Visegrád, harmincas évek közepe. A férfi, a „lelke felesége” és a nő gyereke. Egyetlen képkocka, épp csak mint valami morzsa a nagy egészből – árulkodik mégis. Alkonyati metszet a létbe kapaszkodásról, az utolsó lehelettel is szeretni, lángolni akarásról; Kosztolányi Dezső és utolsó nagy szerelme, Radákovich Mária s a férjes aszszony kisfia látható a képen. Alig több mint egy év múlva, 1936-ban a nagy nyugatos nemzedék talán leglíraibb alakja gégerákban meghalt.
A Budavári Önkormányzat Várnegyed Galériájában az író, költő, újságíró születésének 125. évfordulója alkalmából a napokban nyílt emlékkiállításon még harminc fénykép mesél Kosztolányi életéről a kisgyermekkortól egészen a halála előtti év nyaráig. A helyszín nem véletlen: a költő a tárlattól nem messze, a Tábor utca 12. szám alatt élte le élete nagy részét. Íróasztalnál gépelve, baráti társaságban, kertben üldögélve, az író embert övező mítoszok nélkül, hétköznapi valóságában látható a terem falán végigfutó filmcsíkokon. A kiállítás különlegessége az a levél, amelyet Kosztolányi 1923-ban Thomas Manntól kapott, és amelyben a német írófejedelem a Néró, a véres költő kapcsán hosszan méltatja az egyik legeurópaibb szellemű magyar író-költőt.
A kiállítási terem egyik sarkában kárpitozott ülőkére hajítva csokornyakkendő kallódik; az enteriőr is a költő szellemét igyekszik idézni. Fotográfián látható a Francia Becsületrend, amelyet Kosztolányi 1932-ben kapott, és azok a Pesti Hírlapban megjelent fotók is, amelyek abból az alkalomból készültek, hogy Magyarország és az Egyesült Államok között telefonkapcsolat létesült. A tárlat látogatói megnézhetik az író műveiből készült filmadaptációkat, az Édes Annát és a Pacsirtát, emlékül pedig hazavihetnek egy Kosztolányi-idézettel személyesített névjegyet. A kiállítás április 14-ig látogatható.
origo.hu
Riasztást adott ki a meteorológia, itt várható zivatar, jégeső
