A görög válság kirobbanása óta a világ hajlamos leszólni Európa déli államait, felróva lakosainak, hogy maguknak köszönhetik a bajt, hiszen tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takarójuk ért. Az athéni megmozdulásokról tudósító nyugat-európai sajtó soha nem felejtette el megemlíteni, hogy az utcára vonulók többek között olyan, a legtöbb országban nem létező juttatások megmaradásáért tüntettek, mint a tizennegyedik havi fizetés és nyugdíj. Miközben az unió vezetői azon munkálkodtak, hogy letérítsék a délieket az összeomlásba vezető útról, a nyugati közvélemény inkább úgy gondolta: egyék meg, amit főztek. Meg sem fordult a fejükben, hogy a dél-európai lufinak ők is évekig a haszonélvezői voltak.
– Görögország, Olaszország, Spanyolország és Portugália költekezése az északi országoknak, legfőképp Németországnak és Hollandiának busás hasznot hozott az utóbbi tíz évben, hiszen óriási piacot jelentett a gazdaságuk számára – állítja Orbán Krisztián, az Oriens ügyvezető partnere. – Az északiak ugyanis nem bízták a véletlenre az európai piacok fejlődését, bankjaikon keresztül hatalmas pénzeket helyeztek ki délre és keletre, hogy így táplálják a lakosság és a cégek vásárlóerejét. Arról is gondoskodtak, hogy a hirtelen ölükbe hulló pénzeket az ottani emberek főképp az északiak érdekeltségébe tartozó cégek termékeire és szolgáltatásaira költsék. Vagyis a déli és keleti országok költekezése északon új munkahelyek létesülését és régiek megmaradását segítetteő.
A pénzek természetesen a déli országok gazdaságát is alaposan felrázták. Az emberek egyre könynyebben kaptak hitelt, ezért többet költhettek. A növekvő kereslet hatására emelkedni kezdtek az ingatlanárak, és a déli polgárok egyre több kölcsönt vehettek fel. Ez végül azt eredményezte, hogy az ingatlanárak irreálisan magasra szöktek, a bankok pedig a fedezet valós értékénél jóval több jelzáloghitelt nyújtottak. A kiemelkedő profit lehetősége nem hagyta hidegen a vállalatokat sem: hihetetlen ütemben nőttek ki a földből a lakóparkok és az irodaházak. – Miközben egy átlagos országban az építőipar hét-nyolc százalékkal járul hozzá a nemzeti össztermékhez, Spanyolországban ez az arány elérte a húsz százalékot – érzékeltette a gazdaság túlfűtöttségét Orbán Krisztián. – A kérdés csupán az volt, hogy mikor omlanak össze kártyavárként a mesterségesen felpumpált gazdaságok – tette hozzá. Mindenki tudta, hogy ez a folyamat nem tartható fenn hosszú távon, ám senki nem szeretett volna kimaradni a hatalmas üzletből. Még akkor sem, ha nyilvánvaló volt, hogy az így szerezhető haszon nem reális, hiszen az ingatlanok nem érnek annyit, amennyire a piac beárazta azokat.
Ráadásul a lakosság vagyonának látszólagos növekedése a fizetéssel kapcsolatos igényeket is feltornázta. Az építőiparban megemelkedtek a bérek, ennek hatására pedig a többi szektor is növelni kezdte a fizetéseket. Mivel ezekben az országokban euró a fizetőeszköz, a bérek vásárlóértékét a pénzromlás sem szoríthatta vissza a reális szintre. Az emberek egyre többet kerestek, miközben nem termeltek többet, mint korábban, és az általuk előállított áruk minősége sem lett jobb. Épp ezért a lufi kipukkanása után nem maradt más, mint irreálisan magas bérek és hatalmas adósságok. A korábban kifogyhatatlannak tűnő külföldi tőke természetesen azonnal menekülőre fogta, amint egyértelművé vált, hogy óriási bajok vannak a gazdaságban, a sorozatos kivonulás pedig tovább tetézte a bajt. – Az új helyzetben már nem fenntarthatók a korábban még finanszírozhatónak tűnő állami kiadások, a nyugat-európai szemmel mesésnek tűnő szociális rendszerek, a déli országok lakóinak ezért kell manapság hatalmas megszorításokkal szembesülniük – vonta le a tanulságokat Orbán Krisztián. A szakember szerint mára nyilvánvalóvá vált, hogy a többi ország segítsége nélkül a déli államok nem tudnak kilábalni a válságból. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy a fejlettebbek nem hagyhatják magukra őket, mert a szorosan összefűződő gazdaság és a közös fizetőeszköz miatt a déliek államcsődje egész Európában hatalmas károkat okozhat.
Európa keleti tájain kissé más forgatókönyv szerint zajlottak az események, ezért fordulhat elő, hogy régiónk országai nem jutottak a déliek sorsára. – Az unió keleti országainak helyzete inkább a nyugatiakéhoz hasonlít. Hozzánk ugyanis nemcsak banki hitelek formájában érkezett a tőke, hanem befektetések is zajlottak – közölte Orbán Krisztián. Mivel itt olcsóbb volt a munkaerő, a cégek egy része termelő beruházásokat hozott létre, amelyek egyrészt megnövelték az exportot, másrészt munkahelyeket hoztak létre. Ráadásul a fejlettebb technikákat hozó cégek még növelték is az országok termelékenységét, így a jövedelmek sem rugaszkodhattak el a realitásoktól. Persze ez nem jelenti azt, hogy a régió országainak államháztartása rendben van, csupán azt, hogy jelenleg úgy tűnik, leginkább a déli országokat fenyegeti a csőd réme.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország támadás alatt áll, a legnagyobb veszély Ukrajna uniós tagsága
