A kiskunmajsai terminátor

Martin Luther King célja a feketékkel szembeni faji megkülönböztetés megszüntetése volt. Célját erőszakmentesen akarta elérni. A hazai cigányság rossz helyzete nem jogfosztottságukból ered. A meggyilkolt King tiszteletes emlékéhez Kolompárnak semmi köze.

Mahátma Gandhinak, Martin Luther Kingnek és Nelson Mandelának képzeli magát a cigány haverjai által is csupán a „kiskunmajsai terminátornak” tartott Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat vezetője, akit a minap éppen az Állami Számvevőszék jelentett fel a cigány szervezetnél elkövetett hűtlen kezelés, számviteli rend megsértése, valamint adócsalás alapos gyanúja miatt. Kolompár Orbán és társai ellen korábban is indult büntetőeljárás. Egyebek mellett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettével, magánokirat-hamisítás vétségével, sikkasztás bűntettével, az európai közösségek pénzügyi érdekeinek és a számvitel rendje megsértése vétségével vádolja Kolompárékat az ügyészség. A „kiskunmajsai terminátor” jelzőt egyébként éppen azután akasztotta rá Kolompár Orbánra az Országos Cigány Önkormányzat kiváló humorérzékű szóvivője, ifjabb Bogdán János, miután a bűnüldöző hatóságok házkutatást tartottak az általa irányított szervezeteknél, és a rendőri eljárás módszerei a szóvivőben „amerikai kalandfilmeket idéztek”.
Ekkor ejtette ki először a száján Kolompár Orbán, hogy „hajlandó osztozni az emberi jogi küzdelmek meggyilkolt vagy bebörtönzött mártírjainak sorsában”.
A közvélemény csupán megmosolyogta a bűnözésen és lopáson kapott Kolompár védekezési kísérletét. Normális körülmények között már akkor közfelháborodást kellett volna kiváltania, amikor a köztörvényes bűncselekményekkel meggyanúsított Kolompár a szájára merte venni Mahátma Gandhi, Nelson Mandela és Martin Luther King tiszteletes nevét. Kolompár Orbán mártírnak képzeli magát, most, hogy leleplezték tolvajlását, lesikálná kezéről az enyvet, és népvezérnek láttatná magát, akit azért zaklat a magyar bűnüldöző hatóság, mert cigánynak született. Pontosan tudja ő is, hogy nem ezért akadt gondja a bűnüldöző szervekkel, hanem azért, mert törvénysértések gyanújába keveredett. Kolompár Orbánnak előbb talán tisztáznia kellene magát a vádak alól, és csak utána kellene megpróbálnia elhitetni magával és másokkal, hogy neki küldetése van a cigányság emberi jogaiért folytatott harcban. Visszatetsző és a jóérzésű embereket teljes joggal háborítja fel, hogy a világ széles közvéleménye előtt közmegbecsülést kivívott, makulátlan jellemű férfiak emlékét egy köztörvényes, köztulajdon elleni bűntettek elkövetésével gyanúsított, illetve megvádolt ember azzal mocskolja be, hogy a nevüket lerántani igyekszik maga mellé a pocsolyába. Felháborító, hogy a közvélemény formálásában jelentős szerepet játszó újságírók, televíziós riporterek eltűrik, és nem kérik ki a köz nevében is, hogy Kolompár Orbán magát Gandhihoz, Mandelához és King tiszteleteshez hasonlítsa.
Kolompár „életművének”, ha van ilyen egyáltalán, úgy vélem, nincs semmi köze az emberi jogokért vívott nemes harchoz. Gyalázat, hogy a szájára meri venni a nagyszerű férfiak nevét. Hiszen semmi olyat nem tett a cigányság felemelkedéséért, amiért őt elismerés illetné. Inkább megvetést érdemel, amiért a roma nép felemelkedésére szánt adóforintokból, a nekik juttatandó összegekkel gyalázatos trehánysággal bánt, s hogy a saját jobb, komfortosabb életvitelének biztosítása érdekében használta fel azt a pénz, amit a cigányság sokszorosan hátrányos lecsúszott rétegeinek megsegítésére kellett volna fordítania, nem pedig a saját családja és a haverjai dőzsölésére.
