Szavak nélkül, kegyetlenül, naturalista eszközökkel tárja fel Uray Péter Hamlet-átdolgozása a hatalomtól megrészegült, ösztönemberek, trónfosztók és az apa elvesztésétől megroggyanó, mégis – muszájból – lázadni kénytelen fiú történetét. Sándor L. István dramaturg lehámozta az eredeti Hamlet-történet „felesleges” rétegeit, kizárólag a karakterekre fókuszálva mesélteti el a jól ismert históriát.
A jellemeket Uray Péter, a kategorizálást elfelejtve, pontosan simítja bele saját gesztusrendszerébe. A szeretetéhes Ophelia (Györgyjakab Enikő) gyermeki naivitását nemcsak testének kérlelő mozdulatai, hanem szem- és arcjátéka is fájón tükrözi, Polonius (Nagy Attila) meggörnyedt, görcsbe facsarodott testtel intrikál, Laertes (Fehérvári Péter) megállás nélkül abszurd örömtáncra fakad, Rosencrantz (Bajkó László) és Guildenstern (Fehérvári Péter) behúzott nyakkal lopakodik végig a színen. A leghitelesebben Polgár Emília agresszív, amazon-tragika Gertrúdja és Szekrényes László alpári Claudiusa van kidolgozva. A kidobókra emlékeztető, velejéig züllött trónbitorló Claudius Winner (Győztes) feliratú pólóban, bakancsban, nem ismerve sem Istent, sem embert, mindent és mindenkit letarol. A bujaságtól szétfeszülő anyakirályné irritáló nevetésével, megzabolázhatatlan falánkságával, ahogy letámadja a körülötte élő férfiakat, mind közül a legtaszítóbb jellemként jelenik meg. A történetből Hamlet figurája lóg ki egy kissé: a szorongó intellektuelt megtestesítő dán királyfi mintha az első perctől az utolsóig kívülről szemlélné az eseményeket. Magába roskadva filozofál, megpróbál választ találni a történtekre, miközben angolul kántálja nagymonológjait. A Hamletet megformáló Dávid Attila Péter vissza-visszatérő földhöz vágódása is ezt az értetlenséget, teljes kiábrándultságot húzza alá.
Börtönrácsokhoz hasonlatos fémvázak alkotják Carmencita Brojboiu rideg díszletét, ami miatt a néző bátran gondolhatja, mintha minden, ami a színpadon történik, a mi életünkben is megeshetne. A fémvázasított Helsingőr így még inkább az emberi, belső történésekre korlátozza a néző figyelmét.
Uray Hamletje az eredeti történetnél is pesszimistább végkicsengésű. Ebben a falanszteri világban nem létezik az egymás iránti bizalom, minden és mindenki saját érdekeit szem előtt tartva akar uralkodni, hatalmat birtokolni. Mindez örök és változtathatatlan: miután mindenki meghal, Fortinbrast egyedüli túlélőként is csak a hatalomvágy hajtja, hullákon átlépdelve, erkölcsöt nem ismerve csap le a királyi gyűrűre.
(Sepsiszentgyörgyi M Studio: Hamlet. Koreográfus: Uray Péter. Merlin Színház, május 11.)
origo.hu
Mohács, Berlin, Szent István – Évszámok, amiket illene tudni
