Dollárhegy a listáért

A képviselőjelöltek bejegyzésének lezárásával célegyenesbe fordult az önkormányzati választások kampánya Ukrajnában. Következésképpen a választók szerdától már személyesen is megismerkedhetnek a választásra benevezett pártok listáján, illetve az egyéni választókerületekben induló jelöltekkel, akikről elemzők szerint egyvalamit már most biztosan lehet állítani: nem szegény emberek.

Az október utolsó vasárnapján tartandó önkormányzati választással mindenképpen új fejezet kezdődik az ukrajnai választások történetében, hiszen először fordul elő, hogy a képviselők fele a pártlistákról, fele pedig az egyéni választókerületekből kerül majd be a tanácsi testületekbe. Elemzők szerint azonban ahhoz, hogy valaki célba érjen, messze nem elegendő, hogy csak jó és szép, netalán még okos is legyen. A pártok ugyanis, félretéve a finnyáskodást, szinte bárki mögé hajlandók odaállni, aki leteszi az asztalra a belépési díjat, ami a kijevi Szegodnya című napilap szerint 30 ezer és 100 ezer dollár között mozog. A szórás természetesen rendkívül nagy, ami azt jelenti, hogy ennél lehet jóval kevesebb, de több is, mivel minden attól függ, hogy ki hol akar mandátumhoz jutni. A Glavred hetilap elemzője például úgy tudja, hogy Kijev megyében, ahol az utóbbi időben igencsak megemelkedtek a földárak, a jelöltektől 150-200 ezer dollárt is elkérnek. Ugyanakkor a kis pártok, amelyeknek bizonyára a részvétel és nem a győzelem a fontos, néhány száz dollár belépési díjjal is megelégednek.
Ám tévedés lenne azt hinni, mindez csupán azt jelenti, hogy a pártok egyszerűen áruba bocsátják a képviselői helyeket, s a mandátumért tolongó politikusoktól és üzletemberektől kapott pénzt valakik egyszerűen zsebre vágják. Ugyan ez is benne van a pakliban, ám maga a választás is pénzbe, nagyon sok pénzbe kerül. Mindenekelőtt meg kell nyerni a szavazók rokonszenvét, amit viszont ma már egy-egy ajándékcsomaggal, néhány kiló grecskával (hajdinával), főképpen a diákság körében, nem lehet elérni. A megvesztegetési tarifa pedig, elsősorban a megnövekedett konkurenciából adódóan, 50-től kezdődően a több száz hrivnyát is elérheti (1 hrivnya 25 forint). De nem kevés pénzt emésztenek fel a választási reklámok, az óriásplakátok, a brosúrák, a szórólapok, a pártok jelképeivel díszített különféle ajándéktárgyak sem. Becslések szerint az ilyen jellegű kiadások például Kijev és a többi milliós nagyváros egy-egy kerületében elérhetik a 250-350 ezer dollárt is. Mindemellett meg kell fizetni a reklámanyagok kikézbesítőit és azokat a személyeket, akiket a pártok a választási bizottságokba delegáltak. A bizottsági elnökök járandósága például 2000, az elnökhelyetteseké 1500, míg az egyszerű tagoké 1000 hrivnya körüli. A territoriális bizottságokban tevékenykedők tarifája azonban ennél jóval magasabb, ami érthető, hiszen a választások végeredménye végül is ott dől el, ezért egyik párt sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az ezzel járó felelősséget alábecsülje.