Én nem tudom, ha Demszky indulna, ismét elnyerné-e Budapest polgármesteri székét. Az, hogy húsz évig irányíthatta Magyarország fővárosát, logikusan azt jelenti: a „bús pesti nép” nemcsak vele volt elégedett, hanem saját helyzetével és a metropolis fejlődésével is. Ezzel kapcsolatban nekem az a véleményem: Demszky teljesítménye – bizonyos szempontból – varázslatos. Most, hogy mindenképpen távozik, el kell ismernünk: az, amit önmagáról Arany János oly igazságtalanul állított, miszerint „több a hírnév, mint az érdem”, igazság szerint maradéktalanul erre a férfiúra vonatkozik, aki elvont és gyakorlati értelemben is romokat hagy maga mögött. Föld felett és föld alatt.
Az idelátogató idegenek nem tudhatják, hogy Budapest tulajdonképpen egy nagy Patyomkin-falu, ami szép és valóságos benne, az nem most jött létre, hanem közel egy évszázaddal ezelőtt. De régi szépségek és értékek is megkoptak az elmúlt esztendőkben, Demszky még arra is képtelen volt, hogy megőrizze a „fejlett szocializmus vívmányait”. Persze maga a város a külföldi befektetők révén alaposan megváltozott, de ebben a változásban alig fedezhető fel célszerűség és értelem. A lakosság maga nem részesült a modernizáció áldásaiból, Demszky viszont mindvégig abban a reklámfényben fürdőzött, amiben az Ariel mosópor vagy egy többszárnyú intimbetét. Szokták volt mondani, hogy Budapest az ország szíve, a magyar kultúra letéteményese, hiszen valóban itt érhető el mindaz, amire egy kultúra után áhítozó embernek szüksége van. A vásárlóközönség is itt jut talán legkönnyebben a megkívánt portékához, ha az utazóközönség nem is. Valaha nadrágos embernek hívták a Pestről vidékre látogatót, aki ismereti és kultúrfölényben tündökölt, ma van egy olyan érzésem, hogy a magyar fővárost e tekintetben is számos vidéki település megelőzi, nem beszélve például a magyar Országgyűlés egykorvolt székhelyéről, Pozsonyról.
Budapestet egyetlen szóval lehetne megnevezni: káosz. Egyes kerületek kiemelkednek ebből a zűrzavarból, s furcsa mód ezeket a helyeket az utóbbi időkben Demszky eszmei ellenlábasai irányították. A főváros illetékességi körébe tartozó nagyvállalatoknál lepleződtek le azok az elképesztő korrupciós bűncselekmények, amelyek a szocialista–szabad demokrata hatalmat végleg lesodorták a lejtőn. Eme botrányok révén szűnt meg Budapest „liberális-fellegvár” lenni, bár még most sem rés a szoci-libero eszme frontján. A derék főpolgármester azonban mindenképpen elgaloppírozta magát, amikor a főváros lakóit liberálisnak nevezte. Ugyanis a pesti alappopuláció sosem volt liberális, sokkal inkább csak félig megemésztve visszaböfögte azt a szöveget, amellyel az SZDSZ és MSZP nagy szakértelemmel traktálta. Míg Demszky körül hullottak a baloldali politikusok, mint ősszel a legyek, őt még a gyanú szele sem legyintette meg. Úgymond, semmiről sem tudott. Ha netán – közvetett módon – értesült valamely disznóságról, levélben azonnal szolidan figyelmeztette a disznót, hogy hagyja abba. Ő mossa kezeit. Magasan az általa vezetett siserehad felett állt, nem beszélve az őt szidalmazó tüntetőkről, akiket alja népnek tekintett.
2011-ben olyan március 15. következik, amikor nem ő fog szónokolni a Petőfi-szobor fényében sütkérezve, világgá vicsorítva saját példátlan liberalizmusát. Vagy mégis? De ha magánszemélyként nézne szembe az őt utáló tömeggel, akkor azt, hogy kik tartják majd az esernyőt, én nem tudom…
origo.hu
Eljárás indult Hadházy Ákos ellen
