– Emlékezetes, improvizatív és felemelő koncertet adott Cziffra György születésnapján, november 5-én a Zeneakadémián. A közönség szeretetét, energiáját mennyire érzékelte?
Cziffra György élete mindenkit inspirálhat
– A közönség szeretete megelőzte a koncert napját, hiszen már önmagában az lélekmelengető volt, hogy a nagy érdeklődés miatt a színpadra is kellett székeket tenni. A közönség felém áradó szeretete egyben nagy felelősség is, mert lassan mindenki csodát vár tőlem, pedig én is csak ember vagyok. Négy-öt éves lehettem, amikor először hallottam Cziffra György Magyar rapszódia-felvételeit, ami nagy hatással volt rám.
Liszt Ferenc művészetének, a tizenkilenc Magyar rapszódiának és Cziffra Györgynek köszönhetem az egész zeneművészeti pályafutásomat. Ezért Cziffra György születésnapján Liszt összes Magyar rapszódiájának előadása különleges hozzáadott lelki értékű volt.
Elképesztő, testileg-lelkileg megterhelő vállalás ez. De miközben ezeket a darabokat játszottam, rengeteg szeretet szabadult fel bennem, és e zeneművekkel a nemzeti identitásomat is ki tudtam fejezni. Úgy gondolom, sikerült egy teljesen másfajta, saját utat megtalálni ezekben a rapszódiákban, amelyek akkor jók, ha élővé válnak.
– Jubileumi, tizedik évfordulóját ünnepli a Cziffra-fesztivál. Visszatekintve az elmúlt tíz évre, mit tart a legfőbb eredménynek?
– Azt, hogy a fesztivál célkitűzése megvalósult, hiszen Cziffra György nevét felemeltük a legnagyobb magyarok arcképcsarnokába.
Ahhoz, hogy egy előadóművészt halhatatlanná tegyünk, elérhetővé kell tenni nemcsak idehaza, hanem a nagyvilágban is.
Emellett lényeges, hogy a koncerttermeken kívül is láthatóvá tegyük Cziffra Györgyöt. Ezért az elmúlt tíz évben emlékérme, dokumentumfilmek, tudományos előadások, konferenciák, könyvek és gasztronómiai termékek is hozzájárultak a zongoraművész népszerűsítéséhez.
Néhány számadat az elmúlt tíz évből: több mint négyszáz koncertet és kísérőprogramot valósítottunk meg, tartottunk harmincöt mesterkurzust háromszáz résztvevővel. Az általunk alapított díjaknak eddig hatvankét kitüntetettje van. Öt képzőművészeti kiállítást tudtunk megvalósítani. Cziffra György születésének centenáriumán pedig nemzetközivé váltunk. Huszonhárom országban, több mint hatvan város neves koncerttermében léptünk fel. A magyar zeneművészetnek mindenhol nagy sikere van.
Művészeti vezetőként pedig büszke vagyok az egyedi produkcióinkra, amelyekben elmosódnak a műfaji határok, így különleges fúziók jöttek létre a bárzene, a cigányzene vagy akár a könnyűzene bevonásával. Idén Londonban a a Royal Philharmonic Orchestrával együttműködésben emlékezünk meg Cziffra Györgyről a Cadogan Hallban.
A jövő évi koncertjeink csúcspontjaként New Yorkban a Lincoln Center és a Carnegie Hall vár minket magyar programmal és magyar előadókkal.
Az egész Cziffra-fesztivál egy nemzeti ügy, egy magyar brand, amihez továbbra is várjuk a partnereket.
– Cziffra György egyedülálló előadóművész volt, akinek bár elképesztően nehéz sors adatott, mégis képes volt a XX. század legnagyobb pianistái közé emelkedni. Az ő élettörténete hogyan inspirálja?
– Cziffra György élete mindenkit inspirálhat, és sokunknak ad okot a hálára. Minden kornak megvannak a nehézségei, de gondoljunk bele, hogy neki a nélkülözés, a háború, a meghurcoltatás, a számkivetettség, a munkatábor, az 1956-os történések és egyetlen fia elvesztése jutott. Ennyi tragédia mellett mégis képes volt ember maradni, és nagy művésszé válni. Valójában egy magyar népmesei történet az övé, hiszen a szegény, nyomorban élő roma kisfiúból a világ egyik legnagyobb zongoraművészévé vált, aki eljutott a Carnegie Hallig. Az ő életét mutatja be öt szakaszban, szemléletesen a Magyar Zene Házában ingyenesen látogatható, a legfrissebb kutatásokon alapuló Zene szabadsága – Hommage à Cziffra György című interaktív kiállítás. A XX. század egyig tragikus magyar sorstörténete az övé. De úgy gondolom, át lehet mosni a lelkünket Cziffra György életútjával, és hálát adhatunk azért a sok jóért, ami most körülvesz minket.
