Nincs kettős mérce!

A totalitárius nácizmus és a totalitárius kommunizmus megítélése, áldozatai között nem lehet különbséget tenni – hangoztatták az emlékezők tegnap a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján határon innen és túl. Az Országgyűlés a polgári kormány javaslatára tíz éve fogadta el az emléknapról szóló határozatot, annak emlékére, hogy Kovács Béla kisgazda képviselőt 1947-ben ezen a napon hurcolták el a Szovjetunióba. A Tanácsköztársaság idején dühöngő vörös terror áldozatai vagy a szovjet gulágokban eltűnt milliók számát csak megbecsülni lehet. A kommunizmus másik véres időszaka az 1956-os forradalom utáni megtorlás volt. A Terror Háza falánál tegnap a Fidesz nevében gyertyát gyújtott Navracsics Tibor frakcióvezető, Szijjártó Péter elnöki kabinetvezető és Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, vallásügyi bizottságának elnöke.
Az MSZP közleményben emlékezett. Meggyőződésük – írták –, hogy semmilyen eszme, semmilyen politikai cél nem szentesítheti a diktatórikus eszközöket. „Nemcsak emlékeztet, hanem figyelmeztet is saját felelősségünkre, hogy ne engedjük többé soha, hogy bárki, bármilyen eszme nevében elnyomja az embert, a nemzetet – ezt már Bajnai Gordon miniszterelnök fogalmazta meg az emléknap alkalmából. Az emléknapon az Új Magyar Gárda Mozgalom és a Jobbik a budapesti Memento emlékműnél tisztelgett.
Herényi Károly MDF-es és Bárándy Gergely MSZP-s politikus viszont a Klubrádióban azt bizonygatták, szerintük nem egyenrangú bűn a holokauszt és az egyéb népirtások.

Van kiút a kommunizmusból
A kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik – idézte Margaret Thatchert Kövér László az emléknapon rendezett konferencián. Az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság és a Polgári Magyarországért Alapítvány megemlékezésén a Fidesz országos választmányi elnöke a volt brit miniszterelnök mondásának igazságán túl hangsúlyozta: a közép-európai népek ereje azokban az áldozatokban is rejlik, amelyek közös kincseink, s az újrakezdés energiáját adhatják. A fasizmus ikertestvére, a kommunista diktatúra áldozatai vagyunk mi magunk is. Nyolc év posztkommunista kormányzás után beütött a baj, a válság, és az utódbaloldaliak folytatni akarják legszebb hagyományaikat, a reformnak nevezett brutális megszorításokat. Ezek olyanok, mint a Matrjoska-baba: mindegyikben van egy kisebb, míg a legkisebbről kiderül, nincs benne semmi.
Az utódbaloldaliak ideológiáik bűvöletében tagadták meg 2004 decemberében saját nemzetüket, csaltak és hazudtak a négy évvel ezelőtti választások előtt a hatalom megtartásáért, s szabadítottak rendőrterrort az ötvenhatos forradalom ötvenedik évfordulóján a békésen ünneplő polgárokra. Ezért számot kell adniuk tetteikről, s azoknak is, akik a reménytelenség kormányát hatalomban tartották. – A jövőnk érdekében olyan új kormány kell, amely nem az emberek útjában áll, hanem mellettük – emelte ki Kövér László, hozzátéve, ha a Fidesz ismét bizalmat kap, hozzáfog az ország újjáépítéséhez. Balog Zoltán, az alapítvány elnöke hangsúlyozta: azért is fontos emlékezni a kommunizmus bűneire, mert az emberek a jelenben is tapasztalják és nem akarják, hogy a jövőben tartani kelljen tőlük. Ha képesek vagyunk a múltbeli áldozatok tanúságtételét tisztelni, a túlélés képessége a jelen nehézségeivel szemben is erősíthet bennünket. Így a mögöttünk hagyott évtizedek sem voltak elvesztegetettek.

Akik szerint az áldozat is felelős
Az emléknapon Herényi Károly MDF-es politikus Bárándy Gergellyel (MSZP) egyetértésben azt fejtegette a Klubrádióban, részben az áldozatok is felelősek azért, hogy a kommunizmus áldozataivá váltak. Továbbá, hogy ez korántsem azonos fajsúlyú kérdés a holokauszttal. „Nem lehet egyenlőségjelet tenni a kommunizmus áldozatai és a holokauszt áldozatai közé, az utóbbi súlyosabb. Az, hogy a kommunizmus áldozatává ki vált, az részben az ő döntése volt. Antikommunista volt, egyéb nézeteket vallott, tehát ő erről dönthetett. Ha akart, kommunista is lehetett. Viszont az, hogy valaki zsidónak születik vagy cigánynak születik, nem az ő döntésének a kérdése” – közölte Herényi, majd hozzátette: külön törvény szóljon a kommunizmus áldozatainak a védelméről.
„A vörös és a fekete mezbe öltözött totális diktatúrák között nincs különbség, mindkettőnek önálló felelősségérzet nélküli, agymosott emberre van szüksége, akinek becsülete a párt, a vezér iránti hűség, és nem a tízparancsolatra épülő évszázados erkölcs” – ezt Pósán László fideszes országgyűlési képviselő hangoztatta tegnap a debreceni emlékezésen. A totális diktatúrák hatalmi elitjének szellemi örökösei – akiknek Szolzsenyicin szavaival élve legfőbb jellemzője az önzés, a cinizmus, a végtelen hatalomvágy – ma is meghatározzák életünket, figyelmeztetett. Megkérdőjelezhetőnek nevezte napjaink szélsőjobb és szélsőbal erőinek deklarált szembenállását, úgy vélte, ezek kiegészítői egymásnak.

Likvidálni az eszme érdekében
– Azt szokták mondani: a kommunizmus azért különb a másik ordas eszménél, a nácizmusnál, mert jót akart. És ami történt, a több tíz millió halott „csak” a hibák következménye – mondta tegnap Kaposvárott a kommunizmus áldozatainak emléktáblájánál Tőkéczki László történész. A kommunizmus eszmei alapvetésében szerinte megjelenik: „úgy kell szeretni a világot, hogy egy tökéletes, e világi paradicsom megteremtése érdekében embereket, társadalmi csoportokat likvidálni lehet”. Lapunk kérdésére azt válaszolta: a holokauszt tagadásáról elfogadott törvény felesleges, a butaság ellen nem lehet törvénnyel védekezni.
Számos más településen is kegyelettel adóztak az áldozatoknak: Hódmezővásárhelyen, Veszprémben, Sopronban, Zalaegerszegen, Keszthelyen, Nyíregyházán, Békésen és Balatonfüreden. Pécs önkormányzata közölte: a következő közgyűlésen határozatban erősítenék meg, hogy Sztálin nem a díszpolgáruk.

Szembenézés az EU-ban is
A totalitárius nácizmus jogos megbélyegzésének együtt kell járnia a totalitárius kommunizmus hasonló elítélésével, írta közleményében Joseph Daul, az Európai Parlament legnagyobb, néppárti frakciójának elnöke, a Fidesz néppárti képviselőcsoportja nevében is. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az EU-nak szembe kell néznie a 20. század önkényuralmi kommunizmusának örökségével, így a posztkommunizmussal, amelynek ismerete nélkül értelmezhetetlen számos mai európai politikai folyamat.