Csak a nagy vagyon szent?

Különös, hogy a magát szociáldemokratának valló Gyurcsány vezényletével nem a kis érdekérvényesítő képességű emberek tulajdonhoz fűződő alkotmányos jogáról értekeznek az emberi jogokra máskor oly kényes balliberális jogászok, szociológusok, közgazdászok.

Kilencen haltak meg a kiáradt vörösiszap okozta katasztrófában, az áldozatok között kisgyermekek is vannak. Több mint százan megsérültek, többen nagyon súlyosan. Sokan vesztették el otthonukat, néhány perc alatt semmivé lett minden, amiért egész életükben dolgoztak. Még két hét sem telt el a tragédia óta, még emberek tucatjai vannak kórházban, még meg sem adták minden halottnak a végtisztességet, még jóformán fel sem ocsúdtunk a döbbenetből, amit a vörösiszap által okozott pusztításról mutattak be képsoraikkal a televíziók, a baloldali értelmiségiek egy csoportja megkongatta a vészharangot a multimilliárdosok vagyonának alkotmányos védelme érdekében.
A választásokon csúfosan elbukott liberális párt holdudvarához tartozó közvélemény-formáló médiaértelmiségiek nem azért emelnek szót, hogy a veszélyes üzemeket ellenőrző hatóságoknál tegyen végre rendet az állam, és soha többé ne fordulhasson elő hasonló szerencsétlenség. A Gyurcsány Ferenccel összenőtt Magyar Demokratikus Charta és néhány liberális publicista a visszaállamosítás kormányzati szándékát vizionálják, mert a kormány állami felügyelet alá helyezte a Mal Zrt. ajkai timföldgyárát. Nem a meggyengült gát ledőlésének veszélye miatt aggódnak, nem is azért, mert további kár keletkezhet a természeti környezetben, hanem a katasztrófát okozó cég tulajdonosi érdekei mellett emelték fel a szavukat. Nem amiatt vannak felháborodva, hogy ha a tulajdonosok betartatják a technológiai előírásokat, ha megfelelő figyelmet fordítanak a biztonságos üzemeltetésre, nem következhetett volna be a katasztrófa. Elképesztő, hogy a baloldali liberális körökben a tragédiát okozó vállalat három „kiváltságos” főrészvényesének tulajdonhoz fűződő alkotmányos joga többet nyom a latban, mint az életük munkáját elveszítő, földönfutóvá tett kolontári és devecseri károsultak.
Pedig a tulajdonhoz fűződő alkotmányos jog ugyanúgy megilleti a vörösiszap által beborított családi házak, kertek, szántóföldek, jószágok gazdáit, mint a kárt okozó vállalat tulajdonosait. A károsultaknak nincsen olyan érdekérvényesítő képességük, mint a kárt okozó gyártulajdonosoknak, ezért fogadta olyan nagy egyetértés a parlamentben a gyengék mellé álló kormány intézkedését, amely a még fennálló katasztrófaveszély elhárítását és a kár fedezetének a biztosítását is napirendre tűzte.
Gyurcsány „botrány”-nak nevezte az állami felügyeletet lehetővé tevő jogszabály-módosítást.
„A kormány arra kér felhatalmazást, hogy rendeletben (!) bármikor, bármit, bárkitől elvehessen és felelősség nélkül más vagyonával azt tegyen, amit akar. Ez botrányos. Ez így nem egyszerűen (?) alkotmányellenes, ez erkölcstelen, ez disznóság. Amikor valaki a nagy baj közepén a maga javát nézi. A katasztrófára hivatkozva Orbán kormánya bevezeti a korlátlan és szabad államosítás rendszerét. Ha megteszi, akkor itt a jogállam vége” – fogalmazott blogjában. És ezzel a bejegyzéssel, mint egy karmester, beintett a holdudvarához tartozó kórusnak. Különös, hogy a magát szociáldemokratának valló Gyurcsány vezényletével most sem a kis érdekérvényesítő képességű emberek tulajdonhoz fűződő alkotmányos jogáról értekeznek az emberi jogokra máskor oly kényes balliberális jogászok, szociológusok, közgazdászok, közvélemény-formáló médiamunkások. Most sem azért fürkészik jogszabálydzsungelünket, hogy olyan paragrafusokat kutassanak ki, amelyek a kiáradt vörösiszap által tönkretett kolontári és devecseri családok érdekeinek érvényesítéséhez adna törvényi mankót. Az ipari katasztrófát okozó cég államosításának rémképét pedig éppen a tizenöt évvel ezelőtt lezajlott alumíniumipari mutyiprivatizációban kedvezményezett Gyurcsány vetítette ki a szellemi holdudvarába. Éppen ő, aki ennek az erkölcstelen vagyonátjátszásnak az eredményeként nőtte ki magát oligarchává, majd a baloldalt vezető politikussá. Lehet, hogy Gyurcsány az ugyancsak a Hungalu privatizációjakor kétes körülmények között megszerzett timföldgyárára kötött szerződésének felülvizsgálatától tart?
