Legenda lett Milánóban

Ma öt éve, 2005. március 9-én hunyt el minden idők legeredményesebb, nem olasz származású Inter-futballistája. Hogy ki ő? Nem egy dél-amerikai, német, esetleg svéd klasszis, hanem „Stefano Nyers”, azaz Nyers István, a hontalan magyar, aki hat idény során 133 gólt ért el kék-feketében.

A hontalan jelzőt az olasz sajtó mellett a csatár is használta önmagára, kalandos életét végigkísérve megérthetjük, miért. Nyers István 1924-ben született Franciaországban, emigráns magyar család első gyermekeként. Szülei Ózdról települtek ki a jobb élet reményében, de pár év múlva hazacsalogatta őket a honvágy. Hősünk a III. Kerületnél tanult meg futballozni, majd eligazolt a visszacsatolt Szabadkára, ott ismerkedett meg későbbi feleségével is, akit egészen Budapestig szöktetett. Tagja lett a legendás Újpest ötös fogatának, a Suhai, Szusza, Zsengellér, Várnai, Nyers ötösnek, amelynek vezérletével a csapat 147 gólt szerzett az 1945–46-os bajnokság alapszakaszában, és nagy fölénnyel nyerte a rájátszást is. A ragyogó balszélsőt ekkoriban már a nemzeti tizenegybe is beválogatták, Puskásék társaként két meccsen két gólt szerzett, 23 évesen, elismert játékosként mégis elhagyta a hazáját.
Mint élete utolsó interjújában elmondta, a kalandvágy és a pénz vonzotta, először Franciaországban futballozott, onnan igazolta le Helenio Herrera az Interhez, ahol állítólag azt nyilatkozta róla: „Amikor ennél a Nyersnél van a labda, semmit sem látni a meccsből, mert a közönség egy emberként ugrik talpra és tombol.” Bemutatkozásként rögvest mesterhármast vágott, első idényében 26 góllal lett gólkirály. Mindezt balszélsőként, úgy, hogy fő feladata a center kiszolgálása volt. Hihetetlen népszerűségre tett szert, ha idősebb korában Olaszországba látogatott, a határőrök még akkor is szalutáltak neki. Fénykorában győzködték is, hogy vállalja az olasz válogatottságot, de ő nem állt kötélnek. A magyaron kívül nem akart más országért küzdeni, így is hat rendkívül sikeres évet töltött Milánóban. Gólkirályként és kétszeres bajnokként ment az AS Romához, ahol két idény alatt 20 gólt jegyzett. Pályafutását a másodosztályban fejezte be 37 évesen, s bár megszerezte az edzői képesítést, szívinfarktusa miatt hivatását sohasem gyakorolhatta.
Bolognában telepedtek le a feleségével, csak az asszony betegsége miatt költöztek haza Szabadkára, ahol Anna halála után teljesen magára maradt. Az Inter által gálánsan folyósított nyugdíjából éldegélt, nemigen kereste senki, Magyarországon el is felejtették. Pedig ha itthon marad, most talán ötvenszeres válogatottként emlékeznénk rá, ami persze merő fikció. Az viszont tény, hogy hiába futballozott az Interben Klinsmanntól Ronaldóig számos világsztár, a legeredményesebb külföldit még mindig Nyers Istvánnak hívják.