Térségformáló kapcsolaterősítés Varsóval

Tragédiák árnyékában zajló elnökválasztási kampány közepette érkezik ma első külföldi látogatásának színhelyére Orbán Viktor. A magyar kormányfő Varsóban demonstrálni kívánja, hogy Budapest a jövőben különleges hangsúlyt fektet Közép-Európára, benne a stratégiai partnerként kezelt Lengyelországra. A magyar diplomácia a hét szűk esztendő után rendbe kívánja tenni a két ország kapcsolatait, s szívügyének tekinti a régió EU-n belüli súlyának növelését.

Új irány. Szakít az eddigi, Berlint, Párizst és Bécset előtérbe helyező beidegződésekkel Orbán Viktor, aki miniszterelnökként elsőként választ külföldi bemutatkozása színhelyéül egy volt posztkommunista országot. Abban is különleges a varsói út, hogy már a beiktatás utáni harmadik napon ide látogat. Hasonló gyorsasággal kezdte hivatalos külföldi látogatásainak sorát Horn Gyula, aki kormányfőként először Németországban vizitált. Ugyancsak ide vezetett az első útja Antall Józsefnek, aki innen azonnal továbbutazott Párizsba. Fordított volt a sorrend Boross Péternél, s Jacques Chirac meghívását fogadta el elsőként 12 éve Orbán Viktor is, aki előtte a foci-vb döntőjén nem hivatalosan is találkozhatott a francia elnökkel. Bécsben mutatkozott be a nemzetközi porondon Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon is, míg Medgyessy Péter rendhagyó módon Rómába és a Vatikánba utazott. (MN)

A magyar–lengyel kapcsolatok különleges jellege, a két nép közötti kivételes szimpátia megfelelő alap a két ország kapcsolatainak stratégiai szintre emeléséhez. Ezt indokolja, hogy az új magyar külpolitika középpontjában a régiós együttműködés erősítése áll, egy hatékony szövetségi rendszer, lobbicsoport felépítésében pedig kulcsszerep vár Lengyelországra. Kedvez a partnerség erősítésének az is, hogy Varsóban a Fidesszel jó kapcsolatokat ápoló kormány van hatalmon, s még a legfontosabb ellenzéki párt is a szövetségesének számít. Sürgető feladat a szocialista kormányok alatt lehűlt kétoldalú viszony felmelegítése is. Miután Gyurcsány Ferenc Budapesten nyilvánosan megalázta a lengyel miniszterelnököt és az államfőt is, Varsó az elmúlt években csupán udvariasságból foglalkozott Budapesttel. Balázs Péter külügyminiszterként az utóbbi hónapokban ugyan igyekezett javítani a két ország viszonyát, a lengyel kormány azonban kivárt, s egyértelműen a hatalomváltástól reméli a kapcsolatok újraindítását.
Minden esély megvan tehát arra, hogy a magyar–lengyel viszonyt mindkét országban a rangján kezeljék. A Fidesz külpolitikai stratégái úgy látják, hogy a két ország tartalommal megtöltött kapcsolatainak erősödése térségformáló erővel bírhat. Az új szövetségi politika szerepe kiemelten fontos lehet az öszszehangolt uniós lobbizásban. Az elmúlt években többször előfordult, hogy megfelelő erejű közös fellépés híján régiónk országai lemaradtak a támogatásokról, s nemegyszer sikeresen ki is játszották őket egymás ellen a nyugatiak. A pénzügyi, gazdasági koordináció hatékonyabbá tehetné a régió országaiban a válságokkal szembeni küzdelmet is. A szándékok szerint kiemelt szegmense lehet az együttműködésnek az energiabiztonság erősítése. A Fidesz fontosnak tartja egy észak–déli irányú új gázvezeték megépítését, s napirendre tűzné az elektromos rendszerek összekapcsolását is. Húsz éve égető kérdés az észak–déli közlekedési infrastruktúra fejletlensége. E fejlesztések finanszírozására parlamenti meghallgatásán Martonyi János felvetette egy magyar–lengyel bank létrehozásának lehetőségét.
A lengyel politikai elit információink szerint értékeli Orbán Viktor gesztusát, hogy Brüsszelt is megelőzően látogat Varsóba, szakértői körökben és a médiában azonban még nem gyökerezett meg a stratégiai partnerség gondolata. A lapok a szmolenszki tragédia és az árvíz miatt még a magyar választásokkal is viszonylag keveset foglalkoztak, s Magyarország kapcsán legfeljebb az Orbán-jelenségről, a Jobbik előretöréséről vagy a Budapest és Pozsony között kialakult feszültségről olvashattunk. Elemzők – némiképp félreértve Orbán útjának célját – meg is jegyzik, Varsó számára e vita miatt kissé kényelmetlen a látogatás időpontja. Az út lehetséges tartalmát tudatosan igyekszik félremagyarázni Szlovákia is, kétségtelen ugyanakkor, hogy nem a valóságtól elrugaszkodott megközelítés, ha kívülről az utat a magyar–szlovák viták kontextusában is értelmezik. Mint Mariusz Bocian, a varsói Keletei Kutatások Intézetének Közép-Európával foglalkozó szakértője lapunknak fogalmazott, nem lenne szerencsés, s kizárná a regionális együttműködés elmélyítésének lehetőségét egy Varsó–Budapest és egy Prága–Pozsony tengely kialakulása. A kutató némi optimizmust sugallva jegyezte meg ugyanakkor, hogy gyakorlati kérdésekben azért a feszültségek ellenére is rá lehetett bírni az együttműködésre a közelmúltban Szlovákiát. Varsó és Budapest között közös pontokként a keleti partnerséget és az energetikai együttműködést emelte ki, megjegyezve, hogy gyors eredményekkel azért inkább a kisebb projektek kecsegtetnek. Nem egyértelmű a régiós kooperáció kerete sem. Budapest szerint a visegrádi együttműködés az uniós csatlakozás óta kiürülni látszik, és helyébe új szövetségi rendszerre lehet szükség, addig a lengyel elemzők többsége egyelőre a jelenlegi keretek újrahangolására hajlik.