Veszprém egyre szépül, csinosodik, a várost megkerülő Házgyári út mentén azonban a belvárosi miliő éles kontrasztjaként éktelenkedik egy tízemeletes épület, a „pokoli torony”. Ablakai többségében üveg helyett fekete nejlon libeg. Bejárata előtt hatalmas kutya bömböl, szájkosarat visel, de azért távolabb húzódunk tőle.
– Kutya van itt bőven, szabadon lődörögnek – mondja Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) alelnöke. – Ez az a hely, ahová még a postás is csak rendőri kísérettel hordta a levelet – kalauzol beljebb a civil szervezet vezetője.
A lépcsőházban áporodott szag terjeng, a korlátlécek néhány emeleten hiányoznak, a falak leköpködve, összefirkálva. A lépcsőfordulók ablakain tátongó lyukakon több helyen is befütyül a szél, a lakókat ugyanitt törzsmagasságban felerősített bútorlapok védik a kieséstől.
– A toronyépületben tapasztalható jelenségek megmutatták, mi történhet, ha egy lényegében gazdátlanná váló társasházban felerősödnek a válságjelenségek, és nincs senki, aki elejét vehetné a kedvezőtlen folyamatoknak – mondja Vecsei. A gazdasági válság következtében az ország számos lakóközössége kerülhet a veszprémi toronyházban élőkhöz hasonló helyzetbe, a szeretetszolgálat az önkormányzat és az OSI (Open Society Institute) támogatásával megvalósuló programjával arra hívná fel a figyelmet, hogy a lecsúszás és a nyomortanyák kialakulása nem törvényszerű.
A máltaiak már meg is kezdték a lelakott, felerészben elhagyott tízemeletes épületben kialakult telep felszámolását. Nincs egyszerű dolguk. A másodikon több lakást nyitott egybe valaki (a tulajdonost nem találja a szeretetszolgálat), ahol háborús állapotok uralkodnak. A helyiségeket hulladék borítja, ágymaradvány, takaró, háztartási szemét, papírhalmok, palackok, ürülék, üvegcserép. Több lakásban bontott anyagok, ajtók, ablakok hevernek. – Tíz éve befektetési céllal vettek többen is lakást a házban, akkoriban még volt jövőkép a lakáspiacon – hallgatjuk a látottak ismeretében elképedve. A néhai munkásszállón szintenként huszonkét, egyenként tizenhét négyzetméteres lakás sorakozik, sok közülük évek óta üres. A folyosók végein több emeleten ellopták a fali vaskorlátot, és az ablakkeretek is hiányoznak. Az MMSZ munkatársai lezárták e folyosókat, hogy ki ne essen valaki a hatalmas nyílásokon.
– A három darab, több mint hatszáz kilogrammos liftmotort és a földszinti több mázsás kazánokat is ellopták, ám feljelentést soha nem tett senki – közli a tetőn Vecsei Miklós.
Az elképesztő viszonyok ellenére a ház fele lakott, lift viszont évek óta nincs, éppen egy idős asszony cipeli fújtatva cekkereit. A harmadikon egybenyitott, több lakásból kialakított helyiségben ülünk le beszélgetni. – Másfél évvel ezelőtt vettük át a hajléktalanellátást Veszprémben, feltérképeztük a város lakáspolitikáját, hol találhatók hézagok – emlékszik a kezdetekre az alelnök. Megszereztek több lakást, a két teljes felső szintet, így a közgyűlésben már a voksok felét birtokolják. Miután tulajdonostárssá váltak, hozzáláttak a racionalizáláshoz.
Az első lakást az első szinten vásárolták meg, majd beindították immár – Tarnabodon és Monoron – megszokott jelenléti programjukat, amelynek kezdetén a szeretetszolgálat munkatársai még nem fogalmaznak meg célt, csak vizsgálódnak, megismerik a közösséget, a problémákat. Márpedig abból itt volt bőven.
A lakásokban nincs távfűtés, mert a gázműveknek hétmillió forinttal tartozik a ház, és nem is lenne mivel fűteni, hiszen eltűntek a kazánok. Az épület közös vízórával rendelkezik, a Bakonykarszt Zrt. pedig nem hajlandó önálló vízórákat felszereltetni, mert az évek alatt – nem csoda – megrendült a bizalma a nem fizető lakókban. Csupán abba mentek bele, hogy a felgyülemlett tartozást havonta törleszthesse a lakóközösség. (Sok bevétele még ma sincs a háznak, így a törlesztés a következőképp történik: amikor az MMSZ megvásárol egy lakást, a vételárból levonja a köztartozást, kifizeti a szolgáltatókat, s a maradék összeget folyósítja az eladónak.)
A tizediken szörnyű állapotok uralkodnak: a födém egy része omlásveszélyes, mert az évek során teljesen átázott. A plafon zöld, a lefolyó csapadék szétrohasztotta az ablak- és ajtókereteket. A legfelső emeletről több köbméternyi galambtetemet és ürüléket kellett eltávolítani. A tetőn található liftházban méter magas üvegtörmelék csillog.
