Négy évvel ezelőtt, a két választási forduló között, tizenöt másik szakmai szervezettel együtt kiáltványt adtak ki, amelyben a gazdaság szükséges átalakításának lépéseit sorolták fel. Mi valósult meg ebből?
– Az akkor meghirdetett célok közül gyakorlatilag semmi nem érvényesült, egyetlen dolog változott: a helyzet lényegesen romlott. A 2006-os kiadványt ma akár meg lehetne ismételni. Pedig már akkor sem véletlenül választottuk a kiáltvány formáját: úgy éreztük ugyanis, hogy amennyiben a magyar gazdasági irányítás és a politika nem hoz érdemi és átfogó intézkedéseket egy sor kiemelt területen, akkor baj lesz. Az aláírók a közigazgatás és az adórendszer átalakítását, valamint átlátható, kiszámítható gazdaságpolitikát követeltek. Radikális változást sürgettünk annak érdekében, hogy Magyarország versenyképessége ne romoljon, az állam eladósodása ne folytatódjon, és megálljon a külkereskedelmi cserearány romlása. Sajnos igazunk lett, és mindez még a világgazdaság pénzügyi krízise előtt történt! Azóta adóreformra nem került sor, a közigazgatás átalakítása elmaradt, és az átláthatóság terén nagyobbak a zavarok, mint valaha, miközben számos olyan eleme van a magyar gazdaságnak, amely a világos és vállalható gazdaságpolitikát igényli.
– Most azonban az új kormány soha nem látott arányú felhatalmazást kapott arra, hogy kezelje ezeket a problémákat. Milyen esélyt látnak arra, hogy végre változás történjen?
– Szerintünk ez egy óriási lehetőség. Olyan felhatalmazás, amelynek birtokában valóban hozzá lehet fogni olyan alapkérdések megoldásához, amellyel végre rendezhető az eladósodottság, megállítható a versenyképesség drasztikus romlása és hatékonyabbá tehető az európai uniós források felhasználása. Ma már nem az az elsődleges kérdés, hogy milyen új befektetéseket hozhassunk Magyarországra, hanem az, hogy miként lehetne a korábbi befektetéseket megtartani vagy növelni. Az a feladat, hogy a hazai kis- és középvállalkozások miként szállíthatnának be minél nagyobb arányban a multinacionális vállalatokhoz, tudást, tőkét, kapacitást és piacot tudjanak szerezni annak érdekében, hogy egy idő után meghaladják a beszállítói pozíciót.
– Milyen változtatást tartanak most a legsürgősebbnek és a legfontosabbnak?
– Ha fontossági sorrendet kell felállítani, akkor a közigazgatással lehetne kezdeni. Bármennyire fáj ezt kimondani: a magyar közigazgatás jelenleg nem működik, ezt belföldiek és külföldiek, kis- és nagyvállalatok egyaránt érzik. A másik kiemelten fontos kérdés az adórendszer: itt a leegyszerűsítés mellett azt várnánk el, hogy többen fizessenek kevesebb adót. Fenntarthatatlan ugyanis az a helyzet, hogy alig több, mint egymillió ember tart el tízmilliót, és a teljes magyar személyijövedelemadó-bevétel hatvan százalékát körülbelül 150 ezer ember fizeti be. Az adórendszer jelenlegi szerkezete a fekete- és szürkegazdaság irányába nyomja a cégeket, és kétszeresen bünteti a fehér vállalkozásokat, ők fizetik meg az adókat a feketegazdaság helyett is.
– Mit értenek adóreform alatt?
– A vállalkozói réteg számára elsődleges fontosságú a társasági adókulcs, a munkavégzést terhelő adók és járulékok szintje, valamint a teljes rendszer leegyszerűsítése. Erre a legjobb példa a rengeteg kis adó: van olyan tagvállalatunk, egy százmilliárdos forgalmú cég, ahol az egyik adónem mindössze 150 ezer forintot tesz ki éves szinten. Ez még a ráfordított adminisztráció költségét sem fedezi. A helyi iparűzési adó eltörlését is már többször kezdeményeztük, mert rendszeridegen és versenyhátrányt okoz.
