Az aranyat érő üveglegyező

Az üveg éve is lehetne Magyarországon a 2010-es. Egymást követik a jelentős üvegművészeti bemutatók Veszprémtől Budapestig, s figyelemre méltó külföldi sikert is ért el az idén magyar üvegművész: Lukácsi László aranyérmet kapott a háromévente megrendezésre kerülő Kanazawa nemzetközi üvegkiállításon. Műveit idehaza most a Páratlan páros című tárlaton állítja ki a Klebelsberg Kultúrkúria galériájában.

Pontosabban alkalmi galériájában, amely valamikor borospinceként szolgált, amelynek mesterien boltozott falai kiváló atmoszférát teremtenek ahhoz, hogy a kiállítás két művész házaspárja – mert hát erre céloz a kiállítás címe –, Szőke Barbara és Polyák János, illetve Lukácsi László és Borbás Dorka művei párbeszédet folytassanak. Sokféle technika, többféle stílus, négy művész, négy ars poetica egymás mellett és egy anyag, az üveg, amely megszámlálhatatlanul sok lehetőséget kínál a művészek és a mesterek számára. Fontos a két fogalom együttese, mert az üveg természetrajzából következik, hogy a művészi érték megszületése elválaszthatatlan az anyag tökéletes ismeretétől, kezelésétől.
Tökéletesen példázza ezt az igazságot az a legyező formájú üvegplasztika, amellyel Lukácsi László aranyérmet nyert a kanazawai nemzetközi üvegkiállításon, hiszen az anyag szépségéről a benne rejlő csodákról beszél. A háromévente megrendezett kiállítás, amelyre idén 39 országból 470 művész jelentkezett, a magyar alkotó olyan szobrot szeretett volna kiküldeni, amelybe igyekezett eddigi tapasztalatait belesűríteni, ám mégis valami újat csinálni. Ezért választotta a japán tradicionális kultúra egyik alapelemét, a legyezőt, amelynek üveg változatát a félig áteresztő tükrök, a kékeszöldes színárnyalat és az íves csiszolásból kialakuló forma, illetve vonalak egyszerre teszik izgalmas, érdekes, puha, lágy hatásúvá. Ugyanakkor nem pusztán az alkalomra keresett, hanem visszatérő motívum Lukácsi munkásságában, a díjnyertes, egy évig japán kiállításokon szereplő alkotás Pesthidegkúton látható párja arról beszél, hogy alkotója számára mindig vannak olyan lehetőségei, méretben, színben, formában, effektben, felületben, különböző üvegfajták párosításában, amelyeket még nem próbált ki.
Más alapformák variációs lehetőségei, az egymáshoz ragasztott, gyakran félig áteresztő tükörből készült üveglemezek ritmusa, a különleges módon csiszolt, bársonyos hatású felületek esztétikai hatása is foglalkoztatja, mutatják a Klebelsberg Kultúrkúriában látható művei. Két homorú formákból épült munkája pedig hosszú évek óta dédelgetett álmai megvalósulását, domborművek születését ígéri, azt, hogy szinte képszerűen, sűrítve próbálja megjeleníteni az üveg gyönyörű effektjeit.