Rossz a ház szigetelése, ezért a fűtés gazdaságtalan. Előfordult olyan eset, hogy az egyik didergő lakó fémkukában rakott tüzet lakásában, annyira fázott. A nyolcadikon élő, kerekes székhez kötött nőt, amióta nincs lift, két erős férfi tudja csak levinni a földszintre.
Csatornázni is kell, mivel a volt munkásszállón közös mellékhelyiségek voltak; a tetőt szükséges szigetelni, mert jelenleg a szél kedvére cibálja a szigetelőanyagot. A villanyhálózat korszerűtlen, a folyosók még ma is sötét lyukak; sok helyen történt villanylopás, ezért ma már csak előrefizetős villanyórákat szerelnek fel a házban (ezzel nem mellesleg 20-30 százalékkal csökkent a lakók fogyasztása).
A szeretetszolgálat megjelenése után a lakóközösség egyre több tagjában ébredt igény a változásra, a máltaiak pedig minden segítséget megadnak. Ha például a lakó vállalja, hogy előrefizetős villanyórát szereltet fel, a szeretetszolgálat támogatja a hatékony fűtőtest beszerzésében, illetve ha a tulajdonos kicserélteti ablakait, a máltaiak segítenek beszerelni.
– Az alapgond az volt, hogy magára maradt a közösség. Gyakran elhangzik: nem mindig csak a külső segítséget kell várni, ám ez esetben már túlnőtt a problémák nagysága az orvosolhatón – magyarázza az MMSZ alelnöke. Úgy vélték, a torony lakóközösségén az már nem segít, ha a ház kap egy egyszeri pénzügyi segélyt. Vecsei kitér rá: a BAR-listások számának növekedése mellett egy másik problémáról kevesebb szó esik, tudniillik, hogy a gazdasági válságban családszerkezetek omlottak össze: gyöngültek az apaszerepek, széttörtek az anyaszerepek. – Ezt hitelkonstrukciókkal orvosolni nem lehet – jeleni ki az alelnök, ezért az embert középpontba helyezve külön-külön próbálnak segíteni.
Dallos Eszter, a szolgálat munkatársa tartja a kapcsolatot a lakókkal, foglalkozik mindennapos problémáikkal. Elmondja, az itt élők fele roma származású, nagy része segélyből él, sok a szegény és/vagy rokkantnyugdíjas. Mindössze tíz személynek van állandó munkája. Sok helyen heten-nyolcan is élnek egy fedél alatt.
Ilyen körülmények között a lakók egy része még ma sem foglalkozik azzal, mi lesz a szeméttel, egyszerűen kiöntik az ablakon, jobb esetben leviszik a kukákhoz. Egyre koncentrálnak: túlélni valahogy, legfeljebb fizetni a számlákat.
A szeretetszolgálat el szeretné érni, hogy tulajdonostárssá válásával a lakók vegyék vissza kezükbe saját sorsuk irányítását, a máltaiak ehhez számos mintát adnak: egyszerű eszközökkel, kevés pénzből miként lehet lakásokat felújítani.
A harmadik szinten az MMSZ „albérlők házát” kíván kialakítani. – A magyar lakáspolitika hiánya a bérlakások kis száma, valamint a kevés támogatással bérbe vehető otthon. Ma a lakásoknak csupán négy százaléka ilyen, míg külföldön ez az érték eléri az ingatlankontingens harmadát – érvel Vecsei Miklós, miért szeretnének ezen az emeleten ötven kis garzont felújítani. Meglátása szerint ez a szám egy ekkora városnak már nagy támogatás, a rendezett otthoni körülmények pedig segíthetik az egyént elhelyezkedni a munkaerőpiacon.
Az önkormányzat bérlőkijelölési joggal támogatja a projektet, a pénzügyi segítségért cserébe tíz szociális bérlakást kap az épületben. A házban 17, 34 és 51 négyzetméteres lakások lesznek, olyanok, mint amelyik épp most készült el a negyediken. Az ajtón még fog a festék, a lakásban kicsiny előszoba, főzőfülke, fürdőszoba és szoba (erkéllyel) található, egyedülállóknak pazar.
Októbertől már a portaszolgálat is működik, amelyet a földszinten korábban működő vegyesbolt helyén alakítanak ki. A lakók biztonsága érdekében a lépcsőházat hamarosan kamerákkal figyelik, nemsokára jár majd lift is, de csak kártyával lehet használni: az liftezhet, aki fizeti a közös költséget. Mindehhez forrást hitel formájában a Kinizsi Bank biztosít a szeretetszolgálat számára.
A későbbi tervek között szerepel akadálymentesített és fészeklakások kialakítása is. – Reméljük, öt éven belül sikerül átlagos életszínvonalra felzárkóztatni az itt élőket és élhető körülményeket teremteni, egyben mintát is nyújtanánk a döntéshozóknak – bizakodik Vecsei Miklós.
origo.hu
Bikiniszezon előtt: így készüljünk tudatosan a nyárra
