Küldetés

Négy testvére közül hármat megöltek, mégis azt mondja, nyugodtan sétálhat az utcán vagy járhat étterembe a feleségével. A szabadságharcosból politikussá lett volt koszovói miniszterelnököt egykor háborús bűnökkel vádolták, ma viszont Amerika és az Európai Unió egyik legfőbb balkáni szövetségeseként tartják számon. Bátor ember, velekednek róla Washingtonban. Az újból kormányfői szerepre készülő Ramus Haradinajjal pristinai irodájában beszélgettünk.

Tettes vagy áldozat?
Ramus Haradinaj 1968-ban született a koszovói Glodanéban. A főiskola elvégzését követően a jugoszláviai hadseregben szolgált, majd nyolc évet Svájcban töltött, ahol építőipari munkásként és biztonsági őrként dolgozott. Eközben csatlakozott a formálódó Koszovói Felszabadítási Hadsereghez, az UCK-hoz. 1997-ben alakulatuk tűzharcba keveredett a szerb hatóságokkal, az incidensben életét vesztette legkisebb öccse, Luan. Később heves harcok törtek ki szülőfaluja környékén, de sikerrel verték vissza a szerbek többszöri támadását. A háborúban még egy testvérét elveszítette. 1998 tavaszán harci érdemei elismeréséül kinevezték az UCK területi parancsnokának. 2000-ben szakított a katonai pályával, s megalapította jobbközép irányultságú Szövetség Koszovó Jövőjéért (AAK) nevű pártját. A 2004. októberi választásokat követően léptek koalícióra a legendás Ibrahim Rugova elnök vezette Koszovói Demokratikus Ligával (LDK). Decemberben a parlament többsége támogatta miniszterelnökké való kinevezését. Száz nap múltán, miután Hágában háborús bűnökkel vádolták meg, távozott posztjáról, s önként jelentkezett a nemzetközi törvényszéken. Két hónapig tartották fogva, majd feltételesen szabadlábra helyezték, 2005 áprilisában részt vehetett a nyugat-koszovói Peja (Pecs) város mellett fekvő Rausic faluban meggyilkolt 22 éves öccse, Enver Haradinaj temetésén. Feltételezések szerint a Haradinaj és egy másik albán család vitája torkollott gyilkosságba. Ramus pere 2007. március 5-én kezdődött. Sok támogatója akadt, a koszovói ENSZ-közigazgatás, az UNMIK vezetője, Sören Jessen-Petersen például dinamikus vezetőként, jó barátként, Joe Biden amerikai alelnök bátor emberként jellemezte. Carla del Ponte szimpátiáját azonban nem nyerte el; a hágai főbíró egy interjúban leszögezte: Haradinaj az ő szemében háborús bűnös a per kimenetelétől függetlenül. Állítását többen igazolva látták abban, hogy a tanúk nagy része nem érte meg a tárgyalást. Ítélet 2008. április 3-án született, ebben kimondták: Haradinaj minden vádpontban ártatlan. A politikus nős, felesége, Anita ismert televíziós személyiség, két gyermekük született.

A pártszékház előtt parkol nagy fekete páncélozott autója. Azért közlekedik ilyennel, mert az élet még mindig tartogat veszélyeket az ön számára?
– Igen, a páncélozott autót biztonsági okokból szereztük be, 1999 óta ilyennel közlekednek a politikai vezetők. De Koszovó ma már biztonságos hely, én is nyugodtan sétálhatok vagy beülhetek egy étterembe a feleségemmel anélkül, hogy bármilyen támadástól tartanom kellene. Ám tiszteletben tartom, hogy hagyományosan ilyen formában védenek.
– Valóban, a minap egy pristinai étteremben futottunk össze. A családja azonban már rengeteg tragédiával szembesült, négy testvére közül hármat megöltek.
– Tragédiákkal sajnos sok családnak kellett szembesülnie. Akkor háború volt, de túl vagyunk rajta, s immár más idők járnak.
– Miként tudná leírni megítélését a koszovóiak körében, mennyire számít hősnek vagy népszerű embernek?
– Ezt az embereknek kellene megmondaniuk, én nehezen tudok válaszolni. Az biztos, hogy hisznek a pártunkban, támogatottságunk ismét növekszik. Talán ez a múltam, teljesítményem miatt is van.
