Egy igazi gazdálkodási hungaricum

Háromszázezer ember. Ennyi honfitársunk él tanyán Magyarországon a nyilvántartások szerint. Nehézségeikről, gondjaikról, hétköznapjaikról a kormányzati politika az elmúlt nyolc esztendőben teljesen megfeledkezett, a tanyasi embereket a szocialista kormányok magukra hagyták. Pedig gondokban és nehézségekben nem szűkölködtek, problémáik megoldása az új polgári kormányra vár.
A tanyákon élők nem lehetnek másodrangú állampolgárok. „Ha Magyarország európai ország akar lenni, akkor a családi gazdaságokat, a tanyákat, a kistelepüléseket és ezt az életformát meg kell becsülnünk” – mondta Orbán Viktor. Az elmúlt nyolc évben fájdalmasan kettészakadt közös otthonunk a vidék és a főváros Magyarországára. A szocialista kormányok megszorításoktól terhes politikája megpróbált éket verni a vidéki és a fővárosi magyar emberek közé azáltal, hogy azt sugallta: a vidéki emberek másodrangú állampolgárok, akik számára az államnak nem kell olyan alapvető szolgáltatásokat garantálnia, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás, vagy éppen a közlekedés. Sőt mi több, a szocialista kormányok értelmiségi holdudvarától újra és újra elhangzott az a vélekedés, hogy a vidéki életforma meghaladott, életképtelen és szükségtelen. A magyar vidék, azon belül pedig a magyar tanyavilág azonban nem kizárólag az ott élő emberek magánügye, hanem a magyarság kulturális öröksége, közös kincsünk, amelynek fennmaradásáért, megőrzéséért, ápolásáért felelősséggel tartozunk.
A tanyán élők helyzete az utóbbi fél évszázadban mindig is hátrányos volt. Korlátozottan gazdálkodhattak, nem építkezhettek. Fokozatosan megszűntek a tanyasi iskolák, lassan haladt a villamosítás, alig épült korszerű külterületi út az érdekükben, s a korábban működő mozgó boltok és más ellátóegységek is bezártak. Az elmúlt nyolc év esztelen vidékrombolása következtében szerte az országban vasúti szárnyvonalakat, kis iskolákat, postákat, egészségügyi intézményeket szüntettek meg.
A kiskunsági, a csongrádi, a békési és a Pest megyei tanyavilágban számos helyen a mai napig petróleumlámpával, gyertyával világítanak és elemes rádióval hallgatják a híreket. A magyarországi tanyák az agrárium ellehetetlenült helyzete miatt rendkívül lepusztult állapotban vannak.
A tanyán élők egyre kevésbé érzik magukat biztonságban. Közülük sokan azért hagynak fel a mezőgazdasági termeléssel, mert még a betakarítási időszak előtt ellopják fáradságos munkájuk gyümölcsét. Mostanra már nem kizárólag értéktárgyaik, termelőeszközeik, állatállományuk, terményeik vannak veszélyben, hanem személyes biztonságuk, a puszta életük is.
A rendőri jelenlét napjainkban vidéken, a tanyavilágban csupán vágyálom, holott az ott élők joggal várják el, hogy számukra is létezzen a közbiztonság. A szocialista kormányok megszorításai megszüntették a polgári kormány által létrehozott tanyavédelmi programot, ezzel együtt pedig annak lehetőségét, hogy az ott élő emberek életének és vagyonának biztonságát garantálni tudják.
A több százezernyi, tanyán élő honfitársunk nak a szocialista kormányok által csak szavakban képviselt esélyegyenlőség kizárólag álom, hiszen sokszor a hétköznapi élet alapvető szükségletei is elérhetetlenek. Pedig a vidéki családok, a tanyasi emberek is országunk részei. Szorgalmasak, tisztességesek, munkában meggörnyedtek, megérdemelték volna, hogy az előző nyolc év kormányai figyelembe vegyék őket.
A modern jogrendszerek alapvető elve a diszkrimináció tilalma, illetve az egyenlő bánásmód követelménye. A valódi esélyegyenlőség megvalósulása érdekében olyan intézkedésekre lesz szükség, amelyek az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény szellemében a tanyákon élők által viselt hátrányokat fokozatosan csökkentik.
