Pályán kívüli magyaros izgalmak

A labdarúgó-világbajnokság június 11-i rajtja előtt a kézilabdás elit még igyekszik minden figyelmet magára vonni. A múlt hét végén a férfi Bajnokok Ligájában első ízben rendeztek klasszikus Final Fourt, a nők pedig lezárták az Európa-bajnoki selejtezők sorozatát. Minket, magyarokat elsősorban nem is az események, inkább az azokhoz kapcsolódó hírek hozhattak lázba: az, hogy két év múlva a női BL-ben akár Budapest is négyes döntőt kaphat, illetve az, hogy a Barcelonával BL-második Nagy László miként bújik ki a magyar válogatottságához köthető újabb, minden bizonnyal utolsó határidő alól.

Sorsolásra várva. Vasárnap éjszakára kialakult a decemberi, dán– norvég közös rendezésű női Európa-bajnokság tizenhatos mezőnye. A két házigazda mellé a hét selejtezőcsoport első és második helyezettjei csatlakoztak (a magyarok százszázalékos teljesítménnyel zártak kvartettjük élén), a résztvevők a következők: Norvégia, Dánia, Magyarország, Franciaország, Montenegró, Németország, Spanyolország, Horvátország, Ukrajna, Oroszország, Románia, Hollandia, Izland, Svédország, Szerbia, Szlovénia. Izland egyetlen gólnak köszönhetően előzte meg Ausztriát, Hollandia ugyanígy Macedóniát. Szombaton délután már az Eb sorsolását is elkészítik, négy négyes csoportot alakítanak ki. A magyar válogatott selejtezőbeli teljesítményével minden valószínűség szerint a második kalapba kerül a kiemeléskor.

Pazar rendezés, majd húszezer fizető néző, lélegzetelállító színvonal pályán kívül és belül – így áradozott a kölni végjátékról helyszíni élményei alapján Sinka László, az európai szövetség, az EHF végrehajtó bizottságának tagja, a magyar szövetség elnöke. Aki máris azt tervezi, hogy e pompás kezdeményezést ki kellene terjeszteni a női szakágra, aztán a döntőt azzal a lendülettel mindjárt importálni Budapestre. „Nemcsak részemről merült fel ez az igény, az ötletet rendkívül jónak és támogatandónak tartja például Jan Tuik, az EHF versenybizottságának az elnöke is – szögezte le Sinka. – A következő szezon kiírása már elkészült, és abban a hagyományos, oda-visszavágós szisztéma szerepel, 2012 tavaszán viszont szerintem a nőknél is megrendezhetjük a Final Fourt. Sőt, egy beszélgetés folyamán arról is szót ejtettünk, hogy Budapest kitűnő házigazda lehetne.” Annál is inkább, mert a férfiszakágat uraló németek, spanyolok és franciák a nőknél klubszinten nem dominálnak, így a majdani finálét a két „hatalmi centrum” egyike, Skandinávia vagy Kelet-Közép-Európa kaphatná, utóbbi régióban pedig Budapest, hiszen kiválóan megközelíthető Bécsből, Ramnicu Valceáról, Ljubljanából, akár Podgoricáról is. Hát még Győrből.

Perez is csatasorban. A Szlovénia elleni, június 13-i és 20-i világbajnoki selejtezőre készülő magyar férfiválogatott tegnap Balatonalmádiban ütötte fel a főhadiszállását, ahonnan naponta kétszer ruccan át edzésre Veszprémbe. A 39 éves Carlos Perez már ismét tagja a keretnek, Gál Gyula Zágrábból, Császár Gábor a francia Chambéry, Ilyés Ferenc és Mocsai Tamás a német Lemgo együttesétől később toppan be. Nagy Lászlónak pedig, ugyebár, a Barcelonától kellene jönnie – lassan egy esztendeje. Mivel a katalán klub érdekelt volt a kölni BL-döntőben – a vasárnapi fináléban 36-34-re kikapott a német Kieltől, így második lett –, azt tudakoltuk a helyszínen járt Sinka Lászlótól, beszélt-e Naggyal, és ha igen, a jobbátlövő nem faggatta-e felajzottan, mikor és hol csatlakozhatna a magyar válogatotthoz. „Értem a poént, de hadd válaszoljak komolyan. Azt várom Nagy Lacitól, hogy a lehető leggyorsabban tájékoztassa döntéséről Mocsai Lajos szövetségi kapitányt. Kitűnő példák lebeghetnek a szeme előtt Görbicz Anitától Carlos Perezig, igazán meríthetne belőlük.”
Tegnapi lapzártánkig ez nem történt meg; és ez már cseppet sem meglepetés. Mocsai Lajos a múlt héten levelet küldött Nagynak, és annak tartalmáról akkori érdeklődésünkre így számolt be: „Három pontban foglalható össze. Az elsőben arról írtam, szükségünk van rá, a másodikban arról, külföldön is lehet magyarként élni, ezt én aztán pontosan tudom, a harmadikban arról, hogy választ várok tőle.” Egy feleletféleség érkezett is, ám nemhogy igent és nemet nem tartalmazott, még feltételeket sem, legfeljebb fenntartásokat. Ezért megkérdeztük a kapitányt, mit tesz, ha újabb, kategorikus üzenetet nem kap, mire ő rávágta: „Ha nincs levél, az nemet jelent. Ez pofonegyszerű.”
Tényleg az. Úgyhogy felesleges játszani a megcsalt, de bárgyú módon reménykedő szerelmest, miközben hosszú hónapok óta ki vagyunk rúgva.