Szorgos kezek tisztogatják a középkori romok maradványait, ahol a Magyarságkutató Intézet munkatársainak a reményei szerint Aba Sámuel és családjának a csontjai fekszenek. Abasár főutcáján, a Kádár-rendszer idején épült kockaházak között sétálva impozáns látványt nyújt a feltárás. A Heves megyei település mai központjához egészen közel, a polgármesteri hivatal és a település római katolikus templomának a közelében található az 1042-ben alapított bencés monostor helye. A Gyöngyöstől mindössze nyolc kilométerre fekvő település csupán kétezer-ötszáz lelket számlál, történelmi jelentősége – ahogyan Kazsu Attila független polgármester fogalmazott –
mégis Esztergomhoz, Székesfehérvárhoz vagy éppen Budapesthez mérhető.
A Mátrai-borvidék legmeghatározóbb települését ugyanis az Aba nemzetséghez tartozó Sámuel magyar király (1041–1044) alapította, aki éppen itt hozta létre nemzetségfői és vallási központját és vele együtt az ötezer négyzetmétert is meghaladó bencés monostort. Az Árpád-kori templom maradványai – a történelem viharai és az idő vasfoga dacára – a mai napig fennmaradtak.
Példátlan felfedezés
Megérkezésünkkor süvít a szél, miközben fogad minket Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet (MKI) főigazgatója, aki örömmel jelentette be lapunknak, hogy nagyon gazdag leletanyaggal szolgál a feltárás, ahol megtalálták egy egyházi könyv sarokveretét, a templom egy ajtaját és ablakát is, amelyeket eredeti stílusának megfelelően állítanak vissza. – Kevés olyan emlékhelyünk, régészeti lelőhelyünk van, amely ennyire összetetten és ilyen jó állapotban mutatja be az Árpád-kori templomok, apátságok, királyi központok épületeit, elhelyezkedését, ugyanis hasonló feltárás ilyen nagy területen az utóbbi évtizedekben nem volt – mondta az intézetvezető. Hasonlóképpen gondolkodhatott a kormányzat is, hiszen
az Emberi Erőforrások Minisztériuma anyagilag is hozzájárult a lelőhely kutatásához, a régészeti munka folytatásához.
Ehhez még hozzájön az a célirányos támogatás, amelyet kizárólag egy a feltárást közvetlenül akadályozó, senki által nem lakott ház megvételére adnak – hogy le lehessen bontani.
A történelmi jelentőségű feltárást azonban nemcsak ez a tényező nehezítette. Az elmúlt évszázadokban méltatlanul bántak a hellyel, és a XX. században – elsősorban a pártállami időszakban – többnyire a szocialista kor jellemző építményeit, típuslakóházakat, művelődési házat, borozót építettek a régészeti területre, amelyek a mai napig nehézségek elé állítják a régészeket. – Ezeket is le kell bontani, hogy teljes egészében visszakapjuk a múltunkat és a középkori állapotokat – jelezte kérdésünkre az egyik kutató. A másik akadályozó tényező a járvány volt, a pandémia tetőzésekor egyszer-kétszer szünetet is el kellett rendelni. A harmadik nagy gátat a beköszöntő téli hideg és a fagy jelentette. – Volt olyan két hetünk, amikor a tizennégy napból tizenegyet esőben dolgoztak a kollégák. De amikor előkerült 1451-ből az Aba nemzetség címerállatával, a turullal díszített, másfél tonnás faragott sírkőfedlap, akkor az ásató régész – minden nehezítő körülmény ellenére – egyszerűen nem állt le a munkájával, és tovább küzdött a feltárás sikeréért – mondja a főigazgató.
