száma, miközben egyre nő a nyugdíjasok aránya, ami megterheli az államháztartást, mivel nem csupán a nyugdíjakra, hanem az egészségügyi ellátásra fordítandó összeg is emelkedik. A professzor szerint nem véletlen, hogy a termékenységi ráta évtizedek óta tartó romlása nyomán ma rekordszintre ugrottak a britek adóterhei, mégis kevesebb pénz jut az infrastruktúra fejlesztésére, egészségügyre, utakra. Az emberek többsége azonban akar családot, de igyekeznek későbbre tolni a gyerekvállalást vagy megállni egynél, annyira drága a gyereknevelés.
A Coram tavaly márciusi adatai alapján évi 14 501 fontba kerül a bölcsődei ellátás, ami három gyerek esetén 16 százalékkal több, mint az adózás előtti átlagbér, ami akkor 37 430 font volt. (Egy font 481,7 forint.) Egy felmérés eredménye szerint az abortuszt választó nők 52 százaléka is a magas bölcsődei és óvodai díjakat jelölte meg elsődleges indokként, de az sem segít, hogy Európában az Egyesült Királyság a legkevésbé nagyvonalú a szülői szabadságot illetően. Az apák kettő, az anyák 52 hét szülési szabadságra jogosultak. Az első 39 hétben heti 184 fontot kapnak, ami a létminimum fele vagy a fizetésük 90 százalékát, attól függően, hogy melyik összeg az alacsonyabb, az utolsó 13 hétben pedig semmit. Nem meglepő, hogy az anyák 76 százaléka hitelt vesz fel vagy a megtakarításaihoz kénytelen nyúlni a szülés után.”
Nahát, nahát. Egészen biztos vagyok benne, ha F. Szabót megkérdeznék, hol jobb az élet, hol kiszámítható a munkaerőpiaci, a szociális és az oktatási intézményrendszer, hol találnak az anyák könnyen munkát, amiért méltányos bért kapnak, és ahol az apák is kiveszik a részüket az otthoni feladatokból, és úgy egyáltalán, hol jobb embernek lenni, Magyarországon vagy Nagy-Britanniában, gondolkodás nélkül rávágná, hogy ott. Ami nem csoda, mert a gondolkodás csodáját ezek a szerencsétlenek még nem kapták meg.
Mindenesetre szögezzük le: a rettenetes diktatúra Magyarországon 1,3, a csodálatos és demokratikus Britanniában 1,4 az aktuális születési ráta.
De nézzük tovább:
„A világháború óta nem született ilyen kevés francia.
A világháború vége óta a legalacsonyabb szintre esett a franciaországi születési ráta tavaly – derül ki a francia Nemzeti Statisztikai és Gazdasági Kutatóintézet (INSEE) hivatalos adataiból. Az INSEE éves jelentése szerint 2024-ben 663 ezer csecsemő született Franciaországban, ami 2,2 százalékos csökkenés az előző évhez képest, és 1946 óta a legalacsonyabb összesített születésszám.
De a termékenységi ráta is csökkent: a 2023-as 1,66-ról 1,62-re, ami messze a 2,1-es, minimálisan szükséges szint alatt van, és a legalacsonyabb, amit az első világháború vége óta regisztráltak – írja a Le Figaro. Bár Emmanuel Macron francia elnök tavaly elindította a születések számának növelését célzó »demográfiai újrafegyverkezési« programot, annak hatásai nem látszódnak.
A francia családszervezetek nemzeti szövetsége (UNAF) szerint a csökkenő születési arány »nem a gyermekvállalási kedv hiánya miatt« következett be, mivel a párkapcsolatban élő és szülőképes korú emberek a felmérés átlagolt értéke szerint ideális esetben 2,27 gyermeket vállalnának.