Gandhi, a békés, erőszakmentes ellenállás jelképe az egész világon, saját népétől érdemelte ki a Mahátma – Nagy Lélek – nevet, s éhségsztrájkja miatt az indiai népet megszálló angol hadsereg meghátrálásra kényszerült. A jómódú családból származó Gandhi India függetlenségéért harcolt, kizárta az erőszakot a politikai eszközök közül, az egészségét, az életét tette kockára a győzelemért. Ő csak adott a népének, és soha a gyanú árnyéka sem vetült rá, hogy akár csak egyetlen rúpia is a kezéhez tapadt volna. Kolompárnak semmi erkölcsi alapja sincs Gandhihoz hasonlítania magát. Nem beszélve arról az egyszerű tényről, hogy ez itt Magyarország, mégiscsak a magyarok földje volna. Nem arról van szó tehát, hogy a magyar nép megszállta a cigányok országát, és a kialakult helyzet egy Gandhiért kiált, az igazság mégiscsak az, hogy a cigányok jöttek ide évszázadokkal ezelőtt. Ezért talán elvárható lett volna, hogy ők is sokkal többet tegyenek azért, hogy a befogadó ország törvényeit megtanulják tiszteletben tartani, megpróbáljanak beilleszkedni a magyar társadalomba.
Mandela országának apartheidpolitikája ellen harcolt, emiatt került évtizedekre börtönbe. Magyarország, bármilyen politikai oldal volt is itt hatalmon az elmúlt évtizedekben, soha nem folytatott kisebbségei ellen apartheidpolitikát. Szemenszedett hazugság, hogy itt Mandelaként kellene küzdeni bárkinek is a cigányság nevében. Gyalázat, hogy Kolompár büntetlenül politikával vádolhatja meg Magyarországot, hogy Mandelához hasonlíthatja magát anélkül, hogy a sajtómunkások azon nyomban kikérnék ezt a polgárjogi harcos becsülete védelmében.
Martin Luther King célja a feketékkel szembeni faji megkülönböztetés, a jogi hátrányuk megszüntetése volt. Célját erőszakmentesen, a polgári engedetlenség eszközével akarta elérni. A hazai cigányság rossz helyzete nem az államhatalom általi hátrányos megkülönböztetésből, nem jogfosztottságukból ered. A meggyilkolt King tiszteletes emlékéhez Kolompárnak semmi köze.
Kolompár Orbán a veszélyes helyzetekben csak olajat öntött a tűzre. Az elmúlt években a cigányokkal való együttélés egyre nehezebbé vált. A Szögi Lajos- és Marian Cozma-féle gyilkosság, majd egy szervezett csoportnak a faluszéli cigányok ellen végrehajtott embervadászata, sorozatgyilkossága pattanásig feszítették a húrt. Kolompár a robbanásveszélyes helyzetben azt nyilatkozta, hogy „a romák nem várják meg lehajtott fejjel, hogy vagonokba tereljék, és koncentrációs táborokba hurcolják őket”. Azzal vádolta az MSZP–SZDSZ koalíciós kormányzás idején Magyarországot, hogy állami szinten fajgyűlölő politikát folytat. Holott csupán azért ágált, mert felelősségre merte vonni őt a hazai bűnüldöző hatóság azért a tizenhárommillió forintért, amellyel az általa irányított Roma Kisebbségi Érdek-képviseleti Szervezet nem tudott elszámolni.
Jellemző, most, amikor őt bűncselekmények elkövetésével gyanúsítják, azzal próbál védekezni, hogy elődje, Farkas Flórián, az Országos Cigány Önkormányzat volt elnöke is hűtlenül kezelte a cigány szervezet vagyonát. És amikor megkérdezte a riporter, hogy miért nem tett korábban feljelentést, hiszen a kötelessége lett volna, ha bűnös szabálytalanságokra bukkant, azt válaszolta, a „romabecsület” nem engedte meg neki, hogy a cigány testvérét feljelentse. Ezt jelenti tehát Kolompár Orbánnak a romabecsület, hogy számára a Magyar Köztársaság törvényes rendjénél előbbre való az úgynevezett „romabecsület”, vagyis a cinkosság a magyarok törvényeinek vétkes kijátszása érdekében.
Kolompár Orbán súlyos teher a magyar cigányság felemelkedésén munkálkodó roma hazafiak nyakán. Hangja hamis, megnyilvánulásai a tisztességes cigányok fülét is sértik. Ez a hang hosszú évek óta túlharsogja azokat a határozott, tiszta hangokat, amelyeken elismert, kiváló cigány honfitársaink mutatnak példát mindannyiunk számára emberi együttérzésből, szolidaritásból, jótékonykodásból, jogvédelemből, hagyományápolásból.
Kolompár Orbán nem polgárjogi harcos, hanem csupán egy komoly összegekkel elszámolni nem tudó, rossz oldalon harcoló terminátor egy csapnivaló krimiből.