Kell-e, fontos-e és tudja-e motiválni a csapatát a Debrecen ellen? – kérdeztük Urbányi Istvánt a találkozó előtt, amire tömören így felelt: – Kell, fontos és tudom. A Kecskemét vezetőedzője nem a levegőbe beszélt: a KTE nekiugrott a Lokinak, pedig rajta kívül mindenki ennek az ellenkezőjére számított. Nem csak mezőnyfölényben játszott a hazai csapat, Montvai fejjel kétszer is bevehette volna Polekszics kapuját, ha kicsit pontosabban céloz. A Debrecen húsz perc múltán éledezett, előbb Yannick vágta fölé hét méterről, kapásból a labdát, majd hasonló helyzetből Bodnár találta telibe Lambulicsot a gólvonalon (11-est reklamált, amiért sárga lap lett a jutalma). Az első félidő utolsó eseményeként Csordás forgatta meg a debreceni belső védőket, majd higgadtan a jobb alsó sarokba helyezett. Vezetést szerzett a KTE, érett a meglepetés.
A 2. félidőt már úgy kezdte a címvédő, ahogy azt mindenki elvárta, de az összpontosítás és a fokozódó idegesség közül utóbbi kerekedett felül. Ennek jeleként például cseréjét követően Bodnár nem fogott kezet Herczeg Andrással, majd „megpermetezte” a levegőt. A legnagyobb vendéglehetőségek is kimaradtak, a 80. perc táján az egyre türelmetlenebb debreceni publikum mégis üdvrivalgásban tört ki a Győrből érkező hír hallatán.
A Loki nem tudta bepréselni az egyenlítő gólt, majd amikor a lefújás után néhány piros mezes szurkoló berohant a pályára, a játékosok arcára az volt írva, inkább a felelősségre vonástól való félelmükben sietnek az öltözőbe, mint a túlzott ünneplést megelőzendő. Később Czvitkovics Péter elárulta, tudták, vezet a Győr – ennyit azokról a panelnyilatkozatokról, amelyek szerint „nem foglalkoztunk azzal, mi történt a másik pályán” –, csak éppen addig nem mertek örülni, amíg nem erősítették meg, hogy ott is lefújták a meccset. Erre sem kellett sokáig várni. A DVSC-drukkerek egy pillanat alatt elfeledték minden keservüket, és átadták magukat a diadal mámorának. A csapat veteránja, Dombi Tibor nehezebben oldódott: „Vegyes érzések kavarognak bennem. Természetesen örülök az újabb aranyéremnek, de most még a meccs hatása alatt vagyok. Érthetetlen, miért játszottunk ilyen gyengén és idegesen.”
„Nem akartuk átadni a kezdeményezést, a mérkőzés elején a Kecskemét ránk erőltette az akaratát – ezt már Herczeg András, a DVSC mestere árulta el. – A bajnokság utolsó fordulója a bizonyíték arra, hogy mennyire értékes az aranyérmünk. Kiegyensúlyozott a mezőny, egyre több a jó csapat, amelyek közé a Kecskemétet is oda kell sorolnunk. Hetek óta azt hallom, könnyű a Debrecennek, mert nagy és erős kerete van. Arról kevesebben szólnak, hogy eltiltás és sérülés miatt ezúttal sem számíthattam négy alapemberre, Komlósira, Mészárosra, Rudolfra és Szakályra. A bajnoki címet egy éve kiharcolt csapatból most csak hárman, Polekszics, Varga és Czvitkovics léptek pályára.” Az UEFA-vizsgálat hatásával Herczeg András az öröm pillanataiban sem kívánt foglalkozni, de csak kibökte, persze hogy befolyásolta a csapat felkészülését.
Aminek még nincs vége. A Loki tegnap nem hazafelé vette az irányt valamelyik helyi mulatóba, hanem Ceglédre, edzőtáborba. Ugyanis holnap a Magyar Kupát is el akarja hódítani, hogy a Ligakupával együtt triplázzon. A Bajnokok Ligája-szereplést ideértve a 2009–2010-es kétségkívül a klub valaha volt legsikeresebb idénye. Mint ahogy a vidéki labdarúgásé is, hiszen először fordult elő, hogy nincs fővárosi csapat a dobogón, s a nemzetközi porondon se: a DVSC a BL-, a Videoton, a Győr és a kupadöntős ZTE pedig a EL-selejtező különböző szakaszaiban indul.
n
Több, kevesebb hit. Amióta május 7-én Debrecenben kikapott a Videoton, gyakorlatilag megelégedett az egyébként tiszteletet érdemlő ezüstéremmel, pedig ha kicsit keményebb, akkor vasárnap este Győrből hazatérve, a Sóstói-stadionban felállított pódiumon az aranyat ünnepelhette volna szurkolóival. A címvédő Loki ugyanis az utolsó három fordulóban csak egy pontot szerzett, ám a fehérvári gárda is csupán négyet, így maradt a minimális különbség. Az Újpest elleni meccset követően lapunk foglalkozott a Vidi visszafogottságával, amely Győrben is alakot öltött. No még nem az elején, bő negyedóra alatt több ziccert dolgoztak és hagytak ki a vendégek: Lipták fejesét a gólvonalról vágta ki egy hazai védő, majd Polonkai tüzelt Sztevanovics kapusba, aki Horváth hátrahúzását is hárította, majd Sándor György döngette meg a bal kapufát. Ennek láttán Pintér Attila, az ETO edzője azonnal melegíteni küldte a cseréket… Szünetben a székesfehérvári szurkolók „Köszönünk mindent!” feliratú molinót feszítettek ki, Mezey György szakvezető és Garancsi István klubtulajdonos képével keretezve; a korai tiszteletadás furának tűnt annak fényében, hogy már vesztésre állt a Debrecen Kecskeméten, így karnyújtásnyira került az aranyérem, s vele a zajosabb ünneplés lehetősége. Vagy a drukkerek már sejtettek valamit?
A Győr szünet után „bekezdett”, Szabó, Kink és Pilibaitis veszélyeztetett, de Tujvel kapus mindent védett. Aztán a gólkirály Nikolics betalált a hazai hálóba, ám lesről és sípszó után tette, így mindez vezetés helyett sárga lapot ért. Az ETO hajtott a győzelemért és a bronzért, sikerrel: Sztanisics tört előre, lőtt, labdája megpattant egy lábon, s Tujvel fölött a kapuba hullott (82. perc, 1-0). Az indulatokat kakaskodás mutatta a lefújás előtt, majd utána jöhetett a hazai ünneplés, a bronz mellett a nemzetközi indulásé. Az ETO-nál csak a Paks és az utolsó Diósgyőr rúgott kevesebb gólt a mezőnyben, a bekapott 18 találat viszont kiváló védekezést mutat. Pintért a levegőbe dobálták fiai, majd egy helyi szórakozóhelyen buliztak, a fehérváriak ezüsttel a zsebükben buszoztak haza, hogy a Sóstói-stadionban vezetőik megígérjék, jövőre az arany a cél. Nem biztos, hogy könnyebben megszerzik, mint most tehették volna.
origo.hu
Botrányok, kémbotrány és béremelés – ez történt a héten a magyar politikában