– Miközben a hágai bíróság előtt állt, ahol háborús bűnökkel vádolták, Joe Biden amerikai alelnök bátor embernek nevezte önt. Ez azt jelenti, hogy különösen jók a kapcsolatai a jelenlegi amerikai vezetéssel?
– Az alelnököt még szenátor korából ismerem, amikor a balkáni térség, így Koszovó ügyéért felelt Washingtonban. Nagyon jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk, s mondhatom, hogy tisztelem. S az is igaz, hogy az Egyesült Államok nagyon sokat tett azért, hogy kedvezően alakult a sorsunk. Ma nemcsak én, hanem a koszovói albánok mindegyike igen nagy megbecsüléssel gondol Amerikára.
– Egy amerikai és egy európai uniós zászlót is látok a háta mögött. Melyik fontosabb Koszovó számára?
– Erre a kérdésre nem lehet úgy válaszolni, hogy az egyik vagy a másik. Leginkább azért nem, mert mind az öreg kontinens, mind az Egyesült Államok segített minket a válság leküzdésében. Szóval egyformán fontosak számunkra.
– Amikor elhangzottak az amerikai alelnök méltató szavai, ön félig-meddig még katona volt, mostanra azonban politikussá lett, akit már miniszterelnöknek is megválasztottak egyszer. Ez utóbbihoz azért más készségek kellenek, mint a fegyverforgatáshoz. Valóban más ember lett?
– Sosem voltam hivatásos katona, csak egyetlen polgár a sok közül, aki teljesítette kötelességét, amikor az elnyomó Milosevics-rezsim fenyegette népünket. Valóban, ma már más képességeimet kell igénybe vennem, hogy jó állampolgárként szolgáljam a hazámat. Keményen dolgozom, hogy országunk közelítsen az Európai Unióhoz, tagja lehessen fontos nemzetközi szervezeteknek, s minél több állam ismerje el létezését.
– Pártját így hívják: Szövetség Koszovó Jövőjéért. Milyennek látja a jövőt, mikorra válhat országa nemcsak politikai, hanem minden más szempontból is független állammá?
– Fiatal nemzet vagyunk, az erőforrásaink nem rosszak. A gazdaságunk azonban egyelőre gyenge, a közigazgatási rendszert is tökéletesíteni kell. A cél azonban egyértelmű, országunkat olyan szintre kívánjuk fejleszteni, hogy egyszer az Európai Unió tagja lehessen. Ehhez azonban segítségre lesz szükségünk egy ideig.
– Változnak az idők, de Koszovóban még mindig jelen vannak a Kfor erői. Mi történne, ha holnap kivonulnának?
– A külföldi katonák helyzete sajátos nálunk, ők alapvetően életeket menteni érkeztek az országba. Bízunk a NATO-ban, az emberek örömmel látják a katonákat, s amilyen hamar csak lehet, tagjai szeretnénk lenni a szövetségnek. A NATO nemcsak Koszovóra, hanem az egész térség biztonságára ügyel, soraiban számos európai ország katonái szolgálnak. Míg saját biztonsági erőink nem állnak készen, rájuk is szükségünk van. Azt azonban nem érzem, hogy a különböző etnikumok között ma is veszélyt jelentő feszültség lenne.
– Béke van, de viszonyukat egyelőre nem tudták rendezni Belgráddal. Pedig erre földrajzi okokból is szükség lesz, hiszen a legegyszerűbben Szerbián keresztül tudnak bekapcsolódni az európai gazdaság vérkeringésébe.
– A jó szomszédság mindkét fél érdeke. Mi jó szándékkal közelítünk Belgrád felé, de a későbbi együttműködésnek a kölcsönösségen kell alapulnia.
– Mik a legfontosabb változások a függetlenség kikiáltása, 2008 februárja óta?
– Ezt a kérdést érdemes az alapján megválaszolni, mi történt azóta az országon belül, s úgy is, miként változott nemzetközi megítélésünk. Kivívtuk a függetlenséget, s ezt egyre több ország el is ismeri. Ezzel azonban korántsem értünk a munka végére, s a hazai viszonyokat látva úgy vélem, kormányzati szinten nem teljesített elég jól az ország.
– Hatalmas például a munkanélküliség, alig minden második ember tud legálisan dolgozni. Léteznek arra vonatkozó konkrét terveik, hogyan teremthetnek munkahelyeket?
