Visszaszorulóban van a nemzetközi porondon az Egyesült Államok. Az eddigieknél korlátozottabbak a lehetőségei, így aktivitása a világpolitikában alábbhagyott. Jól érzékelhető ez a tendencia a posztszovjet térségben, ahonnan mintha visszavonulót fújt volna. Avagy csak átmeneti ez az állapot?
– Nem értek egyet azzal, hogy Amerika kivonult volna ebből a régióból. Csupán arról van szó, hogy miután az előző adminisztrációnak Ukrajna és Grúzia atlanti integrációjára irányuló törekvése megfeneklett, Washington számolt a realitásokkal. Egyébként úgy vélem, ez a taktikai váltás nem Obama megválasztásához, hanem a bukaresti NATO-csúcshoz köthető. Jelenleg az eurázsiai térséghez fűződő viszonyulás újrafogalmazása, az új taktika keresése folyik. Közben azt se felejtsük el, hogy az új adminisztráció feje felett ég a ház, s Amerika most nincs abban az állapotban, hogy minden fronton aktív legyen. Bőven elég most Irak, Irán, Afganisztán. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok feladva érdekeit, kivonult volna mondjuk a posztszovjet térségből.
– Úgy fogalmazott, hogy ég a ház, maradjunk hát ennél a képnél. Ki gyújtotta fel?
– Öngyilkos stratégia volt a neokonoké. Amerikának ugyanis nincs akkora ereje, hogy egyszerre ennyi háborút vívjon. Irak és Afganisztán olyan pénzügyi terhet jelent, hogy az jó időre beszűkítette a mozgásteret. Még egyszer aláhúznám azonban, ez nem azt jelenti, hogy kitűztük volna a fehér zászlót. Csupán új formákat kell teremteni az érdekérvényesítéshez.
– S mi lesz, ha a republikánusok ismét erőre kapnak? Tanultak a hibákból, avagy ott folytatják, ahol abbahagyták?
– A neokonok nem gondolják, hogy politikájuk hibás lett volna. Azzal támadják például a Moszkvával a kapcsolatokat normalizáló Obamát, hogy megadta magát Oroszországnak.
– Szavaiból is érződik, hogy Amerika érdekei nem változtak, legfeljebb arról van szó, hogy taktikát vált. Sokak szerint nem áll érdekében az Egyesült Államoknak Oroszország és az Európai Unió közeledése sem. Egyetért ezzel a megközelítéssel?
– A ruszofóboknak ez tényleg nem tetszik. A többség azonban józanul inkább Oroszország modernizációjának, átalakulásának esélyét látja egy ilyen közeledésben, ami globális érdek.
– Egy a jelenleginél erősebb Oroszországban és Európai Unióban azért aligha lehet érdekelt egy harmadik pólus! Nem is beszélve arról a lehetőségről, ha ezek a pólusok összefognak. Még akkor sem, ha éppen szövetségesek vagyunk. Vagy nem?
– Azért ez a bizonyos közeledés ma nincs napirenden, s nem is látok erre a közeljövőben sok esélyt. Ehhez előbb magának az Európai Uniónak kell megerősödnie. Amerika egyértelműen érdekelt lenne egy erősebb európai partnerben. Európa azonban ma gyenge.
– S merre forduljon Oroszország? Európa vagy Ázsia felé?
– Ez hamis kérdésfeltevés. Oroszországnak most fontosabbak a belső problémái. A gazdaság, a politikai rendszer megújítása nélkül nincs miről beszélni. Ha ez sikerül, a választás a maga természetes módján megtörténik.
– S kell-e félni a feltörekvő Kínától?
– Egyikünknek sincs ma más választása, mint együttműködni Kínával. Ez a konstruktív hozzáállás pedig remélhetőleg nyugodt mederben tartja Peking ambícióit. A hiba Kína elszigetelése lenne.
origo.hu
Megrázó képeken az alsónemesapáti buszbaleset helyszíne