A csökkenés oka, hogy gazdasági, lakhatási és társadalmi tényezők akadályokat gördítettek e cél elé. Cécilia Creuzet, egy francia szülői alkalmazás társalapítója megállapította, hogy felhasználói, különösen a nők számára a munka és a magánélet egyensúlya volt a legfőbb kérdés, míg 34 százalékuk azt mondta, hogy több gyermeket vállalna, ha a »napi szervezés« egyszerűbb lenne és »több bölcsődei hely és gyermekgondozási megoldás« állna rendelkezésre. A Breitbart hírportál azonban felhívja rá a figyelmet, hogy ettől a hónaptól kezdve Franciaország először fogja arra kérni a szülőket, hogy a népszámlálás során fedjék fel születési országukat. A kérdés választható lesz, de baloldali csoportok máris bírálni kezdték a lépést.
»Ez a kérdés rengeteg veszélyt rejt magában« – fogalmazott az Emberi Jogi Liga és a CTG szakszervezet a kérdés elleni közös petícióban.
Semmilyen közrend nem indokolja, hogy szüleink bevándorló származását gyűjtsék. Ennek az információnak a rögzítése egy lépés az állam által ezen az alapon történő esetleges egyenlőtlen bánásmód felé – fogalmaznak.”
Szörnyű! Hát a franciák is? Mi lesz így szegény F. Szabóval és a Népszavával. Ráadásul van itt még valami – ez:
„Más nyugat-európai országokban egyre nagyobb különbség mutatkozik abban, hány gyermeket hoznak világra az őshonos és a bevándorló nők a népességhez képest. Angliában és Walesben például 2023-ban a külföldi nők az összes élveszületés 31,8 százalékát adták, annak ellenére, hogy a migránsok a lakosságnak csak mintegy 16 százalékát teszik ki.”
Na, hát ezért olyan hasznos „színvaknak” lenni…
De nézzünk át ide a szomszédba, a „bezzeg Ausztriába”:
„Ausztriában csökkent a születésszám, de a bevándorlás miatt nőtt a népesség 2023-ban.
Csökkent a születési és halálozási szám Ausztriában 2023-ban, a népesség viszont nőtt a bevándorlás révén – közölte Tobias Thomas, az osztrák statisztikai hivatal vezérigazgatója.
Tavaly mintegy 12 ezerrel többen haltak meg, mint ahányan születtek. Ez a legmagasabb hiány a természetes szaporulatban a második világháború vége óta – jelentette ki a vezérigazgató. A népességnövekedés oka 2023-ban is kizárólag a bevándorlás volt. Az év során összességében csaknem 67 ezerrel többen érkeztek külföldről, mint ahányan elhagyták Ausztriát – tette hozzá Thomas.
A 2024. január elsejei mérések alapján 9 158 750 volt Ausztria népessége, csaknem 54 ezerrel, vagyis 0,6 százalékkal több, mint egy évvel korábban. 2022-ben a népesség kicsivel több mint 125 ezer fővel, azaz 1.4 százalékkal nőtt. Tavaly 77 605 gyerek született az országban, 6,1 százalékkal kevesebb, mint 2022-ben, ezzel megközelítette a 2009-ben mért rekordalacsony születési számot (76 344). A születési ráta – azaz, hogy egy nő élete során várhatón hány gyereket fog szülni – 1,32 volt tavaly, ami kevesebb, mint 2022-ben, sőt kevesebb, mint a 2001-ben írt legalacsonyabb érték, amely 1,33 volt.”
Hogy mik nem történnek ott, a csodálatos Nyugaton! Most mondd meg! És csak a tisztánlátás végett: Magyarországon tavaly 77 500 gyerek született, százöttel kevesebb, mint Ausztriában.
És akkor F. Szabó elvtársnő kedvéért: nincsen olyan nyugati ország, amiről nevezett cikkében delirálni tetszik.
Ugye, milyen bonyolult ez a világ, F. Szabó, ha nem annyi a feladat, hogy bármi áron és bárhogyan ganét lapátoljunk a kormányra?
Ugye, milyen macerás ennyire aljasnak, becstelennek és hazugnak lenni? Vagy ahogy annak idején otthon mondogatták nekem: Kisfiam, hülyének lenni a legkönnyebb…
Magának nem szóltak erről? Látszik is…
Na, akkor nagyjából ennyi. És kéretik még végiggondolni, hol tartana ma a magyarországi termékenységi ráta az Orbán-kormány családtámogatási intézkedései nélkül.
Majd az F. Szabó megírja ezt is legközelebb. Ja… nem…
