A papírszagú antihős

A fél évszázados jubileumra készült ’56-os filmek után kis késéssel, amolyan utóhangként megérkezett a mozikba Vágvölgyi B. András Kolorádó Kidje, amely a rendező szerint egyszerre film noir és flaszterwestern, mindenesetre a névtelen felkelőknek, azaz „a tökös vagányoknak” kíván emléket állítani. Vágvölgyi B. árulástörténetét látva becsukhatjuk az osztálynaplót: 2010-ig biztosan nem készült el az a magyar film, amely méltó emléket állít 1956-nak, és katarzist képes nyújtani a nézőjének. A Kolorádó Kid – hasonlóan több más kísérlethez – izzasztóan bosszantó.

Muray Gábor
2010. 10. 23. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szóval megint elment egy lehetőség, Magyarország még mindig nem készítette el várva várt ’56-os filmjét, amiből egyre inkább az következik, hogy a forradalomról egyszer majd az fogja leforgatni a legkatartikusabb filmet, aki a Kádár-érát is csak a szülői, pláne nagyszülői legendáriumból ismeri. Az, akinek már nincs köze a több évtizedes kacsingatáshoz a Magyar Filmszemlék szőnyegén, aki kívül van ezen a szánalmas hátbaveregetősdin, ballib belterjen, mutyin-bratyin, ami ma a magyar film.
Először is: a Kolorádó Kid izzasztóan erőltetett korabeli szlengje javarészt érthetetlen, úgy esik ki a főszereplők szájából, mint Hófehérkééből a csutka. Másodszor: a betanult stílust, a szögmérővel mért formát, a fiatalos cinizmust, az öreges tudálékoskodást úgy variálgatja az öntetszelgő rendező, hogy a dialógok mellett a filmnyelv is követhetetlenné válik. Harmadrészt: a rendszerváltó undergroundok és egyéb médiaikonok feltűnése rendkívül randítja a képet. Itt Bárdos Deák Ági lesz a dizőz, Menyhárt Jenő a Corvin-közi parancsnok, Kiss Tibi a felkelő, besétál a képbe drMáriás, Bakács Tibor és jolly jokerként Rózsa Gyuri, miközben ebben a Szeszélyes évszakok-hangulatban a dirigens elvárja, hogy azért vegyük őt komolyan.
Hát nem. Az egykori Narancs-főszerkesztő és gonzozsurnaliszta Vágvölgyi B. András forgatott egy filmet ’56-ról a barátaival a barátainak. Közben befeszíti a muszklijait, Havas Henrikként rántja be a tudományát, mindazt, amit a mozgóképtörténetből megtanult (a lassúdad film noirtól az amerikai show-bizniszen át a pergő Tarantinóig), s közben úgy zongorázik a kádári undergroundról, mint a jóllakott rózsadombi díszértelmiségi a cigányügyről.
A Kolorádó Kid szembemegy a papírszagú hősmítosszal, hogy bemutassa az „igazi” pesti vagányokat, akiket nem érdekelt több a világból, mint Zana (Ganxsta) Zoltán rappert az ő dalszövegeiben. Tudniillik a pesti rakodómunkás nem Petőfit szavalt a szabadidejében a múzeum lépcsőjén, hanem lógva-kefélve nyomta a szlenget, ahogy az a nyelvészeti tanszékek gyűjtéseiben és egyéb vamzerjelentésekben meg vagyon írva, a forradalom meg csak úgy jött, és phí, elsodorta. (Persze idekívánkozik az egyébként Vágvölgyi B.-vel egy évben Angliában született Tibor Fischer, aki hasonló perspektívából, ám finoman hangolt érzékenységgel humorizált ’56 jugenddrámájával A béka segge alatt című regényében.) Szóval ez a deheroizált, neutrális figura nem köti le a nézőt, nem érdekes, nem érzelmes, nincsen neki, szegénynek, motivációja, mélysége és magassága, nem alkalmas arra, hogy főszereplő legyen, ergo: felesleges róla másfél órán át filmet nézni. Nagy Zsolt színészi zsenialitása repedezik a szerteágazó szerepben, ám a spiclivé aszó fogolytárs Gáspár Tiborral és a röpke jelenetben szkeptikus pincérként feltűnő Kovács Zsolttal még így is túlmutatnak az összképen. A Kolorádó Kid a filmértő szakíró rendezői rutin nélküli stílusbűvészkedése; el van sózva, el van borsozva, el van paprikázva. Filmes bravúr helyett elrontott gezemiceleves.
(Kolorádó Kid – színes, magyar játékfilm, 93 perc, 2009. Rendező: Vágvölgyi B. András. Forgalmazó: CameoFilm.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.