Cipolla végül megjavul

S Z Í N H Á Z

Hobo valóságos bölcs öreg bárdként tűnik fel a színen a békéscsabaiak Circus Hungaricusában. Énekelt elemzésében – társadalmi jelenségek miniatúráiból építkezve – értékeli a kort, gyakorlatilag saját eszmélésétől, az ötvenes évektől a rendszerváltozást követő szakasz húsz évéig. Csupán szőrmentén érinti a politikát, amely csak az egyik háttérelem a legújabb magyar demokrácia sistergő értelmezéséhez. Körülötte folyamatos mozgásban, sőt rohanásban tűnnek fel a szöveget erősítő allegorikus alakok.
A mesélő énekes ellenpontozásaként megjelenik a Hoffmanntól és Thomas Manntól már ismert démonikus Cipolla (Oleg Zsukovszkij). Vele transzcendens, álomszerű szférába kerülünk, s innen a félig-meddig mitizált közegből tekinthetünk vissza a szakralizált hétköznapokra. Legnagyobb jelentősége talán a befejezés filozófiájának van: az enyhén együgyű, tehát nem reménytelen Cipolla megjavul, s a kapitány (Hobo) fölveszi Noé újjászületett óriásbárkájára.
Két nő és két férfi szemléli a közönséget, majd heves beszélgetésbe kezdenek az Albert Camus Közönyéből készült, az idei POSZT-on is helyet kapó szabadkai előadásban. Mondandójuk nem egymás ellen irányul, a négy ember inkább egymást erősítve hozza elő nagyhangú mai „újnemesek” szinte természetesnek tűnő közhelyeit. A vehemens csevegés egyszerre szól a nyugdíjasok, a feketék, a koldusok, a hajléktalanok, a melegek és a gyerekes anyák ellen. Önnön világukba forduló állampolgárokként nem is keresik egymás tekintetét, a jelenet, bár a kétszeri találkozás legalább egy légyott erejéig adott lenne a nemi arányok miatt is, kollektív maszturbálással zárul.
Az atomizálódás különböző formái beleégnek az előadás atmoszférájába. Valódi kontaktus végig nincs a szereplők között, emberi kapcsolattöredékekből bontakozik ki azután a camus-i gyilkosságtörténet a hozzá csatolt tragédiával. Az eredeti regény és az adaptáció közötti repedések, helyenként kisebb szakadékok sajnos szembetűnők. Az eredeti Közöny világa, bárhogy próbálkoznak vele, itt érvényét veszti, vagy legalábbis másként lép működésbe, mint azt mi, s talán a szabadkaiak is várnák. Nyilván az átformálók védekező mechanizmusának köszönhető, hogy a darabváltozat túlírt, törékeny, rugalmatlan. Sokat lendítenek a helyzeten a színészek, Mészáros Árpád, Erdély Andrea, Béres Márta és különösen Mikes Imre, s ez a helyenként döcögős, közel másfél órás, hibrid egyfelvonásos kelleténél savanyúbb ízét legtöbbször semlegesíti.
(Hobo: Circus Hungaricus. Békés Megyei Jókai Színház. Rendező: Vidnyánszky Attila; The Beach. Rendező: Urbán András. Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Urbán András Társulata.)