Megerősítik a megyéket

Mindenképpen jó, hogy a Fidesz–KDNP szombaton a miniszterelnöki eskütétel után nagygyűlést hívott öszsze a térre. Sokak emlékében élt a nyolc évvel ezelőtti hasonló rendezvény. A gesztus megerősítheti a folytonosságot a 2002-es és a mostani törekvések között

Hétfőn megtartotta első ülését az új polgári kormány. Az Orbán-kabinet munkához láthat. Éppen ideje, hiszen az átmenet nagyon hosszú volt, a türelmetlenség az elmúlt években nőttön-nőtt. Nincs olyan társadalmi réteg, nincsenek olyan közösségek, amelyek ne várnának valamit az új kormánytól. Összességében leginkább azt, amit a Kossuth téren Orbán Viktor a választóinak ígért: békés, kiegyensúlyozott, nyugodt feltételeket. Szabadságot és biztonságot. Mindenképpen jó, hogy a Fidesz– KDNP szombaton a miniszterelnöki eskütétel után nagygyűlést hívott össze a térre. Sokak emlékében élt a nyolc évvel ezelőtti hasonló rendezvény. A gesztus megerősítheti a folytonosságot a 2002-es és a mostani törekvések között.
Azt persze tudnunk kell, hogy az elégedetlenség már jóval a választás előtt kifejezésre jutott, csak az MSZP–SZDSZ-többség erről nem vett tudomást. Az utóbbi négy év kormányképtelensége óriási feszültségeket halmozott fel. Hiába jelezte ezt a szavazó közönség már a 2008. április 9-i szociális népszavazáskor, majd a 2009. évi uniós parlamenti választás idején, Gyurcsány és köre nem volt hajlandó lemondani a hatalomról. A miniszterelnök a konstruktív bizalmatlansági indítvány alkotmányos szabályaiból gúnyt űzve hatalmát úgy mentette át, hogy lemondás helyett önmaga ellen szervezett bizalmatlansági akciót. A szocialista képviselők – mint a 2006-os őszödi beszéd óta mindig – egy évvel ezelőtt is támogatták vezetőjüket. A parlamentből azóta kihullott szabad demokraták és magyar demokraták úgyszintén.
A választásokat tavaly ilyenkor meg kellett volna rendezni. Az elégedetlenséget azonban elleplezték, elfojtották, a helyzet csak romlott. Az új kormánynak most ezzel kell szembenéznie. A választópolgárok minden jel szerint pontosan mérték fel a teendőket, amikor kétharmados többséget adtak a Fidesz–KDNP-pártszövetségnek. Az alkotmányozó – minősített – többség minden korábbinál több lehetőséget és nagyobb felelősséget jelent, és nem azonosítható a Horn-éra 72 százalékos balliberális többségével. A felhatalmazás ugyanis akkor nem közvetlenül a leadott szavazatokból eredt, hanem úgy jött létre, hogy két politikai erő utólag koalíciót kötött. Végeláthatatlan egyezkedés, alkudozás következett. Az MSZP–SZDSZ-kabinet nyolc hónapig nem kezdett hozzá a kormányzáshoz. Száz nap haladékot kért később Medgyessy Péter is. Gyurcsány ugyancsak hónapokig alkudozott a liberálisokkal a kormányzati munka megkezdése előtt. Ilyen luxust a Fidesz–KDNP nem engedett meg magának. A kormányzást máris elkezdte.
Az új kormánynak most sorra elő kell vennie a megoldatlan ügyeket. Egyik első feladata éppen az lesz, hogy kialakítsa saját hatékony szervezeti rendszerét: megújítsa a központi, majd a helyi közigazgatást. Azt már nyilvánvalóvá tették, hogy szakítanak a balliberális kísérletekkel. Nem folytatják a regionalizációt. A Gyurcsány-kormány egyik fő programpontja az állam szervezeti rendszerének teljes átalakítása kapcsán a megyerendszer megszüntetése, a régiók létrehozása, a kistelepülések irányításának összevonása, a szocializmus időszakára jellemző járások visszaállítása volt.
