A béke szigete lesz a pokoli toronyból?

Veszprém szégyenfoltja a város körgyűrűje mellett álló, a helyiek által csak „pokoli toronyként” emlegetett egykori munkásszálló. A nem is olyan régen még élettel teli épület egy évtized alatt szellemházzá változott, lakói elköltöztek vagy elszegényedtek. A torony a bűnözés melegágya lett, amit jóérzésű ember nagy ívben elkerül. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat most mégis arra vállalkozott, hogy a lakóközösséggel együttműködve helyreállítja a tömbházat. A nyomortelep megszüntetésével arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy van lehetőség a leszakadó lakóközösségek megmentésére.

Velkei Tamás
2010. 09. 29. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Veszprém egyre szépül, csinosodik, a várost megkerülő Házgyári út mentén azonban a belvárosi miliő éles kontrasztjaként éktelenkedik egy tízemeletes épület, a „pokoli torony”. Ablakai többségében üveg helyett fekete nejlon libeg. Bejárata előtt hatalmas kutya bömböl, szájkosarat visel, de azért távolabb húzódunk tőle.
– Kutya van itt bőven, szabadon lődörögnek – mondja Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) alelnöke. – Ez az a hely, ahová még a postás is csak rendőri kísérettel hordta a levelet – kalauzol beljebb a civil szervezet vezetője.
A lépcsőházban áporodott szag terjeng, a korlátlécek néhány emeleten hiányoznak, a falak leköpködve, összefirkálva. A lépcsőfordulók ablakain tátongó lyukakon több helyen is befütyül a szél, a lakókat ugyanitt törzsmagasságban felerősített bútorlapok védik a kieséstől.
– A toronyépületben tapasztalható jelenségek megmutatták, mi történhet, ha egy lényegében gazdátlanná váló társasházban felerősödnek a válságjelenségek, és nincs senki, aki elejét vehetné a kedvezőtlen folyamatoknak – mondja Vecsei. A gazdasági válság következtében az ország számos lakóközössége kerülhet a veszprémi toronyházban élőkhöz hasonló helyzetbe, a szeretetszolgálat az önkormányzat és az OSI (Open Society Institute) támogatásával megvalósuló programjával arra hívná fel a figyelmet, hogy a lecsúszás és a nyomortanyák kialakulása nem törvényszerű.
A máltaiak már meg is kezdték a lelakott, felerészben elhagyott tízemeletes épületben kialakult telep felszámolását. Nincs egyszerű dolguk. A másodikon több lakást nyitott egybe valaki (a tulajdonost nem találja a szeretetszolgálat), ahol háborús állapotok uralkodnak. A helyiségeket hulladék borítja, ágymaradvány, takaró, háztartási szemét, papírhalmok, palackok, ürülék, üvegcserép. Több lakásban bontott anyagok, ajtók, ablakok hevernek. – Tíz éve befektetési céllal vettek többen is lakást a házban, akkoriban még volt jövőkép a lakáspiacon – hallgatjuk a látottak ismeretében elképedve. A néhai munkásszállón szintenként huszonkét, egyenként tizenhét négyzetméteres lakás sorakozik, sok közülük évek óta üres. A folyosók végein több emeleten ellopták a fali vaskorlátot, és az ablakkeretek is hiányoznak. Az MMSZ munkatársai lezárták e folyosókat, hogy ki ne essen valaki a hatalmas nyílásokon.
– A három darab, több mint hatszáz kilogrammos liftmotort és a földszinti több mázsás kazánokat is ellopták, ám feljelentést soha nem tett senki – közli a tetőn Vecsei Miklós.
Az elképesztő viszonyok ellenére a ház fele lakott, lift viszont évek óta nincs, éppen egy idős asszony cipeli fújtatva cekkereit. A harmadikon egybenyitott, több lakásból kialakított helyiségben ülünk le beszélgetni. – Másfél évvel ezelőtt vettük át a hajléktalanellátást Veszprémben, feltérképeztük a város lakáspolitikáját, hol találhatók hézagok – emlékszik a kezdetekre az alelnök. Megszereztek több lakást, a két teljes felső szintet, így a közgyűlésben már a voksok felét birtokolják. Miután tulajdonostárssá váltak, hozzáláttak a racionalizáláshoz.
Az első lakást az első szinten vásárolták meg, majd beindították immár – Tarnabodon és Monoron – megszokott jelenléti programjukat, amelynek kezdetén a szeretetszolgálat munkatársai még nem fogalmaznak meg célt, csak vizsgálódnak, megismerik a közösséget, a problémákat. Márpedig abból itt volt bőven.
A lakásokban nincs távfűtés, mert a gázműveknek hétmillió forinttal tartozik a ház, és nem is lenne mivel fűteni, hiszen eltűntek a kazánok. Az épület közös vízórával rendelkezik, a Bakonykarszt Zrt. pedig nem hajlandó önálló vízórákat felszereltetni, mert az évek alatt – nem csoda – megrendült a bizalma a nem fizető lakókban. Csupán abba mentek bele, hogy a felgyülemlett tartozást havonta törleszthesse a lakóközösség. (Sok bevétele még ma sincs a háznak, így a törlesztés a következőképp történik: amikor az MMSZ megvásárol egy lakást, a vételárból levonja a köztartozást, kifizeti a szolgáltatókat, s a maradék összeget folyósítja az eladónak.)
