A fény a legfontosabb

Zsigmond Vilmos operatőr az új hollywoodi rendezőgenerációval ért el világsikert. Nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Madárijesztő, A szarvasvadász vagy a Harmadik típusú találkozások, amelyért Oscart kapott. Nemrég nálunk forgatta Hules Endre népballadából merítő filmjét, A halálba táncoltatott lányt.

Tölgyesi Gábor
2010. 06. 06. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Steve, a sikeres táncimpresszárió karrierje kátyúba kerül, életében először nincs show, amit menedzselhetne. E kényszerszünetben Pestre utazik, húszéves távollét után, a rendszerváltás idején tér vissza szülőhazájába. Testvére, Gyula még mindig ugyanazzal a néptánccsoporttal próbál, amelynek valaha mindketten tagjai voltak. Steve hajdani szerelme, Mari is a csoport tagja, most Gyula felesége. A Honvéd Táncszínház Hules Endre és Vincze Zsuzsa librettója alapján, Kis Ferenc zenéjével 2008 végén mutatta be a magyar népballada, A halálba táncoltatott leány színpadi változatát, a Ballada rendezője-koreográfusa Zsuráfszky Zoltán volt. Hules Endre rendező magyar–kanadai–szlovén koprodukcióban készülő filmjének alapja e darab koreográfiája és zenéje. A főszerepeket Hules Endre, László Zsolt és Melkvi Bea alakítja, a film operatőre Zsigmond Vilmos.
– Mint emigránst, megfogott a film – mondta Zsigmond Vilmos. – Tíz évvel a forradalom után térhettem először haza, távollétemben a bíróság elítélt azzal a váddal, hogy elloptam egy fényképezőgépet. Valóban, részletekkel még adós voltam, ám a Magyar Filmgyártó Vállalat tartozott nekem kéthavi fizetéssel, ami bőven fedezte az adósságot, ezért visszaüzentem Magyarországra, vonják le a fizetésemből. Mindenesetre Illés György biztatására 1966-ban hazajöttem, ő garantálta, hogy nem lesz bántódásom. Azóta évente legalább egyszer hazajöttem. A rendszerváltás után itt rendeztem a Tékozló apát Liv Ullmann főszereplésével, majd itt forgattuk Ivan Passer filmjét, a Sztálint, később a Bánk bán operatőre voltam. Ami A halálba táncoltatott lányt illeti: azon igyekszem, hogy a jelenetek hátterében elkapjam Budapest szépségét úgy, hogy a városból mégse legyen képeslapokra illő látványosság. A táncjeleneteket Honti Zoltán fotografálja.
Honti Zoltán és az azóta elhunyt Oscar-díjas Kovács László volt az operatőre Kovács Klaudia és Hules Endre mintegy húsz díjjal kitüntetett dokujának, A lyukas zászlónak. A forradalom miatt személyes motívumok is vezették Zsigmond Vilmost, hogy A lyukas zászlót executive producerként segítse. – Nem kaptunk magyar támogatást, holott a producer, a rendező, a vágó és az operatőrök is magyarok voltak – tette hozzá Zsigmond Vilmos. – Az archív felvételekért, amelyeket többek között én is rögzítettem, olyan összeget kértek, amit nem tudtunk kifizetni. Egyes embereknek mintha ma is fájna, ha ’56-ot egyáltalán megemlítjük.
Zsigmond Vilmos A lyukas zászló előtt Brian de Palmával forgatta a Fekete Dáliát, amely miatt operatőri Oscarra jelölték, majd Woody Allennel a Kasszandra álmát, ám utána több évig pihent. – Brian de Palmával több filmet készítettem, a Megszállottság volt első. Akkor minden snittje előre meg volt rajzolva, most már nem készít skicceket. Nagyon kedvelem, ő is azt vallja, hogy a film vizuális művészet, azaz a történetet képekben, nem pedig szavakban kell elmondani. Woody Allen is kedvence az operatőröknek. Egy-egy jelenetet egy snittben vesz fel, nem szereti megállítani a forgatást vagy utólag megvágni a filmet. A kényszerpihenőm oka az volt, hogy Hollywood megérezte a válságot. Három olyan filmben voltam benne, amit az utolsó pillanatokban visszamondtak – magyarázta az okokat Zsigmond Vilmos. Nem töltötte tétlenül a napjait, legutóbb is a Budapesti Operatőri Mesteriskola előadója volt. – A fiatal operatőrök problémája, hogy a digitális technika arra csábítja őket, a világítás nem fontos – vélte. – Ha ez a szemlélet elterjed, a fényképezés unalmassá fog válni, fényképezett televízió lesz a filmiparból. Azt tanítom, a legfontosabb az operatőrnek a fény: amit elvesznek vagy hozzáadnak, az teremti meg a film hangulatát. Ezt jó világítással lehet elérni, vagy úgy, ahogy Bergman és operatőre, Sven Nykvist tett: minden filmnél bejárták a helyszíneket, kiválasztották a napszakot és az órát, amikor a fény a legkedvezőbb volt a jelenet hangulatának szempontjából. A háromdimenziós technikával szemben kételyeim vannak: árt a történetmesélésnek. A két dimenziónak is megvan a mélysége: a világítással, mint a festményeken, lehet érzékeltetni a teret – mondta Zsigmond Vilmos.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.