A döbbenetes genetikai eredmény, amire egy magyar és külföldi szaktudósokból álló kutatócsoport jutott, a nagy múltú Aba-nemzetség kora-középkori abasári temetkezési helyéről származó csontmaradványok komplex régészeti, szénizotópos-kormeghatározási, illetve filogenetikai vizsgálata alapján megállapította, hogy az Aba-család négy királyi felmenővel rendelkező férfi tagjának leszármazási vonala egészen Mongóliáig, az egykori közép-ázsiai hun birodalom területéig vezethető vissza. A kutatás azt is feltárta, hogy az Árpád-ház és az Aba-nemzetség tagjai valamennyien belső-ázsiai gyökerekkel rendelkeznek, és a Magyar Királyság történetének harmadik uralkodója, Aba Sámuel király felesége igen nagy valószínűséggel Szent István testvére lehetett.

Döbbenetes genetikai eredmény: Az Aba-nemzetség eredete a közép-ázsiai hun birodalomba nyúlik vissza
Az Aba-nemzetség a kora középkori Magyarország egyik legnagyobb Árpád-kori családja volt, akiknek az államalapítás után Gyöngyös térségében, a Hernád völgyében és a Mátraalján voltak kiterjedt birtokai. Anonymus krónikája szerint az Abákat még maga Árpád fejedelem telepítette le a Mátraalján. A nemzetség leghíresebb tagja Aba Sámuel, Magyarország harmadik királya 1041 és 1044 között ült a trónon. Aba Sámuelt korábban még Szent István király tette meg a nádorának.

A hagyomány szerint ebben az uralkodói kegyben az is komoly szerepet játszhatott, hogy Aba Sámuel a király húgát vette feleségül. Szent István 1038-ban bekövetkezett halála után az uralkodói végakaratnak megfelelően a velencei dózse fiát, Orseolo Pétert választották meg királynak. Orseolo Péter rossz emlékű uralkodásának azonban főúri lázadás vetett véget; az országot a német-római császár kezére játszani igyekvő Pétert az elégedetlenkedő nemesek letaszították a trónról és kikergették az országból. Utóda, Aba Sámuel a család mátraaljai birtokterületén az apja, Csaba nádor által alapított Abasáron 1044-ben bencés monostort létesített; a királyt az 1044. július 5-én bekövetkezett erőszakos halála után ide is temették.