Lengyel tragédia: újabb találgatások

Csak a kételyeket, a találgatásokat és az összeesküvés-elméleteket erősíti, hogy „etikai megfontolások” miatt egyelőre csak részleteket szivárogtat ki mindkét fél a lengyel elnöki gép szmolenszki tragédiájának vizsgálatáról. Moszkva és Varsó kényes kapcsolatán kívül bonyolítja a helyzetet az is, hogy a tragédia árnya rávetül a kezdődő lengyel elnökválasztási kampányra.

Mindenki óvatos s tartózkodik a következtetések elhamarkodott levonásától. Mind a lengyel, mind pedig az orosz fél demonstrálni kívánja, hogy mindent megtesz a szmolenszki tragédia okainak kiderítéséért, s együttműködik a vizsgálat során. Az előzetes eredmények nyilvánosságra hozatala kapcsán minden elemző megállapítja ugyanakkor, hogy ez az óvatoskodás táplálja a városi folklór részeként Lengyelországban terjedő összesküvés-elméleteket. Interneten terjed például olyan felvétel, amelyen állítólagos lövések és orosz hangok hallatszanak, míg mások arról cikkeznek, hogy a becsapódás előtti utolsó pillanatokban állítólag egy titokzatos hölgy járt a pilótafülkében. A kampány hevében Tusk kormányfőt is hibáztatják, aki éppen ezért inkább már most nyilvánosságra hozná a teljes vizsgálati anyagot.
Az már biztosnak tűnik, hogy a katasztrófa előtt Lech Kaczynski államfő gépének a pilótafülkéjében tartózkodott Andrzej Blasik, a légierő főparancsnoka és Mariusz Kazana, a diplomáciai protokollszolgálat vezetője. Az orosz vizsgálat vezetői etikai megfontolásokra hivatkozva nem hozták nyilvánosságra a tábornok szavait, az olasz La Repubblica tudósítása azonban tudni véli, hogy a felvételeken hallatszik, amint Arkadius Protasiuk kapitány kétségbeesett hangon mondja, hogy „ilyen körülmények között nem szabad leszállni”. A lap emlékeztet arra is, hogy a Tbilisziben a leszállást a homokviharban megtagadó pilótának a karrierje bánta e döntést. A Szmolenszkben lezuhant gép először a leszállópálya végétől 1100 méternyire egy tízméteres nyírfába ütközött, de ekkor 15 méterrel a magaslaton kezdődő leszállópálya szintje alatt repült. A becsapódás előtt 18 másodperccel működésbe lépett egy biztonsági jelzőrendszer, amelynek hatására a pilótáknak azonnal emelni kellett volna a repülőgép magasságát, de ez ismeretlen okból nem történt meg. Vélhetőleg az történt, hogy a pilóta a földet kereste kétségbeesetten, s már nem hallotta meg a diszpécser utasítását, hogy azonnal emelkedjen magasabbra. A fekete dobozok felvételein a pilótafülke nyitott ajtaján át az is hallatszik, hogy az utastérben többen telefonálnak, ami adott esetben szintén zavarhatta a Tu–154-es navigációs rendszerét.
Kiderült az is, hogy korábban még próbarepülést is végeztek, megállapítandó, hogy a szmolenszki repülőtér alkalmas-e Tu–154-es típusú gép fogadására. Az eredmény: jó időben igen. Az alig egyórás út előtt azonban a lengyel gép személyzete nem kapott tájékoztatást a szmolenszki helyzetről, s csak akkor értesült a ködről, amikor az ottani légi irányítók térségébe ért. Az elnöki gép pilótáit ugyanakkor többször figyelmeztette az egy órával korábban induló, újságírókat szállító lengyel Jak–40-es típusú gép személyzete is.
Eközben a nagy egyetértés demonstrálása mellett kiderül, másként értelmezi az orosz és a lengyel fél a vizsgálat egyes mozzanatait. Az orosz szakértők szerint a katasztrófát elsősorban a lengyel elnöki gép pilótájának tapasztalatlansága okozta, s az, hogy igyekezvén teljesíteni a tisztségviselők kívánságát, vállalkozott az életveszélyes leszállásra, majd a figyelmeztetéseket követően végzetes hibákat követett el. A lengyel szakértők szerint viszont a repülőtéri diszpécser utasításai némi késéssel érkeztek, s nem fogadják el azt sem, hogy katonai gépen nem lehet a személyzeten kívül más a pilótafülkében.