A Le Monde Budapest kincseiről

Hosszabb cikkben számolt be a Le Monde francia napilap arról a kiállításról, amelyet a budapesti Szépművészeti Múzeum remekeiből rendezett a londoni Royal Academy of Arts a Picadillyn lévő Burlington House-ban. „Greco, Goya, Dürer Veronese vagy éppen Delacroix művei megérdemelnek egy londoni kirándulást” – írja a szerző a mintegy kétszáz alkotást felvonultató tárlattal kapcsolatban. Kiemeli, hogy egy párizsi újságolvasó számára elég különös ötletnek tűnhet olyan spanyol művekben gyönyörködni, amelyek a magyar fővárosból utaztak a szigetországba, de ezek a festmények megérdemlik a figyelmet, hiszen olyan remekek találhatóak közöttük, mint például a két El Greco-kép egyike, a Bűnbánó Magdolna, amely magához ragadja a látogató pillantását, izgalmas felütésként ígéri a folytatást. A szerző megemlíti, hogy milyen nagy szerepet játszott az Esterházy család műpártolása az elmúlt évszázadokban, kiemeli II. Miklóst (1765–1833), aki számára a spanyol festmények és rajzok különösen becsesek voltak, s szót ejt a kiváló XIX. századi gyűjtőről, Nemes Marcellról, aki ugyancsak kiváló spanyol gyűjteményt hozott létre El Greco, Goya, Murillo, Ribera és mások műveiből. Philippe Dagen számára a további izgalmak a rajzok között folytatódnak, amelyek közül kettő Leonardo da Vinci tanulmánya az anghiari csatáról a firenzei Palazzo Vecchióba tervezett, de meg nem valósult freskóhoz, más művek, Altdorfer és Dürer grafikái a dél és az észak közötti művészi vetélkedés dokumentumai. Ezt a harcot, fogalmaz, harmadszor is a dél nyerte meg, mégpedig Goya képeinek, a Köszörűsnek és a Vízhordó nőnek köszönhetően, amelyek annak az ellenállásnak az allegorikus ábrázolásai, amelyet a spanyolok tanúsítottak Napóleon megszálló csapatai ellen. Talált ugyan a szerző az összeállításban „mélységesen unalmas” csendéleteket és tájképeket is, de Sofonisba Anguissola, Sebastiano del Piombo, Veronese, Pontormo vagy éppen Delacroix, Courbet, Monet és Puvis de Chavannes képei rendkívül izgalmas együttesként jelennek meg.