Ásatások Nagytétényben

Szenzációs leletre bukkantak Nagytétényben a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei. Egy ásatási területen három különböző korból talált maradványok alapján következtethetnek a régészek a Duna menti népek életmódjára.

Vigh Dániel
2010. 10. 21. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egymástól alig pár száz méterre, három különböző korból származó régészeti lelőhelyet találtak a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) szakemberei az M0-s autóút bővítését megelőző ásatáson. A Nagytétényi úton, nem messze a vonatsínektől egy újkőkori település nyomaira bukkantak a régészek. Ebből a korból nem léteznek írásos feljegyzések, kevés az antropológiai anyag, ezért mindent megpróbálunk kisajtolni a földből és minél többet megtudni a korszakról – nyilatkozta lapunknak Szilas Gábor az ásatás vezetője. Mint mondta az újkőkori település lakói Krisztus előtt mintegy ötezer évvel éltek ezen a vidéken. Öt cölöpsor tartotta házaik tetőszerkezetét, a hatvan-nyolcvan centiméter mélyre beásott oszlopok nyomait az elszíneződés alapján több helyen sikerült azonosítani. Elképesztő mérnöki tudásról tanúskodik az is, hogy házaik mintegy húsz méter hosszúságúak voltak, de a Dunántúlon már egy negyvenméteres – leginkább egy parasztházhoz hasonlítható – építmény alapját is megtalálták. A településhez több gödör tartozott, amelyben valószínűleg gabonát tároltak, illetve ahonnan az épületek tapasztásához szükséges agyagot nyerték. Ez a letelepedett, állattartó életmódot folytató népcsoport – mint M. Virág Zsuzsanna régész elmondta – az úgynevezett dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra népéhez tartozik, mivel agyagedényeikre vonalas ábrákat karcoltak.
A második lelőhelyen a római limes egy negyvenméteres darabjára bukkantak a régészek. Ez azért érdekes, mert ritkaságnak számít, hogy ilyen jó állapotban maradjon meg a terméskővel kirakott ókori alap, a szegélykövek sora – mondta Beszédes József, a BTM régésze. A második század elején épült, négy-öt méter szélességű út Budafok – az egykori Campona – és Albertfalva között húzódott és a Duna menti katonai táborokat kötötte össze az ingoványos terepen. Emellett egy 1200 éves avar kori falu maradványait is megtalálták a Növény utcai csomópont helyén, a Duna felőli oldalon. A Krisztus utáni 8. században épült nomád vándortelepülés úgynevezett veremházakból állt, tetejüket ágasfák tartották. Itt kőkemencéket és több cserépmaradványt is találtak.
A régészeknek már nincs sok idejük a munkálatokra, ugyanis a beruházás október végén folytatódik; vissza kell temetni a maradványokat.
A kutatás eredményeit a Történeti Múzeum jövő áprilisban külön kiállításon mutatja be Aquincumban. Az élet nem állhat meg az ásatás miatt – mondta lapunknak Szabolcs Attila, a XXII. kerület polgármestere. A politikus reméli, hogy a leletek később a városházán vagy a helyi művelődési házban is láthatók lesznek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.