A tanyák leromlott infrastruktúrája, a rossz közbiztonság, a mezőgazdaság állapotából fakadó nehézségek ellenére hiszem és vallom, hogy a tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a magyar nemzeti örökség fontos része, hungaricum, amelynek fennmaradása, új életre keltése, fejlesztése nemzeti érdek. Ez a felismerés sarkallt arra, hogy barátaimmal, munkatársaimmal közösen 2007-ben létrehozzuk a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesületét (MTÉE). Az egyesület mára az ország minden nagyobb tanyás térségében jelen van, célunk pedig az, hogy a több mint háromszázezer tanyán élő magyar ember érdekeit képviseljük, de van mondanivalónk a kistermelők, a kistelepülésen élők, a vidék Magyarországa számára is.
Az MTÉE megalakulása óta a lehető legszorosabb együttműködésben működik a Fidesz–Magyar Polgári Szövetséggel, amelynek kormányzati felkészülését tanyakonferenciák, szakmai összejövetelek rendezésével segítettük elő.
A választási kampány során az MTÉE lakossági fórumok és hasonló jellegű rendezvényekkel igyekezett mozgósítani a Fidesz–KDNP-szövetség számára a tanyán élő honfitársainkat, meggyőzve őket arról, hogy a tanyás térségek problémáira csak egy új polgári kormány lehet képes megoldást találni. A kampányesemények csúcspontja Orbán Viktor 2010. április 7-i kerekegyházi látogatása volt, amikor a miniszterelnök úr számos környékbéli tanyát látogatott meg, majd a Szent István Sportcsarnokban több mint ezer ember előtt mondott választási beszédet, amelyben ismételten megerősítette, hogy a tanyákon élők ügyére kiemelt figyelmet fordít.
A MTÉE kiemelt feladatának tekinti a tanyasi élelmiszerek piacra jutásának elősegítését. Tudvalévő, hogy az úgynevezett bioélelmiszerek a társadalom nagy részének megfizethetetlenek, a multik polcai pedig roskadoznak a külföldi, a hazainál rosszabb minőségű áruktól, amelyek az importköltségek dacára is olcsóbbak a magyar termékeknél. Az MTÉE azért hozta létre az első tanyasi áruk boltját Budapesten, a Havanna lakótelepen, hogy minél több ember számára elérhető áron kerüljenek kereskedelmi forgalomba tanyasi termékek.
Bízom abban, hogy az MTÉE közreműködésével a jövőben minél több tanyán vagy kistelepülésen élő gazdálkodó fog bekapcsolódni a tanyasi áruk boltját ellátó, formálódó és egyre bővülő termelői közösségbe, illetve hogy mihamarabb újabb tanyaboltok nyílnak a fővárosban.
Az előző parlamenti ciklusban, mint az MTÉE elnöke, egyben az Országgyűlés egyetlen tanyán élő képviselője, parlamenti munkám során hangsúlyosan foglalkoztam a magyarországi tanyás térségek problémáival. Számos alkalommal interpelláltam, tettem fel szóbeli és írásbeli kérdéseket a szaktárcák vezetőihez szakpolitikai témákban. A magyarországi tanyás térségek legégetőbb gondjaira való megoldáskeresés jegyében több törvényjavaslatot, határozati javaslatot, költségvetési módosító indítványt nyújtottam be az Országgyűlésnek. A tanyák ügye iránt elkötelezett képviselőtársaimmal, illetve az MTÉE szakértőivel végzett közös munkánk egyik legnagyobb eredménye, hogy 2009 áprilisában az Országgyűlés határozati javaslatot fogadott el A tanyák, a tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről címmel.
A most kezdődő parlamenti ciklus során is igyekszünk a tanyás térségeket érintő szakpolitikai ügyeket legjobb tudásunk szerint képviselni. Ennek jegyében kezdeményeztem a Fidesz-frakció tanyaügyi munkacsoportjának létrehozását, amelyhez nyolc képviselőtársam – dr. Ángyán József, Czerván György, dr. Czira Szabolcs, Kapus Krisztián, Kovács Ernő, Lukács László, dr. Simicskó István, Ughy Attila – csatlakozott. Ez a munkacsoport az MTÉE-vel szoros együttműködésben a tanyán élő családok életminőségének javítását, élet- és vagyonbiztonságának garantálását, a tanyán élők valódi esélyegyenlőségének megteremtését, e gazdálkodási forma támogatását, a tanyasi élelmiszerek piacra jutásának elősegítését, s e térségek infrastrukturális fejlődését, valamint természeti környezetének védelmét kívánja szolgálni. Fontos célok ezek minden magyar ember számára, hiszen a tanyavilág: közös kincsünk.

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz),
a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesületének elnöke