– Ahogyan Cziffra György, úgy ön is missziójának tekinti a fiatal tehetségek támogatását. Mire kellene nagyobb hangsúlyt fektetni?
– Mindenképpen vissza kell térnünk Liszt Ferenc és Kodály Zoltán alapgondolataihoz. A zeneművészetet kizárólag azoknak a tanároknak kellene oktatniuk, akik a nagy elődök eszmeiségét képviselik. Csak azoknak a fiataloknak kellene zenét tanulnia professzionális szinten, akik a legtehetségesebbek. És ezt nem rendszerben, nem elvárásmóddal kell elérnünk. Mert az igazi tehetséget teljesen máshogy kell kezelni. Az uniformizálás nagyon rosszat tett az elmúlt ötven-száz évben. A legendás, nagy generáció, akik Liszt Ferenctől erednek – Keéri-Szántó Imre, Thomán István, Cziffra György – teljesen másfajta ideológiában nőttek fel. Kizárólag a zene volt a fontos nekik, nem volt ennyi elvárás feléjük, ezért tudtak magasabb szférákban foglalkozni a zenével, nem csak teljesíteni a vizsgákon.
A jó hír, hogy tehetségek mindig vannak, és a Cziffra-fesztivál díjakkal, mesterkurzusokkal, koncertekkel, pályájuk elindításával támogatja őket. Nekem sikerült, és szeretném, hogy másnak is sikerüljön.
– Manapság egy átlagos családban mintha háttérbe szorulna a gyermekek művészi nevelése, fejlődése. Mit gondol erről?
– Mindannyiunknak tennie kell azért, hogy Bartók Béla, Kodály Zoltán és Liszt Ferenc hazájában ma ne nőjön fel úgy egy gyermek, hogy nem jut el hozzá a klasszikus zene.
A szülők odafigyelnek arra, hogy a gyermekük megkapja a kellő testi nevelést a sporttal, odafigyelnek a nyelvtanulásra és a számítógépes ismeretek elsajátítására is, de valahogy a lelki, művészi fejlődés elmarad.
Ezáltal rendkívül nagy veszélye van, hogy a jövő társadalma érzelmileg elsivárosodik, s ne feledjük: a jövőben ezekből a gyerekekből szülők és vezetők lesznek. Nem is kérdés, hogy a kultúrának, a zenének kulcsszerepe van a mai világban. A szülők felelőssége pedig hatalmas.
– Tudom, hogy idén még koncertezik az Egyesült Királyságban és idehaza is. Van-e ideje lelassulni, ráhangolódni a karácsonyra?
– Hatalmas tempót diktálunk saját magunknak, és magas az elvárás azok felé is, akik velünk dolgoznak. Rengeteg koncertem volt az idei évben, ami sok energiát és időt elvitt. Éppen ezért a karácsonyi időszak nekem szent, a családommal töltöm az ünnepeket január első napjaiig. Egy művész azonban soha nem áll le. A családi összejövetelek mellett folyamatosan gondolkodom, ötletelek. Hiszen egy fesztivál szervezésében mindig egy-két évvel előre kell gondolkodni. Hamarosan összeáll a tizenegyedik Cziffra-fesztivál programja, és jön a tizenkettedik.
– Kanyarodjunk is vissza a jubileumi Cziffra-fesztiválhoz. Az idei programok közül melyeket emelné ki?
– Igazi világsztárok érkeznek Magyarországra a Cziffra-fesztivál meghívására.
A magam részéről nagyon várom december 14-én a Müpában fellépő Martha Argerich és Mischa Maisky koncertjét. Martha Argerich a jelenleg élő legnagyobb zongoraművésznő, amit senki nem kérdőjelez meg a szakmában.
Ám egy hozzájuk hasonló nagy név, Nyikolaj Luganszkij zongoraművész is koncertet ad december 9-én a Zeneakadémia Nagytermében. Így az adventi időszak alatt különleges koncertekkel hangolódhatunk az ünnepekre.
– A Cziffra-fesztiválnak köszönhetően a nemzetközi zenei élet egyre több és jelentősebb szereplője emlékezik meg Cziffra Györgyről. Tíz év múlva milyennek képzeli a fesztivált?
– A Cziffra-fesztivál fő üzenete, gondolatisága az elmúlt tíz évben nem változott, és az elkövetkezendő tíz évre is azt kívánom magunknak, hogy ne is változzon. Szeretném, ha a huszadik Cziffra-fesztiválon azok a fiatalok, akiket kitüntettünk az első években, világhírű művészként térnének vissza a fesztivál színpadára. Emellett a hazai és nemzetközi együttműködéseket is szeretnénk megtartani.
