Tíz éve még azt sem tudtuk, hogy José Mourinho a világon van egyáltalán. Hisz első harminchét évét aránylag észrevétlenül töltötte; szeretett focizni, de a Rio Ave keretéig is valószínűleg csak azért jutott el, mert a tulajdon apja volt a tréner, majd úgy látszott, előbb lesz szinkrontolmács, mint sztáredző, legalábbis angol nyelvtudásának köszönhette, hogy Bobby Robson oldalvizén a Sporting Lisszabontól a Portón át a Barcelonáig emelkedett. Itt Luis van Gaal segítőjéül szegődött, aztán beindult szédületes, előzmények nélküli karrierje. Bár 2000-ben még csak kilenc meccsre futotta a Benficánál, de 2002-től kezébe kapta a Portót és a marsallbotot. Innentől már jól ismerhetjük a pályaívét: két portugál arany mellé 2003-ban diadal az UEFA-kupában, 2004-ben a BL-ben, ezt követően három év alatt hat trófea a Chelsea-vel, köztük fél évszázad után bajnoki cím is, aztán szűk egyéves pihenő után 2008 júniusában az Inter hívása, és a toronymagas olasz elsőség. Mindemellett egyéni szakmai elismerések és hozsannák áradata, hozzá egekbe szökő fizetésekkel.
José Mourinho lehetne a földkerekség egyik legelégedettebb embere – ehelyett nem kizárt, hogy ő az egyik legelégedetlenebb. Folyamatosan osztja az igazságot és szórja az átkokat vagy „csak” becsmérlő, lekicsinylő megjegyzéseket kollégákra, csapatokra, bírókra, ellenfelekre, azaz már inkább ellenségekre. A Sampdoria elleni, szombati bajnokin – amelyen az Inter az első félidő közepétől két, jogos kiállítás miatt emberhátrányban játszott – előbb olyan kézmozdulatot tett, mintha bilincsbe verték volna, de ennél is visszataszítóbb és riasztóbb volt hétrét görnyedése és eszelősnek ható gúnykacaja. Büntetés hárommeccses eltiltás lett, de a csapatot ennél nagyobb baj is érheti.
Sőt, talán már éri is. Mert a játékvezető és a rivális labdarúgó is ember, és a zsigerei azt üzenhetik neki: mindenki nyerhet, csak Mourinho nem. Persze nem egyedi jelenség ez, akadt a szenzációs futballedzők között számos megosztó személyiség. Mondjuk Brian Clough, aki kétszer is BEK-győzelemre vezette a sehonnai Nottingham Forestet, szövetségi kapitánnyá azonban nem hivatalos, de találó vélemények szerint azért nem nevezték ki, mert viselkedése Angliát több európai állammal hadiállapotba sodorta volna.
Igaz, a közvélemény és a média vevő az ilyesmire. Lám, mi is csupán egy mondatot szentelünk a Chelsea élén évtizedes otthonába, a San Siróba visszatérő Carlo Ancelottinak, aki a Milannal két BL-trófeát is besöpört. Eggyel többet, mint Mourinho. Az pedig már-már elsikkad, hogy az Inter–Chelsea rangadó mellett CSZKA Moszkva– Sevilla nyolcaddöntőt is rendeznek.
Tegnap este a kezdeti megilletődöttséget levetkőzve a Stuttgart az első félidőben végig fölényben játszott a Barcelona ellen. Gebhart jobb oldali beadásából Cacau, aki a hét végén négy góllal vette ki a részét a Köln legyőzéséből, fejesből meg is szerezte a vezetést a 25. percben. Bánhatja a házigazda német gárda, hogy további két helyzetéből nem volt eredményes, mert a második félidőben a Barca már címvédőhöz méltóan játszott. Ibrahimovic révén már az 52. percben egyenlített, s a győzelmet is megszerezhette volna. A hajrában már az időt húzta, igaz, az 1-1 is megfelelő a visszavágóra.
BL-nyolcaddöntő, első mérkőzéses Tegnapi eredmények: Stuttgart–Barcelona 1-1, Olympiakosz–Bordeaux 0-1.
Mai program: Internazionale–Chelsea 20.45, CSZKA Moszkva–Sevilla 18.30.
Simán a Benfica. Az Európa-ligában a 16 közé jutásért, a visszavágón: Benfica–Hertha 4-0. 5-1-es összesítéssel a Benfica jutott tovább. Dárdai nem jutott szóhoz a Herthában.
origo.hu
Elektromos roller: brutális bírság járhat az ittas vezetésért
