Újabb felmérések bizonyítják, hogy idehaza a korrupció, a visszaélések jelentik az egyik legnagyobb problémát. Az Ernst&Young adótanácsadó cég tegnap közölt tanulmánya arra hívja fel a figyelmet, hogy a válság időszakában még inkább háttérbe szorult a gazdasági tisztesség és a jogi követelmények. A kimutatás készítői ötven magyar vállalkozás irányítóit kérdezték meg, a kapott feleletek sokatmondóak.
Az elmúlt két esztendőben a cégvezetők egynegyede tapasztalta, hogy társaságának alkalmazottai komoly visszaéléseket követtek el. Szintén beszédes, hogy a válaszadó döntéshozók egyike sem bízik beosztottaiban, azaz mindegyikük azt feltételezi, hogy munkatársai törvényellenes vagy károkozó cselekményre vetemedhetnek. Ehhez kapcsolódik az az adat is, miszerint a hazai cégvezetők háromnegyede mind jobban tart attól, hogy az irányítása alatt dolgozó személyek visszaélései, korrupciója miatt később felelősségre vonja a hatóság.
Bár az aggodalom és a félelem meglehetősen nagy, a tiltott magatartások számonkérése még sem zajlik fokozott erőkkel. A kimutatás készítői elsőként rögzítették: becslések szerint tíz céges visszaélésből csupán egyre derül fény. Dacára mindennek, a honi vállalkozások nem sokat tesznek az ügyek kiderítésére. Míg a világ más pontjain nagyjából a társaságok fele működtet úgynevezett belső etikai forródrótot, vagyis olyan csatornát, ahol a munkavállalók bejelenthetik az általuk tapasztalt visszásságokat, Magyarországon csupán minden ötödik cégnél létezik ilyen lehetőség. Ezzel összefüggésben a kutatók megvizsgálták azt is, milyen hajlandósággal tárják fel a visszaéléseket a honi vállalkozások. Bár a globális átlaggal megegyező arányban indulnak idehaza fegyelmi vizsgálatok, az eljárások elrendelésével rendszerint meg is elégednek a cégvezetők. Csupán 14 százalékuk szeretné kideríteni, pontosan milyen okok vezettek a visszás cselekmények megvalósításához, az alkalmazottak visszaéléséhez. Az elemzők szemléltették, miképpen folyik idehaza a céges felelősségre vonás. Egy banki alkalmazottról például kiderült, hogy a dokumentumokra ráhamisította az ügyfél aláírását. Ennek ellenére az illető nem veszítette el munkahelyét, mondván: ő a bank egyik legjobb ügynöke. A szignóhamisító tehát tulajdonképpen zavartalanul folytathatta munkáját. Ez a hozzáállás nevezhető jellemzőnek idehaza az Ernst&Young szerint. Az elemzők tapasztalata azt mutatja, többször is előfordult, hogy bár valakit tetten értek, de vagy ugyanannál a cégnél, vagy másutt retorziók nélkül dolgozhatott tovább. – Az előbbi példa a jövőről is sokat elárulhat – tették hozzá a szakemberek, akik szerint az üzleti szférában egyértelműen az az elvárás erősödhet a jövőben, hogy a kitűzött terveket minden- áron meg kell valósítani, a fokozott teljesítménykényszer pedig újabb visszaélésekhez vezethet.
Tegnap a távirati iroda hasonló témájú elemzéseket tett közzé. A PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég gazdasági bűncselekményekről készített felmérése szerint tavaly a megkérdezettek 81 százaléka találkozott korrupcióval, vagyis tíz válaszadóból több mint nyolc. Eszerint 2009-ben – üzleti körökben – ez a visszaélés volt a leggyakoribb. A második helyen a lopások, hűtlen kezelések álltak, a megkérdezettek 63 százaléka találkozott efféle jogsértéssel. A GKI Gazdaságkutató Zrt. pedig a hazai közbeszerzéseket vizsgálta, s arra jutott: a vesztegetés legtöbbször – az esetek egyharmadában – az ajánlattevők körének szűkítésére, meghatározott szereplők bevonására irányult. Emellett igen gyakori, hogy egy bizonyos pályázó sikeréért gyakorolnak kenőpénzzel vagy más módon nyomást a megvesztegetettre.
*
Leáldozott a PPP kora
Véget érhet a PPP-projektek vagyis a magánszféra bevonásával megvalósuló állami beruházások aranykora hazánkban, Fellegi Tamás kijelölt nemzeti fejlesztési miniszter ugyanis egyértelművé tette ezen a héten: az új kormány felszámolja az állam számára hátrányos helyzetű PPP-építkezéseket. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szerint az eddigi magyarországi PPP-beruházásokkal az állam nem, csak a magánszféra járt jól, ám azt, hogy pontosan mekkora veszteség érte az államot, a számvevők nem tudták meghatározni. Az ÁSZ kimutatása értelmében a PPP-projektek előkészítésekor az állam és a magánszféra érdekei nem voltak egyenlően képviselve, több esetben az állam és a magánberuházó között nem osztották szét megfelelően a kockázatokat. A hazai PPP-projekteket, így az M5-ös autópálya, a Budapest Sportaréna, valamint a börtönök és kollégiumok építésének tanulságait összegző számvevői jelentés szerint az eddigi beruházásoknál jellemzően nem az állam, hanem a magánberuházó érdekei érvényesültek. A PPP mint beruházási forma 2004-től kezdett egyre gyakoribbá válni, ennek nyomán a költségvetés terhei már 2007-ben meghaladták az 54 milliárd forintot.
A vállalt kötelezettségek miatt a minisztériumoknak több száz milliárdos nagyságrendű kiadásokkal kell számolnia az elkövetkező években, a terhek legnagyobb részét a PPP-konstrukciós létesítmények fenntartása, illetve bérlése teszi ki.
