Erkölcsös Ferencváros a tanár úr óhaja

Családi gimi. Prukner László ma már nem létező, pontosabban ezen a néven nem létező helyen, Sztálinvárosban született. – A személyi igazolványomba ez van beírva, a hivatalos okmányokon is ez szerepel, hiszen amikor születtem, így hívták – szolgál példával a lezártnak hitt történelem továbbélésére. Ám a dunaújvárosi gyerekkorról csak szép emlékeket őriz magában: „Dunaújváros szocialista mintavárosnak épült, aminek én csak az előnyeit tapasztaltam. Rengeteg fiatal és gyerek élt a városban, a sportnak óriási szerepe volt a nevelkedésünkben. Sporttagozatos iskolába jártam, Dunaújvárosnak már a hatvanas években volt feszített víztükrű uszodája, sportcsarnoka és műjégpályája is. Mindenki kénye-kedve szerint választhatott a sportágak között.” Prukner László a labdarúgást választotta, a Dunaújvárosi Kohász játékosaként az NB I-ben is bemutatkozott, pályája során később megfordult Szegeden és Pécsen is, mígnem Kaposvárra került. – Azt is mondhatnám, hogy Kaposvárra hazatértem, hiszen fizikus édesapám kaposvári születésű, de inkább az élet hozta úgy, hogy végül én is ott telepedtem le. Az élet furcsasága, hogy ugyanabban a gimnáziumban tanítottam, ahol korábban édesapám, majd több évtized múltán idén a lányom is itt érettségizett – enged betekintést a magánéletébe.

Beszélgetésünkkor éppen ahhoz a ponthoz érünk, milyen előre nem látható nehézségekkel is meg kell küzdenie – a kiszemelt játékosok egy része azért nem mer a Ferencvároshoz igazolni, mert fél a közönségtől; külföldi csapatokkal nehéz edzőmecscset lekötni a klub rossz híre miatt –, amikor váratlanul előre nem egyeztetett megbeszélésre hívják a szomszéd szobába. Az pedig szinte természetes, hogy nemcsak ezalatt, hanem előtte és utána is folyton csörög a telefonja.
Prukner László, az FTC új edzője felettébb mozgalmas napokat él. A vidéki élet nyugalmát a főváros forgatagával cserélte fel – így hangozhat a sommás, sztereotip ítélet, amit azonban ő maga árnyal. „A Fradinál alapvetően ugyanazt a munkát végzem, mint Kaposváron. Az edzőknek ma már nemcsak az edzést kell vezetniük és a mérkőzést levezényelniük, hanem a szakmai kérdéseken túlmutató kapcsolatot kell tartaniuk a játékosokkal és a vezetőkkel, ha a döntés nem is az ő hatáskörük, rá kell látniuk a finanszírozási kérdésekre, továbbá meg kell felelniük a közönség, a média elvárásainak. Ez többirányú és többrétegű munka, ezért állítom, a futballedzőké alapvetően intellektuális tevékenység. A Ferencvárosnál annyiban más a feladatom, hogy új helyen az embernek először meg kell ismernie a helyi viszonyokat, a munkát az alapoknál kell kezdeni, ami természetesen több időt és energiát emészt fel” – beszél önmagáról egyszerre általánosan és személyre szabottan.
Prukner László készült a feladatra. Bemutatkozó sajtótájékoztatóján magyar labdarúgóedző szájából ritkán hallható gondolatokkal és idézetekkel fűszerezve fogalmazta meg az ars poeticáját. A ma is népszerű amerikai íróval, Ernest Hemingwayjel vallja, hogy „a sport megtanít becsületesen győzni, emelt fővel veszíteni, tehát a sport megtanít mindenre.” G. A. Parker pszichológus a korábbi kaposvári mestert is meggyőzte arról, hogy „az emberekkel való viselkedés művészete a sikeres emberek legfőbb titka.” S lám, Albert Einstein, a huszadik század talán legnagyobb hatású fizikusa egy labdarúgóedzőnek is hasznos tanáccsal szolgál: „Ha egy problémát egy adott gondolkodásmód idézett elő, azonos gondolkodásmóddal nem lehet megoldani.”
Prukner Lászlóról már korábban is tudtuk, hogy elméletileg szilárd talajon áll. Az egyetemi diplomával rendelkező szakedző, éveken át tanított a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban, az elsők között szerzett Magyarországon UEFA Pro licencet, mi több, Mezey György és Bicskei Bertalan után 2008-ban – akkor sokak meglepetésére – őt nevezték ki az edzőképző központ vezetőjének.
A gyakorlat persze sokszor más. Ám Prukner László nem enged az elveiből. Az FTC-t nem kizárólag onnan kezdve kívánja újra felépíteni, hogy ki legyen a kapus és a jobbhátvéd. „Először is helyre kell állítani a klub tekintélyét” – jelenti ki. Ami persze mindjárt felvet egy újabb kérdést: van-e egyáltalán igény „tekintélyes” Ferencvárosra, avagy az elmúlt évek tatárjárásai teljesen lerombolták, vagy legalábbis a többivel egyenlő szintre süllyesztették a klubot? – Tagadhatatlan, erősen megkopott a Ferencváros nimbusza. De a száztíz éves történelmet, a felejthetetlen sikereket és egyéniségeket nem lehet végleg kitörölni az emberek emlékezetéből. A három E betű, Erkölcs, Erő, Egyetértés mai is ott van a klub címerében. Erre lehet, sőt kell építeni. Ami nem megy az egyik napról a másikra, de engem éppen ez a kihívás motivált. Fontos, hogy a szurkolóknak nem Pruknert és a jelenlegi kezdőtizenegyet kell szeretniük, hanem a klubot a múltjával, az értékeivel együtt – magyarázza átszellemülten.
Ám a szurkoló a magasztos elveket könnyen elfeledi, ha nem jönnek az eredmények. Vajon a jelenlegi keret alkalmas-e a célok megvalósítására? „Nem állíthatom, hogy a miénk a legerősebb az NB I-ben, de igyekeztünk körültekintően igazolni.” Kétségtelen, Pruknernek ebben van gyakorlata. A mai magyar futballban több játékos –, így például a két Szakály, Péter és Dénes, Rajczi, Balajcza, Oláh Lóránt, Nikolics, Alves, Obrics, Vasziljevics – kaposváriként lett ismert, a Rákóczi a legritkább esetben fürdött be egy-egy igazolással. Prukner László szerényen elhárítja a dicsőséget, mondván, ez Illés János érdeme. Amikor az új Fradi-játékosokról kérdezem, megjegyzi, a zöld-fehérek Adrianója éppen Alves testvére, s benne is mocorog tehetség, Andrezinhóval és Juniorral együtt a legjobb korban van. Sztanicsot tizennyolc évesen a Szpartak Moszkva szerződtette, a manchesteri Vidiccsel együtt indult a karrierje, de a hirtelen jött siker kikezdte a céltudatosságát, az FTC-ben próbálja elölről kezdeni a profi futballt. Heinzről pedig közismert, hogy sokszoros cseh válogatott, a képességeivel biztosan nincs gond.
Már csak egy kérdés megválaszolása van hátra: hányadik helyre várja a Fradit? – Hiába faggatnak, nem bocsátkozom jóslatokba. A helyezés természetesen fontos, de nekem az az első számú feladatom, hogy lerakjam az újjászülető klub alapjait. Az én munkám sikerességét inkább az méri le, hogy a szurkolók méltányolják-e majd ezen törekvésemet – feleli mértéktartóan.