A tizediken szörnyű állapotok uralkodnak: a födém egy része omlásveszélyes, mert az évek során teljesen átázott. A plafon zöld, a lefolyó csapadék szétrohasztotta az ablak- és ajtókereteket. A legfelső emeletről több köbméternyi galambtetemet és ürüléket kellett eltávolítani. A tetőn található liftházban méter magas üvegtörmelék csillog.
Rossz a ház szigetelése, ezért a fűtés gazdaságtalan. Előfordult olyan eset, hogy az egyik didergő lakó fémkukában rakott tüzet lakásában, annyira fázott. A nyolcadikon élő, kerekes székhez kötött nőt, amióta nincs lift, két erős férfi tudja csak levinni a földszintre.
Csatornázni is kell, mivel a volt munkásszállón közös mellékhelyiségek voltak; a tetőt szükséges szigetelni, mert jelenleg a szél kedvére cibálja a szigetelőanyagot. A villanyhálózat korszerűtlen, a folyosók még ma is sötét lyukak; sok helyen történt villanylopás, ezért ma már csak előrefizetős villanyórákat szerelnek fel a házban (ezzel nem mellesleg 20-30 százalékkal csökkent a lakók fogyasztása).
A szeretetszolgálat megjelenése után a lakóközösség egyre több tagjában ébredt igény a változásra, a máltaiak pedig minden segítséget megadnak. Ha például a lakó vállalja, hogy előrefizetős villanyórát szereltet fel, a szeretetszolgálat támogatja a hatékony fűtőtest beszerzésében, illetve ha a tulajdonos kicserélteti ablakait, a máltaiak segítenek beszerelni.
– Az alapgond az volt, hogy magára maradt a közösség. Gyakran elhangzik: nem mindig csak a külső segítséget kell várni, ám ez esetben már túlnőtt a problémák nagysága az orvosolhatón – magyarázza az MMSZ alelnöke. Úgy vélték, a torony lakóközösségén az már nem segít, ha a ház kap egy egyszeri pénzügyi segélyt. Vecsei kitér rá: a BAR-listások számának növekedése mellett egy másik problémáról kevesebb szó esik, tudniillik, hogy a gazdasági válságban családszerkezetek omlottak össze: gyöngültek az apaszerepek, széttörtek az anyaszerepek. – Ezt hitelkonstrukciókkal orvosolni nem lehet – jeleni ki az alelnök, ezért az embert középpontba helyezve külön-külön próbálnak segíteni.
Dallos Eszter, a szolgálat munkatársa tartja a kapcsolatot a lakókkal, foglalkozik mindennapos problémáikkal. Elmondja, az itt élők fele roma származású, nagy része segélyből él, sok a szegény és/vagy rokkantnyugdíjas. Mindössze tíz személynek van állandó munkája. Sok helyen heten-nyolcan is élnek egy fedél alatt.
Ilyen körülmények között a lakók egy része még ma sem foglalkozik azzal, mi lesz a szeméttel, egyszerűen kiöntik az ablakon, jobb esetben leviszik a kukákhoz. Egyre koncentrálnak: túlélni valahogy, legfeljebb fizetni a számlákat.
A szeretetszolgálat el szeretné érni, hogy tulajdonostárssá válásával a lakók vegyék vissza kezükbe saját sorsuk irányítását, a máltaiak ehhez számos mintát adnak: egyszerű eszközökkel, kevés pénzből miként lehet lakásokat felújítani.
A harmadik szinten az MMSZ „albérlők házát” kíván kialakítani. – A magyar lakáspolitika hiánya a bérlakások kis száma, valamint a kevés támogatással bérbe vehető otthon. Ma a lakásoknak csupán négy százaléka ilyen, míg külföldön ez az érték eléri az ingatlankontingens harmadát – érvel Vecsei Miklós, miért szeretnének ezen az emeleten ötven kis garzont felújítani. Meglátása szerint ez a szám egy ekkora városnak már nagy támogatás, a rendezett otthoni körülmények pedig segíthetik az egyént elhelyezkedni a munkaerőpiacon.
Az önkormányzat bérlőkijelölési joggal támogatja a projektet, a pénzügyi segítségért cserébe tíz szociális bérlakást kap az épületben. A házban 17, 34 és 51 négyzetméteres lakások lesznek, olyanok, mint amelyik épp most készült el a negyediken. Az ajtón még fog a festék, a lakásban kicsiny előszoba, főzőfülke, fürdőszoba és szoba (erkéllyel) található, egyedülállóknak pazar.
Októbertől már a portaszolgálat is működik, amelyet a földszinten korábban működő vegyesbolt helyén alakítanak ki. A lakók biztonsága érdekében a lépcsőházat hamarosan kamerákkal figyelik, nemsokára jár majd lift is, de csak kártyával lehet használni: az liftezhet, aki fizeti a közös költséget. Mindehhez forrást hitel formájában a Kinizsi Bank biztosít a szeretetszolgálat számára.
A későbbi tervek között szerepel akadálymentesített és fészeklakások kialakítása is. – Reméljük, öt éven belül sikerül átlagos életszínvonalra felzárkóztatni az itt élőket és élhető körülményeket teremteni, egyben mintát is nyújtanánk a döntéshozóknak – bizakodik Vecsei Miklós.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.