— Előző Lugas-interjúnkban arról kérdeztük Kovács Katit, ki az a fiatal pályatárs, akinek elismeréssel figyeli a munkáját, ő pedig önt nevezte meg. Milyen érzés egy ikon választottjának lenni?
– Óriási megtiszteltetés, hogy egy ilyen kaliberű előadónak egyáltalán a fejében vagyok. Kovács Katival legutóbb az MVM Zenergia koncerten dolgoztunk együtt – Sebestyén Márta, Kati és én voltunk a női szereplői ennek az estnek –, közös produkciónk is volt. Bevallom, zavarban voltam, eleinte azt se tudtam, hogyan szólítsam meg, aztán rádöbbentem, hogy ő is ember, csak a nagybetűsök közül. Azt tapasztaltam gyerekként, és most is azt látom, hogy igazán naggyá nem az életműve tesz egy művészt, hanem az, hogy milyen ember. A legnagyobb csodálattal azokra a művészekre nézek, akik emberek tudtak maradni ezen a sokszor embert próbáló pályán, és Kati épp ilyen. Nagyon jó meglátásai vannak, hálás vagyok azért, hogy a bizalmába fogadott. Nem arról van szó, hogy túlzásokba esik vagy okot ad arra, hogy elbízd magad: egyszerűen idősebb, bölcsebb fejjel elismeri a tehetséged, figyel téged, drukkol neked, ez nagyon nagy dolog. Azt hiszem, a leghálásabb azért vagyok, ha valaki megtisztel a figyelmével.
– A legtöbbünk életében van olyan Kovács Kati-dal, amelyhez tud kapcsolódni különböző szituációkban, periódusokban. Önnek melyik dal az?
– Ha kicsit beleássuk magunkat Kovács Kati életművébe, hogy mely szakaszban milyen dalokat milyen stílusban adott ő elő, látni fogjuk, hogy igen tartalmas pálya a miénk. Nem egyszerűen táncdalénekesi karrierről, hanem egy nagyon széles spektrumról van szó, hiszen a hangjában a táncdaloktól kezdve a pop-rockon át a bluesig majdhogynem minden íz felfedezhető. Gyerekként nagyon tetszett tőle az Add már, uram az esőt! című dal, amihez már sokszor sokan hozzányúltak, nem véletlenül, hiszen akármilyen időszakot élünk, mindig megtalálja a maga érvényességét. Újrahangszerelve, lecsupaszítva, egy szál zongorával, a MüPa színpadán vagy színházi előadásban, mindenhogy. De ilyen a Nem leszek a játékszered, az Úgy szeretném meghálálni, a Ha legközelebb látlak vagy a Rock and roller, és még folytathatnám a sort. Ha egy dal jól van megírva és minőségi, akkor akármilyen korszakba helyezzük is, nem veszíti el az érvényességét, a hitelességét, nem veszít az értékéből. Kovács Kati dalai ilyenek. Az idő megmutatja, hogy mi igaz és mi nem. A művészi léthez kell a hit, és a mentális felkészültség is elengedhetetlen. Mert születnek emberek óriási tehetséggel, de nem biztos, hogy ennek lelki terheit is cipelni tudják magukkal.