Forradalom, új alkotmány, nemzetgyűlés

Erős Magyarország. Ez a fogalom ezerfajta tartalommal bírhat, mégis egy adott országot és egy elérni kívánt állapotot jelöl. Most az új kormánytöbbség kapott egyértelmű választói felhatalmazást arra, hogy ezt a fogalmat tartalommal töltse meg. Korábban – a hazai és nemzetközi médiában – számos félelem látott napvilágot, amelyek szerint a kormányra készülő Fidesz és annak elnöke a parlamentarizmus eddig ismert magyar modellje helyett merőben más berendezkedésben gondolkodik. Sokan egy, az amerikai vagy a francia kormányzati modellhez hasonló elnöki vagy félelnöki rendszert vizionáltak, amelyben egy határozott és – így a félelmek – megkérdőjelezhetetlen vezető köré épül az állam és annak irányítása.
A választások óta eltelt idő kezdi megmutatni, hogy ezek a félelmek indokolatlanok vagy mesterségesen gerjesztettek voltak. Az alábbiakban napjaink sokat használt fogalmainak segítségével próbáljuk meg körbejárni a körvonalazódó (régi-)új államfilozófiát. Régi, amennyiben a nemzet történelmének szerencsés időszakaiban – a dualizmus idején – már működőképesnek bizonyult. Új, amennyiben az elmúlt húsz, de különösen nyolc évhez képest merőben új axiómát hozhat.
A Fidesz a 2006-os választás második fordulója előtt az Erős Magyarország jelszavát tette plakátjaira, majd ezt a címet kapta a párt 2007 decemberében bemutatott alapprogramja is. Az erős jelző a sodródó és gyenge ellentéteként akkor és 2010-ben is jól mutatta, hogy milyen Staatsraison (állameszme) áll a hazai jobbközép programjának középpontjában. Ez a program az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó Európai Néppárt (EPP) filozófiájával is harmonizál. Orbán Viktor a szavazófülkékben lezajlott forradalomról vagy forradalmi változásról beszél. A politikusi fordulatot jobban megértjük, ha lényegi vagy jelentős változásokat értünk alatta. És valóban számos (szakpolitikai) területen van szükség forradalmi vagy prózaian lényegi változásra, időtálló megoldásokra.
A változásnak azonban fentről, a politika világa felől kell elindulnia. Az új társadalmi szerződés célja talán pont az, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (NER) egy új nemzeti minimum alakuljon ki, amely több cikluson keresztül szolgál a nagypolitikában és az ágazati politikákban is iránytűként. Ezt látjuk a közvélemény által sikeresnek tartott országokban is, ott ugyanis nem rángatják minden kormányváltásnál jobbra-balra a kormánykereket, nem kezdenek mindig mindent elölről. A legfontosabb kérdésekben végre nekünk, magyaroknak is közös nevezőre kéne jutnunk: Mi a magyar állam feladata, és ezt milyen eszközökkel érje el? Mi a magyarság feladata és szerepe a Kárpát-medencében? Milyen társadalomirányítási célokban tudnak a releváns szereplők megegyezni? És még sorolhatnánk.
A forradalmi változás lényegét ott is kereshetjük, hogy a jövőben ne másokhoz méricskéljük magunkat, vagy azt latolgassuk, hogy mit szólnak majd döntéseinkhez Brüsszelben, Washingtonban vagy éppen Pozsonyban. Ahogy a hajósok a tengeren rendre az Esthajnalcsillagot keresik, úgy eztán mi magyarok is nemzeti érdekünket tartsuk szem előtt, és ehhez igazítsuk további utunkat. Ebbe az irányba mutat talán Orbán Viktor sokat (félre)értelmezett kötcsei beszéde is, amely annak a reménynek adott hangot, hogy a következő időszak magyar politikáját ne a dualitás, azaz a ciklusonkénti újrakezdés határozza meg. Ha sikerül olyan ciklusokon átívelő, nemzetstratégiai célokat felállítani, mint a franciáknál a mezőgazdaság támogatása vagy a németeknél és osztrákoknál a munkaerőpiac védelme az új uniós tagországokkal szemben, akkor Magyarországon is kiszámíthatóvá válnak egyes ágazatok. A gazdasági fellendülés egyik legfontosabb előfeltétele ugyanis pont a kiszámíthatóság, ami teret ad a hosszú távú tervezésnek. Így lehet megalapozott üzleti terveket készíteni, hosszabb megtérülési ciklusokkal számolni.