Az ezer éve létező közigazgatási-irányítási rendszer azonban nem törölhető el egyik napról a másikra, még akkor sem, ha netán megvan hozzá a kétharmados többség. A szisztéma ugyanis nem véletlenül jött létre. Ha csupán azt vesszük, hogy a közösségi közlekedés leépítése után miképpen juthatna el most az állampolgár a hét régióba tagolt ország valamelyik központi településére, máris látható: ez az ötlet, vagyis a régiók létrehozása az ország teljes megbénítását idézte volna elő. No persze, ott az internet, csak kérdés, hogy hol: a világháló elterjedése egy kissé lassan halad minden olyan településen és országrészben, ahol nincs munka és kenyérre sem nagyon jut pénz. Emellett az igazgatási egységek megszervezése gazdasági, gazdaságföldrajzi tényezőkhöz is köthető. Az erőszakos intézkedések nem írhatják felül a praktikus megfontoláson alapuló hagyományokat.
Az előző kormány – felhatalmazás hiányában – eleve nem tudhatta megvalósítani képtelen és kártékony igazgatási ötleteit. Az államreformot ezért kerülő utakon próbálta végrehajtani: sorozatos alkotmánysértéseket követett el. Mindjárt az elején Lamperth Mónika megvonta a közszolgák utolsó havi bérét. Utólag azt találta ki, hogy a pénz csak annak jár, aki előzőleg az év minden hónapjában bejárt a hivatalba. A politikus asszony megszüntette az Orbán-kormány idején létrehozott adórendőrséget is, majd a résztvevőket különböző szintű apparátusokba helyezte át. Szinte üldözte őket. Felszámolta a kormányzat a főtisztviselői kart is. Sokuk ellen büntetőeljárást indítottak. Valósággal kriminalizálták a közigazgatást. A tisztségek betöltését olyan pályáztatáshoz kötötték, amelyben csak a nekik tetsző személyek juthattak pozícióba.
Az önkormányzatok törvényességi ellenőrzését végző megyei közigazgatási hivatalokat kétharmados törvény helyett egyszerű többséggel megszavazott törvénnyel hét régióba szervezték át Gyurcsányék. Ezt az Alkotmánybíróság nem hagyta jóvá. A kormány ezután még az egyszerű többséggel elfogadott törvénynél is alacsonyabb szintű jogszabállyal, kormányrendelettel próbálta megoldani a kérdést, ám az újabb cinikus formulát is megsemmisítették az alkotmánybírák.
A központi közigazgatást az új Országgyűlés az első napokban elfogadott törvényekkel máris alaposan módosította: tömbökbe szervezte a minisztériumokat. Nyolc tárca jött létre, nyolc első számú vezetővel. A miniszterek szombaton szintén letették a hivatali esküt. Az átadás-átvétel elkezdődött. Jelenleg az a helyzet, hogy a tárcák apparátusa nincs feltöltve. Munkába kell állniuk az új államtitkároknak és a helyettes államtitkároknak is.
A héten kiderül, milyen szakemberekkel kezdi meg működését a kormányzat egyik központi intézménye, az közigazgatási és igazságügyi minisztérium. Ez – Navracsics Tibor vezetésével – amolyan csúcsszervezet lesz. Magában foglalja a megszűnt önálló kancellária egy részét is, emellett öt szakterület igazgatását látja el. Ezek a terv szerint: az igazságügy, a társadalmi felzárkóztatás, a területi igazgatás, az egyházi és kisebbségi ügyek, s az egységes kormányzati kommunikáció. E szakterületek élén a köznyelv szerint kisminiszternek nevezett államtitkárok állnak majd. Külön államtitkár tartja a kapcsolatot a parlament és a miniszter között. Arról a közigazgatási államtitkár gondoskodik, hogy mindenhol határidőre elkészüljenek az előterjesztések, s a gazdálkodás is megfelelő legyen. A jogszabályok előkészítését külön államtitkár felügyelné. Az elmúlt években a régiókba áthelyezett és szétszórtan működő kormányhivatalok a jövőben várhatóan megyékben összpontosulnak és egységes keretben fejtik ki tevékenységüket. A kistelepülések önállósága megmarad. A nagyobb önkormányzatok és a képviselőház létszáma ugyanakkor csökkenni fog.
Ennyit tudunk jelenleg a tervekről. A kormánypártok azt ígérték: csökken a bürokrácia, az ügyfelek megszabadulnak az értelmetlen kötöttségektől. Reméljük, hogy ez így lesz. Üres varázslatokban, hókuszpókuszokban, állami jogsértésekben bőven volt részünk az elmúlt esztendőkben. Itt az ideje, hogy ez végre megváltozzék.