Páratlan jelentőségű ásatás Abasáron

Európában is egyedülálló feltárást végeznek a Magyarságkutató Intézet munkatársai: nemcsak többszáz, vagy akár ezer éves pénzérmék, illetve templommaradványok kerültek elő Abasáron, hanem értékes, párját ritkító márványalkotásokat és turullal díszített fedkövet is feltártak. Riportunkból kiderül, hol temették el Aba Sámuel királyt, milyen felfedezéseket tettek a régészek, s milyen tényezők hátráltatták munkájukat.

Abasár, 2020. november 18. Az Aba nemzetség egykori központja és a királyi alapítású bencés monostor romjai Abasáron 2020. november 18-án. A Magyarságkutató Intézet régészeti feltárásán dolgozó szakemberek feltételezik, hogy ezen a területen található Aba Sámuel király sírhelye. MTI/Komka Péter Fotó: Komka Péter

Hatszáz év históriája

Az Árpád-korban nemcsak a templomok alapítása, hanem a tatárok által elpusztítottak újjáépítése és bővítése is jellemző volt. Láthatjuk, hogy a tatárok által elpusztított keresztény emlékeket a XIII. században újjáépítették, sőt bővítették, Abasáron például kétszeresére növelve a korai templom méretét. Makoldi Miklós, az intézet régészeti kutatóközpontjának az igazgatója egy félköríves szentélyzáródásra hívja fel a figyelmet. Ez annak a háromhajós, bazilikaméretű templom főszentélyének a külső fala, amelyet Aba Sámuel 1042-ben alapított. Itt temették el magát a királyt.

A monostor kolostorszárnyának az elemei mellett

az Árpád-kor szinte minden létező pénze is előkerült, sőt XVI–XVII. században használt érméket is feltártak.

– Megtaláltuk Salamon király (1063–1074) érméjét, Károly Róbert (1308–1342) híres szerecsenfejes dénárját, de V. László (1444–1457), Hunyadi Mátyás (1458–1490) és I. Ferdinánd (1526–1564) korából is maradtak fenn pénzérmék – sorolja az egyik régész.

Páratlan márványlelet

Az ásatást irányító régész, Makoldi Miklós ezt követően egy utólagosan befalazott, XI. századi, román stílusú faragott építőkövet mutat be, illetve egy olyan oszlopot, amelyet Budakalászról származó mészkőből készítették. – Ezt az építőanyagot jellemzően az ókori rómaiak használták – ismertette a régészeti kutatóközpont vezetője, majd hozzátette: ebből ítélve az oszlop feltehetően egy királyi rangú épület maradványa. A szakember bemutatta a feltárás legfontosabb leletét is, egy XIII–XIV. századra, a leghíresebb Aba nemzetségbeli főúr, Aba Amadé korára datálható, Madonnát ábrázoló domborműtöredéket, amelyet márványból faragtak.

– Ilyet legfeljebb Olaszországban, Franciaországban, például a reimsi katedrális mosolygó angyalán fedezhetünk fel, és ugyanolyan értékes is, mint a nyugat-európai alkotások

– hangsúlyozta a kutatóközpont igazgatója. Makoldi Miklós kiemeli: a korabeli írott források bizonyítják, hogy az abasári kolostortemplomot Nagyboldogasszony napján szentelték fel Szűz Mária tiszteletére. Bár a domborműtöredéken már nem látszik, a műalkotáson a Szűzanya a fiára, Jézusra néz. Magát a domborművet feltehetőleg a török pusztításkor dobták bele a lelőhelyen feltárt sírgödörbe, hogy megmentsék azt az utókornak.