Hogy a hagyományaihoz ragaszkodó mai Szerbia még nem az az ország, ami megfelelne a washingtoni liberális demokrata ideálképnek, arra a belgrádi homoszexuális-parádét kísérő, erőszakba torkolló vasárnapi ellendemonstráció kitűnő bizonyítékkal szolgált. Az ugyanis nemcsak a felvonulókat, hanem a hatalmon lévő Demokrata Pártot is célba vette, mindezt a menethez tüntetőleg csatlakozó jó pár nyugati diplomata szeme láttára. Bár a városon átsöprő indulat és kiindulópontja igencsak eltörpül a Balkán valós problémái és a közelmúlt örökségének terhe mellett, mégis kellően illusztrálja azt a távolról sem barátságos közeget, amelybe Hillary Clinton alámerülni készül.
Az amerikai külügyminiszter ma Bosznia-Hercegovinában kezdi meg látogatását, ahol találkozik a minapi választások nyomán megváltozott összetételű hármas elnökséggel, illetve a nemzetközi közösség főképviselőjével, Valentyin Inzkóval. Nem kerít sort ugyanakkor négyszemközti megbeszélésre Milorad Dodikkal, a Boszniai Szerb Köztársaság vezetőjével.
Clinton még ma Belgrádba utazik tovább, ahol Borisz Tadics elnökkel, valamint a külügy- és védelmi miniszterrel találkozik. A legfontosabb feladata itt az lesz, hogy megerősítse a szerbek nemrégiben kinyilvánított szándékát a Koszovóval folytatandó közvetlen tárgyalásokra, amelyet késleltet az egykori szerbiai tartományban beállt vezetési válság. A szerb fővárosban – amelynek jó pár középülete a mai napig magán viseli a Bill Clinton által indított 1999-es bombázás nyomait, s a követség zordon, ablaktalan homlokzata sem az Amerika-barátság bizonyítéka – az egykori first lady olyan civil szervezetek képviselőivel találkozik, amelyekre a 2000-ben kezdődött átalakulás továbbvivőjeként számít Washington. Koszovóban a tengerentúli bábáskodás mellett létrejött fiatal állam vezetőin kívül a külügyminiszter a 11 éve kisebbséggé vált helyi szerbség képviselőivel is találkozik. Hazafelé tartva Clinton megáll Brüsszelben, ahol az EU és a NATO vezetőivel tárgyal, utóbbiakkal az új stratégiai koncepció, illetve az afganisztáni katonai misszió kapcsán.
Miként Joe Biden alelnök tavaly májusi útja, Clinton érkezése is az amerikai elkötelezettséget van hivatva demonstrálni a Balkánon, ahol egy-másfél évtizede még az Egyesült Államok vitte a prímet, teremtett békét a gyenge és vonakodó európai szövetségesei helyett. Megfigyelők azonban megjegyzik: a Bush-érában az amerikaiak lassan átadták helyüket az EU-nak a békefenntartás terén, és gazdasági síkon, például az energetikában egyáltalán nem érződik, hogy fontosabb, keleti teendőik közepette még ide is tudnának figyelmet fordítani az elvi támogatáson túl.
origo.hu
Milyen Nizzánál a tenger?
