A vallási határok és az etnikai határok összevetése ugyanis meglepő egyezéseket mutatott volna. Hiszen mutatóban is alig találni román vagy szerb reformátust – egyéneket még csak-csak, de tömbben élő közösségeket nem –, így azokon a részeken a reformátusok lakta települések nyilvánvalóan magyar területek voltak. Még egyértelműbb adatokat kaptak volna, ha a kilencszáz éve fennálló katolikus egyházmegyei határokat tanulmányozzák, amelyek egybeestek a magyar királyság történelmi határaival. A magyar katolicizmus külső határai az Árpádok kora óta változatlanok maradtak, a belső egyházkormányzati szerkezetet is csak a XVIII–XIX. század fordulójában módosították lényeges mértékben (a szombathelyi, kassai, rozsnyói stb. püspökségek felállítása). 1853-ban a zágrábi püspökség érsekséggé emelésével a horvát katolikus egyház önállóvá vált. Szintén 1853-ban hozták létre a gyulafehérvár–fogarasi görög katolikus érseki tartományt. (Gyulafehérvár emellett a római katolikus erdélyi egyházmegye püspöki székhelye is volt.) 1912-ben alapították a hajdúdorogi (magyar nyelvű) görög katolikus egyházmegyét. A magyar katolikus egyház szervezete Trianon előtt négy érseki tartományból és az ezekhez tartozó 21 püspökségből állt. Ezekhez jött a pannonhalmi bencés egyházmegye, így összesen 26 egyházmegye volt. A magyar királyság területét figyelembe véve, a zágrábi érsekséggel együtt 30 volt az egyházmegyék száma. A trianoni döntés nyomán a zágrábi érsekség teljes egészében, a gyulafehérvár–fogarasi érsekség három parókia kivételével az utódállamokhoz került. Mindöszsze négy egyházmegye (Eger, Székesfehérvár, Vác, Veszprém) maradt érintetlenül, 15-öt megcsonkítottak, 13 teljes egészében elkerült. 5984 plébániából csak 1491 maradt meg (ez a szám azóta 2300-ra nőtt), ha csak a latin szertartásúakat számoljuk, a 3302 plébániából maradt 1204. A papok létszáma 5857-ről 2620-ra, a 2246 férfi szerzetes 1340-re, a 6410 szerzetesnő száma 3024-re csökkent. Ahogy az ország területeiből, a magyar egyházból is a legnagyobb részt Románia szakította ki. Odacsatoltak egy érsekségi (Gyulafehérvár), négy püspöki (Gyulafehérvár, Temesvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti) székhelyet, 502 latin szertartású, 1537 görög szertartású, összesen 2039 plébániát. A hirtelen többnyelvűvé vált és többvallásúvá lett Romániában az állam azonnal megkezdte a nemzeti és vallási egység megteremtését. Az ortodoxiát tekintette kívánatos vallásnak, a római katolikusok és a protestánsok jogait korlátozta.
A Szentszék a Rómával egyesült keleti szertartású egyházak (görög katolikusok) támogatásával kívánta a befolyását fenntartani, a római katolikusok (tehát a magyar hívek) jogfosztottságával keveset törődtek. A görög katolikusok támogatása nem sok eredménnyel járt, mert 1948. december 2-án kimondták az egyház megszűnését és csatlakozását az ortodoxokhoz.
Az új államalakulat, a Csehszlovák Köztársaság öt magyar püspöki székhely (Rozsnyó, Kassa, Eperjes, Szepeshely, Ungvár) és 1610 plébánia kihasításával kezdte meg demokratikus létét. Az állam az egyházakat is a nacionalista uszítás szolgálatába állította, ezért három magyar püspököt kiutasítottak, egyet fenyegetéssel késztettek távozásra. Egyedül a kassai püspök maradhatott 1925-ben bekövetkezett haláláig a helyén. A szlovákok mindmáig nem ismerik el, hogy a magyaroknak bármi közük lenne a helyi egyházakhoz. Szerintük a szlovák egyházat Cirill és Metód alapította, s a szlovákok katolizálták a betelepülő magyarokat.
Jugoszlávia a már említett zágrábi érsekségen túl, a kalocsai és a pécsi egyházmegye területeiből kihasított részekkel, 188 plébániával gazdagodott. Ausztriába 156 magyar plébánia került.
Megjegyzendő, hogy a Szentszék kezdettől fogva a mai napig is olykor egészen látványos elfogultsággal és részrehajlóan az utódállamok érdekeit képviselte a legsúlyosabb magyar sérelmek fenntartása mellett is. Csak néhányat említünk illusztrációként: magyar területekre mindmáig nem neveznek ki magyar egyházi vezetőt, eltűrik, hogy egyes területeken nincs magyar nyelvű szentmise, magyar mártírokat szlovák szentekké avattak, a pápa úgy ment Romániába, hogy nem látogatott el az ottani katolikusokhoz (magyarokhoz). Sajnálatos, de Vatikán számára az illúziónak bizonyuló keleti politika ködképe fontosabb volt, mint az igazság. Persze, nem az örök, hanem csak az evilági, részleges igazság, s mint tudjuk, ezek határai sem esnek egybe.
origo.hu
Óriási változás jön a gyógyszertárakban
