Könnyűzenei aratás a Felvidéken

Ugyan az aratási idény még nem köszöntött be, de a Csallóközben már tavasz óta erre készülnek a népek: válogatáslemezt adtak ki, amely bemutatja a vidék tizenkét ígéretes zenekarát.

Legfeljebb egy idilli, népszínműbe illő aratás hozza lázba annyira az embert, hogy táncra perdülne a gondolatától, ám a mai kombájnos-bálázós aratás sem fenékig tejfel. Talán ezen az izzadságos munkán kívántak a kompiláció megálmodói könnyíteni, mikor az aratókra is gondolva ezt a címet adták lemezüknek? Kötve hiszem, mindenesetre csűrdöngöléshez kiváló album lehetne a Zene aratáshoz című válogatáslemez.
Az album alulról jövő kezdeményezés eredménye, Bartók és Kodály szellemében gyűjti kévébe a Felvidék zenéjét. És bár ezúttal nem népdalokról van szó, hanem könynyűzenéről, azért a gyökerek érződnek a CD-n. Ez a kezdeményezés is közösségkovácsoló, ahogy minden zene: az ötletgazdák szívvel-lélekkel dolgoztak a megvalósításon, a végeredményt pedig egy kicsit minden csallóközi magáénak érezheti.
A tok elkészítése erről a szeretetről, közvetlenségről árulkodik, mintha ajándéknak szánnák a lemezt: látszik, hogy nagy műgondot fektettek kivitelezésére. Egy példányonként eltérő motívummal díszített mappáról van szó (az enyémen egy népviseletbe bújt leányzó van megafonnal a kezében), amit aranyos kis masnival zártak le. Belül egy plakát mellett lapul maga a korong.
Nos, sokszínű lemezről van szó. Rövid leltár a zenei stílusokról: folk, rap, hangszeres hiphop, indie pop, rockabilly, hardcore és metal. Megdöbbentő módon az Ardea nyitószámában az egész albumot is felvezető introdukció után egy román nyelvű népdal hangzik fel – ami aztán átmegy ugyanezen szöveg Nagy László-féle fordításába. Majd Mc Jakuza van soron, alias Erik Dang Dinh. A producer, azaz Veritaz visszafogottan elegáns ütemei a háttérbe vonulnak, hogy a „felvidéki szamuráj” szövege kibontakozhasson. Szintén a felvidéki hiphop jelenlétét erősíti a (mára már feloszlott) Jonvukk, akik a fehér hollónak számító melankolikus rapben is otthon érzik magukat. Szapora ritmusú darabjuk sem mentes a bútól, ahogy fogalmaznak: „térdig állunk a nemzetiségi árokban”. A Moustache Separation songja a lemez egyik leginkább fülbemászó dala, annak ellenére, hogy nem valami vidám nóta ez sem. Pszichedelikus gitárnyak-csiklandozások alá erős mély hangok szolgáltatják az alapot. A Jóvilágvan hetes fogata reggae jellegű dalában mossa össze Kingston homokját és Párkány útjainak porát a Pipacs nevű szerzeményben (az album tematikájához jobban illett volna Búzanéző című szerzeményük). Az album a John The Sad sötét tónusú hangjátékával zár.
A kíváncsi magyarországi zenekedvelőknek zárásként van egy rossz és egy jó hírem. Kezdem a rosszal: a válogatásból összesen ezer példány készült. A jó viszont az, hogy aki kilátogat egy-egy felvidéki rendezvényre, kis szerencsével szerezhet magának egy példányt belőle grátisz, igazi csallóközi szuvenírként.
(Zene aratáshoz. Válogatáslemez. ClubMedia – T-Centrum, 2010.)