Ünnepeltek a szigetszentmiklósi horgászok. Jubileumi horgászversennyel ünnepelte szombaton a Dolgozók Szigetszentmiklósi Horgászegyesülete megalakulásának 75. évfordulóját. A Csepel-sziget talán legnagyobb civil szervezetének élén olyan jeles személyiségek álltak, mint Somogyváry Gyula író, a rádió egykori elnöke. Az egyesület tanyáját, amely ma az egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítmény az országban, egykor egy biliárdgyárostól vásárolta meg kedvezményesen a tagság, és sikerült megmenteni az államosítástól. Igaz, volt időszak, mikor a megmaradás érdekében házasságra léptek az Operaházzal, így a horgásztanya teraszán olyan hírességek léptek fel, mint Székely Mihály vagy Házi Erzsébet – idézte fel az elmúlt évtizedeket Kiss László, a szervezet elnöke. A horgászversenyen közel nyolcvanan indultak, s 14 csapat mérte össze tudását a halászléfőzésen.
Bármily meglepő, a Duna fővárosi szakasza bővelkedik halban. Ahogy azt a Magyar Országos Horgász Szövetség szóvivőjétől megtudtuk, a folyó fő halai a márna, a paduc és a keszegfélék, de becserkészhető a balin és nagy ritkán a ponty is. Más kérdés, hogy ezek a halak emberi fogyasztásra alkalmasak-e, hiszen a Duna vízminősége a csepeli víztisztító üzembe helyezése óta is hagy némi kívánnivalót.
A Szabadság hídnál, a kőrézsű lépcsőin lefele lépkedve egyre intenzívebben érződik a Duna illata, a szennyvízbeömlő közelében azonban émelyítő bűz terjeng. A budai rakpart lépcsőin horgászok üldögélnek a langyos májusi délutánon.
– Costa Konstantin vagyok, 81 éves, Bukarestben születtem – mutatkozik be tört magyarsággal egyikük. – „Hal nincs, büdös, koszos a víz. Isten adta víz, levegő” – szimatol nagyokat, kézzel-lábbal mutogat. – „De Demszky nem vigyáz természetre! Érdekli őt csak a pénz” – folytatja dühösen, miközben markával láthatatlan zsebekbe gyömöszöli a levegőt.
S hogy miért itt pecázik? – Mert itt a hal – mutat a zubogó szennyvízkiömlőre. – „Ide jön, meleg a víz és itt van neki ennivaló a kanálisból. De nem viszem haza. Koszos a hal, belül fekete. Piszkos a víz. Nem egészséges, inkább viszszadobom Dunába” – morgolódik tovább Costa, most már román szavakkal, káromkodásokkal tűzdelve a mondókát. Megfeszül a damil, talán kapás van, de csak egy uszadék fába akadt be a horog. Tele van a folyó velük. – „Ötödik horog szakad el ma! Minden nap jövök, szeretek horgászni. De nem esszük meg, nem lehet. Tizenötezer forint ide engedély, hát minek annyi? Régen innen vittem vacsorát, süllőt, keszeget, de most nem” – háborog a férfi.
De mi a hivatalos vélemény, milyen a dunai hal? Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szerint a Duna teljes hosszán ehető a hal, nem veszélyes az egészségre. Mindenki maga dönti el, hogy mit kezd a hallal; megeszi vagy visszadobja.
Az ÁNTSZ-t igazolja, hogy Dunabogdánynál pisztrángot fogtak a napokban. Köztudott, hogy ez a halfaj csak tiszta folyóvízben él meg, érzi jól magát. Budapesttől északra tehát jó minőségű a Duna, de a főváros mocska beszennyezi, és ehetetlenné teszi a halállományt.
Vajon hány évig kell várni arra, hogy Costa pisztrángot fog a Szabadság híd alatt?















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!