– A működésképtelenség határán egyensúlyozó, súlyosan eladósodott önkormányzati szektor számára azonban ez az adóbevétel ma a túlélést biztosítja.
– Mi abból indulunk ki, hogy az egész társadalom jólétének alapja, hogy a gazdaság hatékonyan működjön. Nem állítanám szembe a gazdaság érdekeit a társadalmi, illetve az önkormányzati érdekekkel. A helyi iparűzési adó a versenyképességet rontó elem, hiszen független a vállalkozás vagyonától és nyereségétől. Elismerjük ugyanakkor, hogy az önkormányzatok finanszírozása és az iparűzési adó között ma szoros összefüggés van, azonban ezt nem tartjuk helyesnek.
– Korábban önök többször is javasolták a vagyonadó bevezetését, ezt azonban még az év elején elutasította az Alkotmánybíróság.
– A megsemmisített törvény legnagyobb hibájának tartjuk, hogy nem tette lehetővé a vagyonadó beszámítását a legálisan adózott jövedelembe. A törvény szerint az adózási kötelezettség alá eső ingatlanok nagyon sok ember egész életének a megtakarítását terhelték volna a gazdaság kifehérítése helyett. Fel kell tennünk a kérdést: olyan országot szeretnénk, ahol a legújabb Porsche szélvédőjén rokkantigazolvány díszeleg, miközben a tulajdonosa minimálbérre van bejelentve?
– A nemzetközi versenyképességi ranglistákon az utóbbi években harminc helyet csúsztunk hátrébb. Milyen lépéseket kell tenni, hogy megállítsuk e folyamatot?
– Magyarország versenyképessége szinonimája egy erős Magyarországnak, ennek a versenyképességnek a gyors és jelentős javítása mindenkinek a közös érdeke. Véleményem szerint Magyarországnak tíz éven belül ismét a régió legversenyképesebb gazdaságává kell válnia, csak így lehet egymillió új munkahelyet létrehozni, az eladósodás mértékét csökkenteni és hosszú távú növekedési pályára állítani a nemzetgazdaságot. A közbeszerzések átláthatatlanságát fel kell számolni. Én még egy olyan országot nem láttam, ahol az offshore-struktúrákkal ennyire visszaélnek. Van arra példa, hogy egy közhivatalt ellátó személy olyan cég javára döntött, amely mögött egy offshore vállalat közbeiktatásával saját maga áll.
– Az uniós támogatás maradt szinte az egyetlen olyan fejlesztési forrás, amely kiutat jelenthet a szűkre szabott költségvetési keretek között. Önök milyen átcsoportosítást tartanának kedvezőnek?
– Elfogadhatatlan, hogy fejlesztési pénzeket például ravatalozók, főterek építésére fordítsanak. Szerintem a források száz százalékát az oktatásra, képzésre, valamint a kis- és középvállalkozások felzárkóztatására, versenyképességének javítására kellene fordítani.
– Lesz annyi lendület és türelem a társadalomban, hogy a fent említett területek átalakításához hozzá lehessen kezdeni?
– Nincs más út. A választások eredménye mutatja, hogy erre kaptak felhatalmazást a kormányra kerülő pártok. 2007-ben részt vettem azon a megbeszélésen, ahol az akkori kormányfőnek és a nemzeti fejlesztési miniszternek ugyanezeket a pontokat tettük le az asztalára; a javaslatainkat nem fogadták meg. Most azért van kétharmados többsége a kormányra lépő erőknek, hogy ezekhez a kérdésekhez bátran, jól előkészített intézkedésekkel hozzá merjenek nyúlni. Ez mindannyiunk közös érdeke.
origo.hu
Reviczky Gábor a Gondosóra nyolcszázezredik felhasználója
