Edények a segítség szándékával

Magyar világszabadalom lehetne, gyártó híján azonban egyelőre kiállításról kiállításra jár Mihály Gyula időseknek és fogyatékkal élőknek tervezett porcelánkészlete. A kerámia-formatervező művész diplomamunkája minőségi koncepció díjat nyert a 21. ljubljanai designbiennálén, Európa legnagyobb porcelánmúzeuma, a selbi Porzellanikon pedig beválogatta a porcelán háromszáz éves történetét összegző kiállítása anyagába.

Herendi a Harrodsban. London egyik nevezetességének számító áruházában, a Harrodsban nyílt kiállítás a Herendi Porcelánmanufaktúra termékeiből. A bemutatóval ünneplik a cég egyik leghíresebb mintája, a Rothschild-minta 150. születésnapját. A kiállítás június közepéig látogatható.

Néhány szögre akasztott kapa és a paraszti kultúrát ismerő néprajzkutató megmondja, kik és hogyan éltek a megsárgult képeken fennmaradt vályogházakban. Mihály Gyula kerámia-formatervező szerint egy étkészlet is több, mint vitrinbe való csecsebecse. Sokat elárul egy családról, asztalhoz szólít, szokásokat, életminőséget határoz meg. A kilencvenes évek közepétől az iparművészeti egyetem elkezdéséig közepesen súlyos értelmi fogyatékosok művészetterápiás fejlesztésével foglalkozott, idős családtagjai mellett pedig sok időt töltött kórházi kórtermekben. Az agyag szeretetét szülővárosából, Mezőtúrról hozta, gyerekkora óta foglalkozott kerámiával, de csak a gondozásban szerzett élmények hatására jött rá, tervezőként milyen irányba érdemes elindulnia. – Olyan készletet szerettem volna tervezni, amilyen még nem volt a porcelángyártás háromszáz éves történetében – mondja.
Amikor érdekelni kezdte, hogyan lehetne megalkotni egy piaci szempontból elhanyagolt réteg, a fogyatékkal élők és az idősek igényeire szabott étkészletet, talán még nem is tudta, hogy az általában luxustermékek előállítására szakosodott formatervezésnek létezik olyan ágazata, amely a segítés szándékát ötvözi a modern formakultúrával – az inkluzív (segítő) dizájn. A segítő tervezés az átlagostól eltérő életkörülmények között élő emberek számára keres formai megoldásokat; a végeredmény mindig több tudomány (szociológia, orvostudomány, pszichológia, ergonómia) bevonásával születik meg.
– A világ az ágyban fekve egynézetű, az étkezés pedig komoly feladat. Egy ágyhoz kötött beteg vagy idős ember életminőségén jelentősen javíthat, ha értékálló, a speciális helyzethez igazított edények segítségével kényelmesen, a formai elemként beépített biztonsági peremek segítségével akár önállóan étkezhet – magyarázza a készletről készült fotók fölött Gyula. Diplomamunkának tervezte az edénykollekciót, akkor látta egyben utoljára. Az edényeket a 2008-as ljubljanai designbiennále után beválogatták a magyar formatervezés történetéről készülő gyűjteménybe, ezt tallinni és rigai kiállítás követte, s miután Hubert Kittel, a németországi Selbben nyílt porcelántörténeti kiállítás kurátora tavaly a budapesti design héten meglátta Mihály Gyula edényeit, meghívta az április végén nyílt tárlat rangos mezőnyébe is.
– A harmincas évek óta nem készültek koncentrált funkciójú kórházi készletek Magyarországon, menzakészlet is csak a hetvenes években – meséli a tervező. Hatalmas lehetőség rejlik a hazai kerámiában, a manufaktúrákat azonban leépítik, az utóbbi időben sok szakembert elküldtek. Porcelángranulátumból gépek segítségével könnyen és olcsón, nagy mennyiségben is gyártható lenne a kollekció, de itthon nem akad vállalkozó szellemű gyártó, aki a már bevált formák biztonsági újragyártásán túl innovációban is gondolkodik. Amerikai cégek már érdeklődtek a segítő porcelánkészlet iránt, Mihály Gyula azonban itthon szeretné hasznosítani szabadalmát, még akkor is, ha már a levédetés sem olcsó mulatság.

Turnén a Zsolnay. Tavaly a New York-i Forbes Galériában indult, a hét végén a budai Várban nyílt tárlattal pedig új fejezethez érkezett a Zsolnay Porcelánmanufaktúra kulturális missziója; a híres műhely több vidéki nagyváros után június 16-ig a Magyar Kultúra Alapítvány székházában állítja ki jelenleg is gyártott, különleges technikával készülő műtárgyait.