Mindenki pontosan tudja, akinek módjában állt a Bakonyi Árpád és Szabó Pál vezette Hungalu által a Gyurcsányékkal, Tolnayékkal kötött privatizációs szerződések tartalmát megismerni, hogy ezek a kontraktusok törvénysértő módon jöttek létre, hogy feltűnően értékaránytalan áron lettek átjátszva a szocialisták által a multimilliárdos szerepekre kijelölt haveroknak. Ezek a szerződések a jó erkölcsbe ütközők, vagyis semmisségi okkal megtámadhatók lettek volna már eddig is. Az, hogy az ajkai timföldgyár tulajdonosai rossz gazdaként, katasztrófát előidézve vezették a veszélyes üzemet, önmagában is elegendő ok lenne a visszaállamosításra. Az ajkai timföldgyár úgynevezett privatizációs szerződése sokkal inkább hajaz egy feltételekkel kötött ajándékozási ügyletre, semmint egy adásvételi szerződésre. Tízmillió forintért odaadni egy csaknem ötmilliárdos saját tőkével rendelkező cégcsoportot, kikötve, hogy később mennyit költsön az új tulajdonos értéknövelés céljából a saját vagyonára, nos, ezt bajosan lehet a vagyont eladó cég szempontjából reális vételárnak tartani.
Most a Magyar Demokratikus Charta tiltakozik „a piacgazdaságot és a jogállamot ért újabb támadások” ellen. Ezek immár nemcsak a demokratikus rendszerváltozással született politikai szisztémát, de a gazdasági és társadalmi berendezkedés alapjait is fenyegetik – írja a Bauer–Fleck–Vásárhelyi trió.
Ha már a tulajdonhoz való alkotmányos jog sérelmét hangoztatják Fleck Zoltánék, vajon az ajkai timföldgyár mutyiprivatizációs szerződésének nyélbeütésekor nem sérült a magyar állampolgárok – közöttük a kolontáriak és a devecseriek – közösségi (állami) tulajdonához fűződő alkotmányos alapjoga, amikor áron alul, bagóért fosztották meg őket tulajdonjoguktól? Ez a tulajdonhoz fűződő alkotmányos jog ugyanúgy védi az állami tulajdont, mint az önkormányzati és a magántulajdont. Vajon amikor maffiamódszerekkel folyt a kiárusítás, hol voltak a felbőszült liberális jogvédők? Akkor miért hallgattak úgy, mint a hal a szatyorban? Bauer Tamás és Vásárhelyi Mária igazán megkérdezhette volna Eörsi Mátyás volt országgyűlési képviselő elvtársukat, akinek az ügyvédi irodája közreműködött a szerződések megkötésénél, hogy tekintélyes summáért szárazbélyegzőjükkel miféle kontraktust hitelesítettek.
Vásárhelyiék szerint az lett volna a helyes, demokratikus viselkedés, ha a nyugati demokráciákhoz hasonlóan lemond az illetékes miniszter. Elképesztő demagógia. Az illetékes kormánytagnak, azaz Illés Zoltánnak (mindössze májustól államtitkár), kellett volna belebuknia az évtizedes mulasztások nyomán megtörtént katasztrófába. Neki kellett volna hátrahagyni a vörösiszaptengert, meg az omladozó gátat, hogy érvényesüljön a liberális politikai illemkódex.
„A jelcini őskáoszt felváltó putyini állammodell bevezetésére irányuló, egyre feltűnőbb kormányzati törekvés zajlik” – írja Gavra Gábor a Hírszerző.hu-n. „Uszító kampány kíséretében kormányzati offenzíva indult a magántulajdon ellen” – mondják Vásárhelyiék. A Mal Zrt. állami felügyelet alá helyezése nem egyenlő az államosítással, ez utóbbi az államnak nem is lenne érdeke – állítja Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár. Szerinte „az államnak ebben a pillanatban nem állhat érdekében, hogy rendbe tegye mindazt, aminek hasznát az elmúlt tíz évben valaki már lefölözte”.
Megjegyzem, a katasztrófa okozta károkat látva nem a haszon szempontjából kell mérlegelnie az államnak, hogy megéri-e vagy sem államosítani a veszélyes üzemet.