Folytatódik a fideszezés

Újra megszólalt Nyakó István pártszóvivő és Tóbiás József MSZP-frakcióigazgató hangján az unalomig hallott, nyolc éven át, végtelenített hangfelvételként nyomott sláger: a Fidesz így, a Fidesz úgy, a Fidesz nem, a Fidesz sem, umtatta, umtatta.
Hála istennek, van egy nem elhanyagolható különbség a korábbi és a mostani helyzet közt, a magyar választók bölcsességének köszönhetően, az eddig kormányzati dalárdaként fideszező szocialisták most ellenzéki kamarakórussá zsugorodva folytathatják a kornyikálást az ország jobb sorsra érdemes házában. A szocik ráadásul most nélkülözni kénytelenek hangadó muzsikus társaikat, a szabad demokrata fideszezőket, akik sok koalíciós műsorszám eredeti szerzőiként is jeleskedtek. Nem csoda, ha rádióhallgató társaságban a nevetséges és szánalmas a leggyakoribb kritikai megjegyzés a produkcióról, tüstént feltéve a költői kérdést: ez akar lenni az a bizonyos megújulás, az új stílus, amiről Lendvai karnagyságos asszony és a szólamvezetők fogadkozni tetszettek?
Most üt vissza az a magyar politikában merőben új hangnem, amit Gyurcsány Ferenc vezetett be a színre lépésével, és amelyet találóan neveztek el dumapolitizálásnak. Emlékezetes köznapi részleteit, bizarr szófordulatait fölösleges és káros újra idézgetni, a veleje az volt, hogy a fellengzős terveknek köze sem volt a realitásokhoz, a nagylelkű ígéretekből semmi sem valósult meg. Emellett sikerült minden magyart becsapnia, megsértenie, határon innen és túl, korra, nemre, pártállásra és felekezetre való különbség nélkül.
Gyurcsány előadó-művészetének legszűkebb és leghívebb hallgatóságából kerültek ki a párt és a kormány legjobb, legmegbízhatóbban működő dumagépei – más kérdés, hogy a rajongó Ildikó asszony, az utánzó művész Nyakó és a gorombán fenyegető Török képviselő úr szavait idő múltával nemhogy az ország, de talán még az Apró (Gyurcsány) villa lakói sem hitték el. Az egyetlen tuti, mindig sikerre számítható sláger a fideszezés volt és maradt a magyar szocialisták – valamint a liberális társutasaik és médiakísérőik – körében, különösen, ha a kielégítő mennyiségű Fidesz-motívum után elégszer lement, lemegy az „és Orbán Viktor…” refrén is.
Új műsorhoz új férfi kell, mondja a régi operettszám, és ez nemcsak Gyurcsánynak és Lendvai Ildikónak baljós üzenet. Másoknak is rossz jel, a hátsó sorokban. Ámbár, ki tudja? Olyan sok megbízható, vájt fülű muzsikust, jól bejáratott, szép hangú kóristát nem könnyű színpadra cibálni, főleg nem most, hogy a gázsi igencsak elapadt. Meg is szólalt egy régi-új üdvöske, például a fent említett Tóbiás frakcióigazgató, aki valamikor még az 1990-es évek elején az igazán vonzó fehérnemű-butikos hivatását adta fel, hogy Baja Feri nyíregyházi képviselői karrierjét egyengethesse, majd úgy mutatkozott be az országos politikában, mint a „tapossa laposra” és a szintén környezetkímélő „városi bringázás mozgalom” feltalálója. Ami persze nem igaz, de jól hangzik. Jobban, mint a Fidesz így, a Fidesz úgy… sejehaj, sejehaj, de úgy látszik, most is ez a menő a szocidiszkóban, meg a kacsatánc. (Tóbiás azt nyilatkozta, hogy a Fidesz kormányprogramjában sok az ígéret és kevés a cselekvés – bezzeg az előző kormányokéban, mondom én, ez teljesen másként volt.)
Mindezek után tényleg csak az a kérdés, hogy mikor lép színre a szintén ellenzéki képviselő exsztár, Gyurcsány Ferenc – a megújulás jegyében –, kirobbanó sikerei helyszínén, az Országház üléstermében, a Fidesz így, a Fidesz úgy című slágerremake-jével. Már csak ő hiányzik. Miközben a képviselő-választást és a felhatalmazást az új politikai berendezkedés és „lakáskultúra” megteremtéséhez elnyert párt a romeltakarítás és az újjáépítés gondjaival küszködhet, a fideszezés az ellenzéki padsorokban zavartalanul folytatódik, umtatta, umtatta…