Az új parlamenti ciklus első törvényjavaslatai már megmutatták, hogy a parlament immáron képes régi adósságait törleszteni (a parkolás rendjét vagy a kisebbségek parlamenti képviseletét szabályozni). Az Országgyűlés tud hatékonyságnövelő intézkedéseket hozni (a képviselők számának csökkentésével) vagy szinergiahatásokat generálni (mint minisztériumok összevonásával). Az ellenzék zöme eddig konstruktívan állt a javaslatokhoz.
Az erős Magyarországhoz vezető út újdonsága is itt kereshető: az új kormány expressis verbis új társadalmi szerződést kínál. Szélesre, a Fidesz– KDNP szavazótáboránál sokkal tágabbra nyitja az ajtót. Párbeszédet kínál a parlamenti politikai erőknek, a szervezett érdekcsoportoknak, illetve az egész magyar társadalomnak és nemzetnek. Erre utalt Orbán Viktor a parlamentben, amikor a parlamenti ellenzék szerepéről beszélt.
A kormányprogramba beemelték a nagyobb munkaadói szövetségekkel kötött megállapodások érdemi részét is, ami azt mutatja, hogy az új kormány gazdaságpolitikáját – leginkább a munkahelyteremtést – velük szövetségben képzeli el. A társadalom együttműködésére is szükség van, hiszen egy több cikluson átívelő állami és szakpolitikai struktúrát és célrendszert csak akkor lehet fenntartani és hatékonyan üzemeltetni, ha a társadalom elfogadja annak keretét.
A társadalmi támogatás igényének másik – kézenfekvő – indoka, hogy az új mechanizmussal szemben megfogalmazott olcsó politikai ígéretekkel ne lehessen az országot a remélt növekedési pályáról újból letéríteni. 2004. december 5. után azt talán már nem is kell külön kiemelni, hogy ennek az új rendszernek a határon túli magyarok is szerves részesei.
Ezt az új struktúrát foglalhatja jogi keretbe az új alkotmány. Az új alkotmány szükségszerűsége mellett talán nem is kell nagyon érvelni: a szimbolikus változtatások mellett lehetőséget ad az egyes intézmények működésének összehangolására is.
A magyar történelemben és a közelmúltban számtalanszor, legutóbb 2006–2007 fordulóján fogalmazódott meg az alkotmányozó nemzetgyűlés iránti igény. Annyi már tudható, hogy az eddigi rendszer nem változik: a törvényhozó hatalom marad az alkotmányozó hatalom, azaz a parlamenti többség dönt majd az új alaptörvényről. Így nem a döntéshozók körét szélesítik, hanem egy megfelelő időkeret biztosításával a releváns társadalmi szervezetek lehetőséget kapnak véleményük kifejtésére. Ez egyben garancia is arra, hogy a széles körben végzett konzultáció után egy valóban több cikluson átívelő hatályú alaptörvény szülessen.
A nemzeti minimum és új alkotmány mellett szükség van erre épülő ágazati vagy szakpolitikai konszenzusra is. Látjuk, hogy egyes nemzetek miként ragaszkodnak ciklusokon átívelően országuk érdekéhez. A britek és a franciák a világ minden kincséért sem mondanának le az EU javára országaik állandó ENSZ BT-tagságáról vagy atomfegyvereikről. Ez náluk idestova hatvan éve (kül- és biztonságpolitikai) konszenzus tárgya. Nekünk, magyaroknak is meg kell találnunk ezeket az ágazati célokat, majd ha megegyezés született a jelentősebb csoportok között, ciklusokon átívelően a kijelölt irányban haladjunk. Így lehet felszabadítani az országban szunnyadó energiát, így lehet ismét erős Magyarország.
A korábbi félelmekkel ellentétben a parlamenti kétharmad tehát nem egy politikai vezető vagy párt hatalmának bebetonozását, hanem az ország és a fontosabb ágazati politikák konszenzusát hozhatja el. A körvonalazódó új rendszer nem zárja ki a vitát és az alternatívák felmutatását. A politika terén ez a parlamenti ellenzék feladata, a szakpolitikáknál a szervezett érdekcsoportoké és szakmai szervezeteké, kamaráké.
A kormányprogram kitűzte a nemzetstratégiai célokat és azt a keretet, amelyben a munka elkezdődhet. Nagy igény, óriási feladat. Ha sikerül, az ország ismét a térség éllovassá válhat. Egy erős anyaország büszkeséget és reményt is ad az elszakított országrészekben és a szórványban élő magyaroknak is. Ha mégsem sikerül a kitűzött célokat elérni, úgy a demokrácia jellegéből adódóan négy év múlva továbbra is adott a politikai váltás lehetősége.

A szerző politológus