A hagyományteremtő szándékkal Pécsett megvalósuló program verőfényes péntek délutánon vette kezdetét. Az EKF-program keretében felújított, s immár turistákkal megtelt, vakítóan fehér kövekkel kirakott Széchenyi tér felső sarkában már délután két órakor pörkölttel szomszédoltak. Néhány méterrel arrébb, a macskaköves, szűk József utcában, a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület Rácz Aladár Közösségi Háza előtt két asztalon villányi vörösborral, pogácsával, üdítőkkel és cigánytánccal várták a város polgármesterét, Páva Zsoltot. Ő a fogyatékos gyermekeket gondozó Fogd a Kezem Alapítvány rendezvényéről érkezett.
- Nagyon hangulatos volt az alapítvány ünnepe, sok szomszéd eljött, s együtt festettek a gyerekekkel – mondja a városvezető. – Idejövet, a kis utcában sétálva és a kitett asztalokat látva Federico Fellini Róma című filmjének hangulata jutott eszembe, amelyben az utcán esznek makarónit az emberek.
Kérdésre válaszolva elmondta, a magyar mentalitástól nem idegen ez a kezdeményezés, hiszen kisebb településeken természetes a szomszédolás, de paradox módon éppen az egymáshoz legközelebb lakók, a tömbházakban élők ismerik legkevésbé egymást. Páva Zsolt szerint a szomszédünnep, illetve a hozzá hasonló rendezvények azoknak is felkínálják az Európa kulturális fővárosa programban való részvétel lehetőséget, akiket eddig nem ért el a rendezvénysorozat.
A Rácz Aladár Közösségi Ház vezetője, dr. Kosztics István elmondta: az eseményre egyetemistákat is várnak, ahogyan azokat is, akik eddig csak bekukucskáltak a huszonegy esztendeje működő közösségi ház üvegajtaján, de még nem jártak odabenn, aki szerint a szomszédünnep legfontosabb alapelve a nyitás gondolata.
Elhagyva a cigány közösségi házat, a Széchenyi téren gyülekező több száz iskolás szüleivel és barátaival találkozhattunk. Ők néhány perces várakozás után útnak engedtek háromszáz luftballont azzal a céllal, hogy a címzett városok is csatlakozzanak a mozgalomhoz. A városháza tornya felé röppenő zöld lufik délnek vették az irányt, lassan eltűntek csodálóik szeme elől.
A balloneregetőket a Király utcában a mindenki számára nyitott sétálóutcabál várta. Az itteni programot szervező Füzér Katalin elmondta, a helyi lakóközösség negyedik alkalommal rendezi meg a sétálóutcabált, ezúttal azonban nem pünkösdkor, hanem a szomszédünnep napján tartották meg az eseményt.
A szervezők nevében nyilatkozott Nun Zsuzsa is, aki elmondta: korábban a parkoló gépjárművek, az autósforgalom okozott bosszúságot a pécsi sétálóutcában élők számára, mostanában azonban a biciklisekkel gyűlik meg a bajuk, a bringások a között vannak olyanok, akik a kisgyerekeket veszélyeztetik. Épp ezért egy öltetládát is elhelyeztek az ünnep alatt, várva a javaslatokat a probléma megoldására.
Pécsett nem csupán a belvárosban szomszédoltak, hanem – többi közt – a Mecsekoldalban is. A huszonéves, friss házas Palotai Tamás alig egy hete költözött feleségével a Tettyére, az aprócska Kiss József utcába. Mint mondta, ő az utcában unokatestvérén kívül nem ismert senkit – rokona egyébként maga is tevékenyen részt vett a program helyi megszervezésében. Tamás pedig azért szomszédol, mert szeretné annyira megismerni szomszédait, hogy legközelebb ne csupán egy kínos fejbiccentéssel menjenek el egymás mellett az utcán, hanem igazi jó ismerősként köszöntsék egymást.
