Bizonyos, hogy nem sértik az alaptörvényt a kabinet nyugdíjintézkedései. A miniszterelnök és más kormányzati szereplők az elmúlt napokban bejelentették: a következő 14 hónapban az állami nyugdíjrendszerhez kerülnek a magán-nyugdíjpénztári befizetések, és a kabinet lehetővé teszi, hogy a polgárok a magánkasszákat elhagyva visszalépjenek az állami szisztémába. A döntések alkotmányos volta egyértelműen kiolvasható az Alkotmánybíróság (AB) 1998. november 27-én meghozott ítéletéből.
A kabinet 1998-ban feloszlatta az addig működő társadalombiztosítási (tb) önkormányzatokat, és a kormány felügyelete alá rendelte a területet. Az intézkedést azzal indokolta, hogy az önkormányzati megoldás sem az egészségügyben, sem a nyugdíjrendszerben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A lépés heves indulatokat váltott ki a balliberális oldalon, s többen az AB-től kérték a jogszabály megsemmisítését. A testület azonban 1998-ban alkotmányosnak ítélte a tb-önkormányzatok megszüntetését, egyben rögzítette: „az Országgyűlés szabad mérlegelési körébe tartozik, hogy – figyelemmel a társadalmi, gazdasági, szervezeti és egyéb célkitűzésekre – meghatározza a társadalombiztosítás irányítási, igazgatási rendszerét”. Az államnak tehát egyetlen kötelessége van, garantálnia kell az állampolgárok tisztes időskori megélhetését. Arról viszont a mindenkori parlamenti többség dönthet, hogy a nyugdíjasok az állami rendszerből, a magánkasszáktól vagy máshonnan kapják meg havi járandóságukat. Nem szülne tehát semmiféle alkotmányossági aggályt, ha a kabinet eltörölné azt a jelenlegi szabályt, amely kötelezővé teszi a magán-nyugdíjpénztári tagságot.
A hajdani tb-önkormányzatok és a mostani magánpénztárak között több párhuzam is vonható. Az egyik közös elem az önkormányzati jelleg. Az Alkotmánybíróság 1998-as döntéséből ugyanakkor az olvasható ki: nem alkotmányos követelmény, hogy a társadalombiztosítás – s így a nyugdíjrendszer – az önkormányzatiság elvén működjön. Másrészt felvetődik a biztonság kérdése is. A szociálliberálisok 1998-as érvei szerint azért volt nagy hiba a tb-önkormányzatok megszüntetése, mert az a rendszer védte legmegfelelőbben a polgárok pénzét. Érdekes módon éppen a Postabank-ügy cáfolta meg ezeket a szólamokat. Kiderül ugyanis, hogy 1997-ben, a Horn-kormány idején a tb-önkormányzatok több mint tízmilliárd forintos vagyoncserével vállaltak részt a Postabank megmentésében, ám a pénzintézet rövid időn belül összeomlott, a polgárok pedig végleg elvesztették a biztonságosnak hitt tb-önkormányzatokban heverő milliárdjaikat. A tb-önkormányzatoknál a Postabank-ügy, a magánnyugdíjpénztáraknál az elmúlt két-három év ingatta meg a közbizalmat. A válság kirobbanása előtt derült fény arra, hogy a kasszák könyvelésénél komoly problémák vannak. A szabálytalanságok miatt számos pénztárat megbírságolt a felügyelet, ám továbbra sem tudni biztosan, hogy a munkavállalók pénze akkoriban kinek hajtott hasznot. A könyvelési bonyodalmak után a krízis rengette meg a pénztári rendszert. Számos polgár azzal szembesült: hiába fizette egy éven keresztül a tagdíjat, a nyugdíjkasszában tartott pénze mégis csökkent.
E történésekre utalva a múlt héten a nemzetgazdasági miniszter arról beszélt, hogy a magánnyugdíjrendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezután – a hét végén – bejelentették, hogy a kormányfő nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízottnak nevezte ki Selmeczi Gabriellát. A fideszes képviselőnő bemutatkozó tájékoztatóján közölte: azt a feladatot kapta, hogy áttekintse a hazai magánnyugdíjpénztárak 12 éves működését. A megbízott különösen azt vizsgálja majd, hogy magatartásukkal a kasszák mennyivel rövidítették meg a lakosságot. Selmeczi Gabriella a kormány terveiről is beszélt. Szavaiból arra lehetett következtetni, hogy eltörlik a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságot. Jelenleg a munkavállalóknak csatlakozniuk kell valamely kasszához, nyugdíjjárulékuk jelentős része pedig – az adóhivatal közvetítésével – a kiválasztott pénztárhoz kerül, ahol mindenkinek önálló számlán kezelik a pénzét. Ez annyiban változhat, hogy a jövőben a polgárok eldönthetik: az állami rendszert választják, vagy valamely magánkasszát. Mindez feltételezi azt is, hogy a jelenlegi magánnyugdíjpénztár-tagok átmehetnek az állami szisztémába.
Ennek kapcsán érdemes felidézni, hogy egy tavalyi törvénymódosítás nyomán 120 ezer ember léphetett vissza a magánkaszszákból az állami nyugdíjalaphoz, s az érintettek fele, körülbelül hatvanezer polgár élt is a lehetőséggel. A váltás egyben azt is jelenti, hogy az átlépők az eddig a magánpénztárban tartott pénzüket is átviszik az államhoz. Pillanatnyilag nagyjából 2,8 millió pénztártagot tartanak nyilván, akik 2700 milliárd forintot fialtatnak a magánrendszerben. Az előzmények alapján nem zárható ki, hogy az új szabályok nyomán másfél millió ember pártol át az államhoz, magával hozva több mint ezermilliárd forintot. A megbízott szavaiból egyébként arra is következtetni lehet, hogy a jövőben az állam személyre szabottan kezeli a nyugdíjbefizetéseket.
A kormány másik nyugdíjügyi lépéséről már benyújtották a törvényjavaslatot. Eszerint a következő 14 hónapban az adóhivatal nem a pénztárakhoz irányítja a tagdíjakat, hanem az állami nyugdíjalapba. Selmeczi Gabriella közölte, hogy ezek a pénzek nem vesznek el, a befizetéseket a kormány el fogja ismeri. Ennek mikéntjéről – és az átlépés szabályairól – a nemzetgazdasági tárca két héten belül javaslatot nyújt be a parlamentnek.
Miközben a Stabilitás Pénztárszövetség értetlenül áll a nyugdíjvédelmi megbízott kinevezése előtt, addig az MSZP szóvivője az MTI-nek úgy fogalmazott: ez több mint arcátlanság. A szocialisták cinikusnak tartják, hogy a kormány előbb „ellopta” kétmillió ember magán-nyugdíjpénztári befizetését, majd a nyugdíjak védelmére miniszterelnöki biztost nevez ki.
origo.hu
A nemzet lánya a történész szemével