– Vannak terveink, ezek lényege, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az élelmiszeriparra és a mezőgazdaságra. Ezen a területen bőven mutatkoznak lehetőségek, hiszen az élelmiszerek nagy részét egyelőre importból szerezzük be. A másik ilyen terület a ma még fejletlen energiaszektor. Olyan gazdasági környezetet kell teremtenünk, hogy a befektetők vonzónak találják Koszovót. A világ különböző részein élő és dolgozó koszovói diaszpóra is fontos erőforrást jelent gazdaságunk talpra állításához.
– Jelenleg 69 ország ismeri el Koszovó önállóságát, az első Afganisztán volt, a legutóbbi Szomália. Magyarország harmincadikként csatlakozott. A függetlenségről hamarosan a Nemzetközi Bíróság is döntést hoz. Felkészültek az önök szempontjából kedvezőtlen döntésre?
– Koszovó függetlenségét számos ország elismerte már, s egyre többen lesznek. Ez erős érv. Nagyon bízunk benne, hogy Hágában is pozitív döntés születik. A következő cél az ENSZ-tagság megszerzése lesz, amihez 97 ország elismerése szükséges. Csak a múlt héten három ország ismerte el hivatalosan is Koszovó létezését, úgyhogy bízunk benne, hamarosan tagjai lehetünk a világszervezetnek. Szóval minden csak idő kérdése.
– A szélsőséges szlovák politikus, Ján Slota a minap úgy fogalmazott, Dél-Szlovákia lehet az újabb Koszovó Európában. Ezzel egyértelműen a magyar kisebbségre utalt. Ön szerint érdemes-e bármilyen párhuzamról beszélni?
– Bonyolult dolog különböző térségeket összehasonlítani ilyen alapon, mi mindenesetre úgy gondoljuk, az együtt élő feleknek meg kell adniuk a tiszteletet egymásnak. Koszovó helyzete annyiban egyedi volt, hogy olyan ember uralma alatt éltünk, mint Szlobodan Milosevics, aki el akarta tüntetni népünket a föld színéről. Mi szó szerint az életünkért küzdöttünk, a függetlenség számunkra a túléléssel volt egyenlő. Ráadásul mi voltunk az utolsók az egykori Jugoszláviából, akik szabadulni tudtak a szorításból, s önálló országot alakíthattak.
– Mennyire erős nemzetközi támogatást tud maga mögött?
– Európai szinten a kormányok többségével van kapcsolatom, ha másként nem, áttételesen mindenhol ismernek engem és a múltamat. Az európai intézményekkel is jó a viszonyunk, úgy érzem, mindenhol kedvező a megítélésünk.
– Ellenfelei gyakran vádolták önt maffiakapcsolatokkal…
– Valóban akadtak bőven, akiknek a távlati terveiben nem szerepeltem, ők próbáltak félreállítani, rontani a hitelemet.
– Koszovóról sokaknak a szervezett bűnözés jut eszükbe, különösképpen a kábítószer-kereskedelem. Milyen terveik vannak a maffia gyengítésére?
– A jó kormányzás kevesebb esélyt ad a bűnözésnek. Ha egy ország rendesen működik, együttműködik az erre hivatott nemzetközi szervekkel, akkor elfogy a levegő a bűnbandák körül.
– A fejlődéshez nem kevés külső támogatásra, így például további befektetők megjelenésére van szükségük. Magyarország milyen szerepet játszhat a térségben?
– Koszovó közeli piac Magyarország számára, nem kell messzire menniük a befektetőknek. Ez fontos szempont. A koszovói emberek emellett nagyon kedvelik a magyarokat, tisztában vannak történelmi kapcsolatainkkal, vagyis jó környezet várja önöket. Koszovó új piac új lehetőségekkel, amelyeket érdemes mielőbb felfedezni.
– Milyen karriert képzel el, milyen pozíciót szeretne betölteni, ha mondjuk öt év múlva ugyanebben a szobában ismét leülünk beszélgetni?
– Nem vagyok még elég öreg ahhoz, hogy teljes pályaképet tudjak felrajzolni. Azt szeretném, ha Koszovó fejlődne, az unió tagjává és megbecsült országgá válna. Természetesen örülnék, ha ismét miniszterelnökként vehetnék részt a munkában. Az EU-ba való belépés egyfajta végállomást jelentene a hosszú úton, amelyet be kell járnunk. Ha ez megtörténne, beteljesültnek érezném küldetésemet.