Légvonalban úgy két kilométerre nyugatra, a gyönyörű panorámájú Makár-tetőn, a Rezeda-dűlő végén gyűltek össze szomszédok a fiatal Balog Pál ösztönzésére. A pazar kilátást nyújtó helyszínről szólva elmondta, a tetőn éppen a civilek erejével elvitetett mobiltorony helye mellett ültek le, mindenki azonnal kapott az ötleten, s mindössze három órájába került a dűlőkben élők meghívása.
Az egykor csak szőlőbirtokokkal és hétvégi házakkal tarkított környéken a girbe-gurba dűlőkben lakók között szoros kapcsolat volt, összegyűltek valamelyikük házában, boroztak vagy éppen jelmezbált tartottak – meséli Kovács János épületgépész, aki három évtizede él a hegyoldalban. Ezért is panaszkodott, amikor a hegyre költözők idegenek maradtak, s éppen ezért állt azonnal a program mellé.
Lassan a hegyek mögé bújik a nap, a Komlói úton már a sörivó versenyre készülnek. A társaság itt olyannyira vegyes, mondja Köves László, az itteni szervező, hogy még a Pécs melletti Bogádról is érkeztek hozzájuk, de őket is szívesen fogadták.
Este nyolc óra utánra az ünnepi pörkölt itt is elkészült, borokból már jócskán fogyott, hároméves gyermekek szaladgálnak a nyolcvanesztendősek körül – László szerint elég csak az ünneplőkre nézni, hogy azt mondja, ha lehetséges, ők már nem várnának egy esztendőt az újabb szomszédünnep megtartására, így az idei nyáron szeretnék megismételni a programot.
„Párbeszédre van szükség”
A szomszédünnep pécsi megvalósításának ötletgazdája, a Hungarofest Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, Rubovszky Rita szerint a program rámutatott arra, hogy mennyire fontosak a mindenki által elfogadott értékek, s hogy, a többségi társadalomnak milyen lehetőségeket kell megragadni a kisebbség megértése, megismerése, egymás elfogadása érdekében. A programot szeretnék jövőre kiterjeszteni a több hazai városra is.
– Honnan eredeztethető a szomszédünnep?
– Az ötlet tizenöt esztendővel ezelőtt az egyik több nemzetiség – arabok, kínaiak, franciák – által lakott párizsi kerületben született meg. Ebben a kerületben sok volt a rablás, a lopás, és kevés az emberek közötti kommunikáció. A helyi civil szervezet ezen akart változtatni, s úgy találták, hogy nem kell mást tenni, mint egy asztalhoz ültetni az embereket beszélgetni a megbékélés, az együttélés érdekében. Kimondták, hogy május minden harmadik keddjén a bérházak, a lakóházak udvarán erre sort kerítenek.
– A program ennyiből áll össze?
– Ugyan sokan lényegtelennek tarthatják mindezt, s legyintenek rá, de ma olyan világban élünk, amelyben mindig van valami zavaró zaj a háttérben, ami tönkreteszi a párbeszédet. Ráadásul rendkívül nehezen nyílunk meg egymásnak. Ebben a világban valóban nagy dolog az, ha megkérdezzük a másiktól, a szomszédunktól: hogy van, mit is csinál, s tudunk-e valamiben segíteni? A szomszédünnep erről szól. Pécs egy csodálatra méltó város: rengeteg közösség jelentkezett a felhívásra, s a Szomszédünnep eddigi történetében példa nélküli, hogy több mint ötven különböző szervezet, iskola, lakos tartson rendezvényt. A baranyai megyeszékhelyet azt különbözteti meg más városoktól, hogy az összetartozásra való képességnek ilyen ereje van itt. Ugyanakkor a programot szeretnénk több városban, köztük Budapesten is megvalósítani.
– Pécs a kétmilliós Budapesthez képest kisvárosnak számít a maga 160 ezres lélekszámával. A főváros egészen más léptékű, sokkal kevésbé léteznek lakóközösségek. Ön szerint a fővárosban is lesz fogadókészség a programra?
– Igen, nagyon szeretnénk. Sokat dolgoztunk azért, hogy Pécsett megvalósulhasson a projekt, s a szponzorok is mellénk álljanak. Úgy vélem, hogy valakinek el kell kezdeni egy mondatot, s lényeges lenne a folytatás. Az ünnep fogalma ugyanis válságban van. Az ország lakosainak egy része a nemzeti ünnepeinket életidegennek érzi, nem talál hozzá vonatkozási pontot. Egyre inkább a lokális ünnepek kerülnek előtérbe, azok, amelyek során egy közösség teremtődik, s amelyek során ez nem hordoz feszültséget. Ezért van nagy sikere a múzeumok éjszakájának, a magyar örökség napjainak, a zene ünnepének, s ilyen a szomszédünnep is.
– Nagyon sok roma közösség is jelentkezett az ünnepre…
– Egy ilyen rendezvény azt is megmutatja, hogy a többségi társadalomnak hogyan kell nyitnia a kisebbségek felé. A romák nagyszámú jelentkezése mutatja azt is, hogy a cigányság részéről nem a felülről jövő kezdeményezések a célra törőek, s nem a politika által diktált mondandók, hanem a közösséget ténylegesen megragadó események. Ilyen a szomszédünnep is – e során találkozhatnak egymással az emberek. Szerintem a pécsi roma társadalom a programra értően reagált, de a cigányságban ma is megvan az a tradicionális közösségi értékrend, amely a többségi társadalom tagjaiból hiányzik, amely már elvesztett.
– A polis szó értelmében politikai színezete is van az eseménynek, ám mennyire tekinthető kulturális programnak a szomszédünnep?
– A kultúra kis közösségek és az egyének közötti viszonyrendszer hálózata. A kultúra ebben a megközelítésben nem más, mint a viszonyok működése. Úgy gondolom, hogyha a falvak lakói, a városban élők egyénenként tudnak egy nemzethez viszonyulni, akkor beszélhetünk kultúráról. Minél inkább az értékek határozzák meg ezt a kapcsolatot, annál inkább beszélhetünk kulturális alapú nemzettudatról.
Az pedig nagyon lényeges, hogy egy olyan országban, mint Magyarország, amelyben nincsenek tabuk, amelyben nagyon kevés olyan érték van, amelyet mindenki egyformán elfogad, ez a program megvalósul. Ezért fontos, hogy legyenek olyan ünnepek, napok, amelyekben az emberek valóban részt vesznek, mert fontosnak tartják a közösség, az egymásra való odafigyelés értékét. Ilyen szempontból a kultúrának nem csupán a művészeti produktumok a részei, hanem az is: az emberek miképpen tudnak együtt élni. Mindenki azt mondta: nem lehet meghonosítani az ünnepet, mert az a nemzetközi kezdeményezés, amely szerint a szomszédokat az év egy napján egy asztalhoz ültessük, nálunk nem életképes. Erre Pécs hihetetlen mértékben rácáfolt.
– Ha már nemzetközi színtérnél tartunk: milyenek a külföldi visszajelzések, miután a Hungarofest Nonprofit Kft. a Pécset népszerűsítő nemzetközi kampányát elindította?
– Nézze, a Magyar Turizmus Zrt. adatai szerint például a Pécsre beutazó osztrák és német turisták száma megduplázódott, s bár sokan fanyalognak a pécsi Európa kulturális fővárosa program kapcsán, de az mégis sokat elárul, hogy Pécs hoteljeiben alig akad már szállás. Ez pedig azt a munkát is mutatja, amelyet a német és az osztrák vendégek, illetve déli régió lakóinak Pécsre csábítása érdekében megtettünk, s nem feltétlenül a befektetett pénzre kell itt gondolni. Több esetben is bizonyos programokhoz kapcsoljuk a megjelenéseket, vagy éppen újságírók tanulmányútjainak segítségével népszerűsítjük a várost. Mindez pedig hosszú távon is kamatoztatható, hiszen ezen országokból érkezhetnek majd a későbbiekben konferenciák szervezői, illetve a Zsolnay kulturális negyedet programokkal megtöltők.
origo.hu
Kiderült, ki lehetett az ukrán kémbotrányban érintett magas rangú magyar katonai vezető
